Hiányszakmák – éles helyzetben a frissen végzett szakemberek

Kántor István a Szekszárdi Szakképzési Centrum tanára, aki Tamásiból a Vályi Péter Szakképző Iskolából tekintélyt parancsoló eleganciával érkezett.

– Nem volt semmi gond, nem tartottak tőlem a gyermekek. Tanítok és oktató is vagyok egy személyben. Sokszor vizsgáztattam már, de az itt alkalmazott megoldás nagyon megtetszett nekem. Okos megoldásnak találom, mert a vizsgázók egy élő, az emberek által használható tárgyat készítettek. Ez egy komoly sikert jelent a számukra, pláne, ha egyszer meglátják egy parkban a kezük nyomát, akár meg is mutatva valakinek, az egy nagyon nagy érzés lehet.

Ezek nagyon fontos dolgok

– Nyilván fontos az oktató személye és a helyszín is, ahol dolgoznak. Jó dolog, hogy párban végezték el a feladatukat. Ez még komolyabb helytállásra ösztökéli őket, mert nem akarnak lemaradni egymástól. 

Van egy olyan része is egy munkavégzésnek, amit kívülről nem látni. Minden szakterületen törekedünk arra, hogy az elvégzett tevékenység után (nem csak a vizsgán!) a tanulók rendbe tegyék a munkaterületet és feltakarítsanak. Ennek nagyon jó üzenete van.  Azt gondolom, ha valaki precíz munkába kezd, annak előfeltétele, hogy azt egy tiszta, rendezett helyszínen tudja elvégezni. Olyan munkakörülmények között pontosabban lehet dolgozni és a balesetvédelem szempontjából is fontos ez a körülmény.

A hegesztő lányok is nagyon szép munkát végeznek

– A vizsgázók készen álltak a munkavállalásra?

– Én azt mondom, hogy a legnagyobb tanítómester az Élet. Azt gondolom, hogy az a jó, ha nem egy nyolcvan-kilencvenfős munkás kollektívába, hanem kisebb létszámúba kerülnek, ahol sokféle életkorú kollégával kezdhetik meg a munkájukat. Ott minden korosztály felkészültségét és hozzáállását megtapasztalhatják, ami nagy segítség lehet a számukra. Ez a gyakorlati helyszín is jó példa erre a felfogásra. A mesterük egy nagy tudású fiatal, de már rutinos szakember, aki a kisebb létszámot jó átlátja, és mindenkinek segítséget tud nyújtani. A vizsgán is kitűnt, hogy alaposan fölkészítették őket. Öt-tíz gyerekkel még „ellehet bírni” többel már nagyon nehéz. Közöttük volt egy lány, ami egy érdekes helyzetet hozott, amihez hasonlót már máshol is tapasztaltam. Ebben a nehéz, lakatos szakmában az ő megjelenésük arra ösztönözi a fiúkat, hogy még jobban teljesítsenek, nehogy legyőzze őket. Viszont, ha mint itt is, egy ügyes lány kerül közéjük, akkor hasonló okok miatt, akár az élre is kerülhet. Jót tesz a teljesítményüknek és a közösségüknek is. A jó kezű lányok nagyon szép munkára képesek, pláne a hegesztés területén! A nagy hajók építésekor a különleges hegesztésnél ők a főszereplők. Nem flexelnek, kalapálnak, de mindenhová beférnek, védőruhát húznak, oxigénnel látják el őket, és csodákra képesek.

A mester is elmondja a véleményét

A vizsgabizottság első elismerését Kun János a műhely tulajdonosa és a tanulók mestere kapta a szigorú vizsgabizottságtól. Tőle ezt is hallottuk.

– Reggel még nagy volt az izgalom itt a műhelyben, de délre, amikorra elkészültünk a feladattal, már mindenki megnyugodott.

