„Mi nem nyaralni járunk, hanem a futballpálya szélére”

Az Ambach gyerekek fiatalon belecsöppentek a sport világába. Mára Dézi az NB I-ben, Árcsi az NB III-ban játszik. A büszke édesanyát: Ambachné Edinát kérdeztük a gyermekei sikereivel kapcsolatban is.

– A gyökereim a városhoz köthetőek. Bár anyukám pusztaszabolcsi származású, de egyéves korom óta itt éltünk Ercsiben, a férjem – Ambach Gábor – felmenői viszont világéletükben a településen laktak.

Nagyon szeretek Ercsiben élni, itt szinte minden megvan, amitől jól érezheti magát az ember. Gyönyörű a városunk, és elmondhatjuk, hogy az ország közepén van. Számos intézmény segíti a nők, az édesanyák és a családok életét. Véleményem szerint azért akadnak még fontos, megoldásra váró feladatok is.

A gyermekeink sikereihez iskoláséveiktől kezdve sokat vállaltunk a férjemmel, sokszor úgy éreztem, erőnkön felül is. De nagyszerű karrierjük és az, hogy sikeresek, kimondhatatlan büszkeséggel és boldogsággal tölt el.

A kezdetekről szólva óriási hálával tartozunk Lieber Károlynak, aki „megfertőzte” a gyerekeimet a futballal. A lányom egy anyák napi ünnepségről ment hozzá az első edzésére. Jól emlékszem, mivel késésben voltunk, nem volt idő átöltözni. Ezért Dézi az ünneplős szoknyájában focizott a fiúk között. Azt hittük, csak egy hobbi lesz nekik, később majd biztosan kinövik, de mára a foci mindkettőjük számára az életcél. Jelenleg az NB I-ben futballozik a lányom, a fiam pedig mindössze 17 évesen a MOL Fehérvár FC felnőttcsapatának középpályás irányítója. Nem hangsúlyozhatom elégszer, milyen nagyon-nagyon büszke vagyok rájuk.

Tehát a gyerekek első pályára lépése óta megváltozott a családi életünk. Azóta minden erről szól számunkra a férjemmel, és ez bizony sok áldozatot kíván. Példaként említhetem, hogy mi nem nyaralni járunk, hanem a futballpálya szélére – mesélte el Edina kérdésünkre.

Ambach Arnold, vagy, ahogy mindenki szólítja, Árcsi a következőket mondta el a téma kapcsán:

– Székesfehérváron lakom hét közben egy kollégiumban, de minden hétvégén hazajövök a családomhoz, ide Ercsibe. Mert a város a biztonságot jelentő megszokást, az otthont, a szeretett családot, a kikapcsolódást jelentő pecázások helyszínét és az ismerős szép városkát jelenti nekem. 3-4 éves korom óta focizom, itt kezdtem Ercsiben. De egy futballtorna során, amikor 7-8 éves lehettem, megkeresett a Videoton, hogy játsszak náluk. Az első alkalommal nem, de a második felkérésre igent mondtunk. Ami azt jelentette, hogy minden nap felvett az apukám Százhalombattán az iskolában, és mentünk délutánonként Székesfehérvárra edzésre. Jelenleg is a Fehérvár csapatában játszom támadó középpályásként. Persze szeretnék feljebb lépni, és az álmom az, hogy egyszer majd egy olasz csapat labdarúgója lehessek.

Ambach Dézi Kata a Kelen Sport Club NB I-es női csapatának középpályása, ő így nyilatkozott lapunknak:

– Elsősorban apukám miatt kezdtem el focizni. Ő vitt el az első edzésre is, anyukám pedig a bázis volt, aki mindenben támogatott. Nagyon sok dicséretet kaptam a fiúk közötti játékomra, ami nyilván nagyon motivált már kislányként is. Így én ebben a –sokak által férfiasnak tartott – sportban találtam meg a tehetségem. 14 évesen már a Ferencvároshoz kerültem játszani, anyukám buszozott velem minden nap az edzésekre. Ma már az NB I-ben focizom. Úgy tervezem, hogy soha nem szakadok el majd a labdarúgástól, ha már nem a játékban, akkor edzőként, vagy gyógymasszőrként szeretnék a pályához közel lenni. Jelenleg bár Budapesten lakom, de hétvégenként hazajárok. Azt szeretem Ercsiben, hogy nyugodt, imádom a Duna-partot, a hosszú sétákat a kutyákkal, nekem a város egyenlő a családommal és a kikapcsolódással.