A mester és a megrendelő

Olvasom, a munka nem életcél, hanem eszköz egy állapot elérésére, amelyben mindenki a saját ízlésének megfelelően élhet. Egy a második világháború előtti kiadvány szerint - a franciák nem szeretnek dolgozni. Viszont igaz, hogyha munkát vállaltak, azt rendszerint pontatlanul, de kitűnően látják el. Sürgős munka nincs, a sürgetés teljesen hiábavaló. A kész munkát nem szabad bírálni, mert nem a „művet”, hanem az „alkotó személyét” sértjük meg! Illőbb, ha az ember munka közben látogatja meg a mestert és fesztelen beszélgetés keretében igyekszik őt rábírni arra, hogy ne kizárólag a saját, hanem kivételesen a megrendelő izlését is vegye figyelembe. Ugye milyen ismerős történet, talán nem is olyan utópisztikus.