Százegy esztendősen is a kertészkedés a hobbija

Gyula bácsinak két gyermeke, négy unokája és öt dédunokája született. Már nyugdíjas korú lányával él, akivel egymást támogatják.

Az ünnepelt a kertkapuban fogadott minket, majd büszkén mutatta meg a kertjét, kiemelve, hogy egyedül gondozza, és igazán itt érzi jól magát. Mert mint mondotta, azért az egészségével már vannak gondok, de minden baja elszáll, ha a kertjében dolgozhat. Itt nagy területen van szőlő, gyümölcsfa, virág - saját szemünkkel tapasztalhattuk, hogy a rózsái milyen gyönyörűek -, és minden olyan zöldség, amire egy háztartásban szükség lehet. Különösen büszke a kínai uborkájára, amely nem zölden, hanem fehéren számít érettnek. (Egyébként, ha nem kertészkedik, akkor a legszívesebben a televízióban sportműsorokat néz.)

Akkor kerültem a városba, amikor a Május 1. utcát építették, először segédmunkás voltam, majd brigádvezető - mondta. 

Később a Dunai Vasműben helyezkedett el, gépkezelőként kezdett, majd turbinagépész volt, huszonnégy éven át dolgozott a vasműben, innen ment nyugdíjba, de egészen 86 éves koráig volt munkaviszonya, telepőr volt.

A kert megcsodálása után a család a házba tessékelt minket, és egymás után jöttek a történetek. Megtudtuk, hogy Gyula bácsi a második világháborúban megjárta a Don-kanyart, fogságba szerencsére nem került, mert megsebesült, ezért hazahozták.

Megtekinthettük a ház első adás-vételi szerződését, ami 1903-ban kelt. A házat később az egyik unoka dédszülei vásárolták meg, azóta van a család tulajdonában.

Természetesen előkerültek családi fényképek is, Gyula bácsi igen büszkén mutatta meg őket, és még büszkébben emelte ki, nagyon örül annak, hogy megérhette azt, hogy az egyik dédunokája egyetemista.

Az ünnepeltet Pintér Tamás polgármester is köszöntötte.