Ez egy viszonylag összetett feladat volt, ezért párokba raktuk őket. Nyilván mérlegeltük, hogy ki-kivel tud a legjobban együtt dolgozni, ami láthatóan a sikerre vezette őket.  A hasonló feladatokat már nagyon sokszor átbeszéltük, de azért most is akadt, akinek egy intéssel, vagy szóval segíteni kellett, aztán már szépen tették a dolgukat. A mi szakmánkban illik milliméter pontossággal dolgozni, ami a vizsga napján sikerült is.

– Hol folytatják a végzősök?

– Van aki leszeretne érettségizni, más a hegesztőszakmát is kitanulná, A munkát keresők valószínűleg könnyen találnak lehetőséget, hiszen a szerkezetlakatosokat folyamatosan keresik. Amennyiben összeszedik magukat, megtalálják a munkájukat. Nyilván ők nálunk egy alapot kaptak, és még sok tapasztalatot kell még szerezniük az önálló munkához. Én is tudnék alkalmazni pályakezdőt, de aki alkalmas lenne rá, ő tovább akar tanulni. Egyébként két olyan alkalmazottam is van, aki itt tanulta ki ezt a szakmát. Ez viszont nem csak az én érdemem, hanem az óraadó kollégámé, Jónás Árpádé is, aki nagyon sokat tett azért, hogy ez a képzés így működjön nálunk. 

Nagy kópék voltak a tanulók

– A kópésággal sincs semmi baj, hiszen bármit is mondunk, arra azonnal megadják azt a választ, amire nem számítottunk és amit nem is fogadhatunk el. Aztán, amikor kihűl a poén, nevettünk rajta egyet, és szépen mindenki megcsinálja a maga feladatát. Azon a bizonyos határon senki sem szokott átlépni, mert a tisztelet meg van ezekben a gyerekekben.

A vegyes csapat tagjaival beszélgettünk

Ács Tamás:

– Kicsit izgultam ma reggel, egy kicsit nehezebb napra számítottam. A feladattal nem volt bajom, de az, hogy ez most egy igazi vizsgán következik… Nem szeretek előre inni a medve bőrére. Utólag nézve a dolgot az elméleti részt tartom rázósabbnak, de a lényeg, hogy az is sikerült.  A párokat úgy sorsolták össze, de örülök, hogy mellém az egy szem lány került. Nagyon jó összhangban voltunk egymással. és abszolút nem kellett őt gyámolítani. Az órát nem kellett néznünk, mert jó tempóban haladtunk, A precizitásunk pedig a Lénát dicséri. Folytatásban szeretnék visszajönni egy másik szakra. a hegesztőire.

Kun Léna a legutóbbi találkozásunk után elragadtatott híveket szerzett magának azzal, hogy ebben a nem éppen nőies szakmában kiválóan megállta a helyét:

– Legutóbb körülbelül egy éve találkoztunk, azóta is rendben teltek a napjaim. Gyakorlatra jobban szerettem bejárni, mint az iskolába. Ennek az az oka, hogy szeretem a szakmámat, ahogy a többiek is. Nagyon jó közösség alakult ki itt a gyakorlati helyszínen. Azt mondhatom, hogy mindenki szívesen segített a másiknak. Ma reggel én is idegeskedtem, de ezt csak a vizsga ténye hozta, mert szerintem mindenki tudta, amire szükség volt hozzá. Egy tízes nehézségi skálán olyan hatos-hetes lehetett. Ezért aztán, ahogy nekiálltunk a munkának el is szállt az egész.  A vizsgamunkánál jó páros voltunk, én figyeltem a precizitásra a Tomi pedig egy nagyon jó munkaerő, így aztán magabiztosan  haladtunk. A kész munkadarabunkra egy hármas négyes érdemrendet baj nélkül megadnék. 

Léna meglepő folytatás mellett döntött

– Szeptembertől cukrásznak fogok tanulni, mondja! Mást is meglepett a döntésem, amit néhány hónapja hoztam meg. Ugyanebben az iskolában szeretnék a húgom mellé ülni, aki most ballagott a nyolcadikban…