2023.08.22. 11:30
Dunaföldváron volt ünnepi tűzijáték is augusztus 20-án
A nemzetünk legfontosabb hagyományait megőrző ünnepségüket a szentmise után tartották meg a szokásos helyszínükön, vasárnap délelőtt. A nyíltszívű, a helyieket és a távolabbi barátokat is vendégül látó színes programjuk hagyományos módon, a Duna parton zajlott le.
Fotó: Balogh Tamás
A meghitt ünnepséget a cserkészek által előadott dalok és versek tették teljesebbé. Horváth Zsolt polgármester beszédében az államalapítás sorsfordító fontosságára, az azt követő évszázadok nehéz próbatételeire is emlékeztetett.
– A korszakok viharai után is él a nemzetünk, megőriztük a hazánkat. Ez egy üzenet a ma és a jövő magyarságának
soha ne adjátok föl a terveiteket, gondolkozzatok és járjátok végig a megtervezett utatokat!
Az új kenyeret Szabó Oszkár a város plébánosa szentelte meg, a felszeletelését a polgármester vállalta magára. Ezt megelőzően felhívta a figyelmet arra, hogy
Ilyenkor is emlékezzünk hálával azokra, akik nehéz, gondos és értő munkával rengeteget dohoztak azért, hogy a kenyér alapját adó gabona megteremjen, abból liszt készüljön, aztán abból a pékek és más hozzáértők a mindennapi kenyerünket elkészíthessék!
Ezután a város állami és civil szervezetei elhelyezték a koszorúikat a Szent István szobor emlékfalán.
A Duna parton
Nincs jobb szó rá, igazi fesztiválhelyszínnel várták a kilátogatókat. A hivatásos vendéglátók, és színpad építői is felkészülten várták a kilátogatókat. A legfrissebbek a hagyományos halászléfőző verseny résztvevői voltak, akik már kora reggel megkezdték a munkájukat. Már a finomságok illata is sok finomságot ígért.
A halászléfőző versenyről
Baksay Erikától a zsűri elnökétől ezt is hallottuk.
– Elhivatott zsűriző vagyok, aki a finom falatokat nem csak ilyenkor találja meg magának. Igazi főzős és evős fajta vagyok. (ha nem hiszed el amit mondok, nézz meg alaposabban!) Nem először dolgozok ezen a hagyományos versenyen. A tavalyi sem volt rossz, de az idein egészen kiváló ételeket hoztak be a szakácsok. Kiugró karakteres készítmények nélküli, de nagyon meggyőző jó színvonalon dolgoztak az alkotók Ezért azt mondhatom, hogy ha egy vendéglőbe betérve bármelyiket az asztalunkra tették volna, elégedetten köszöntük volna meg.
Különlegességek?
– Szerencsére olyat nem kóstoltunk, de nem is vágyok rá. Volt már szerencsém máskor a különböző tejfölös, ecetes, vagy füstösekhez, de jobb elfelejteni. Szerintem a halászlé hal ízű legyen. Kellemesen fűszerezve azzal néhány régen bevált dologgal.
Volt óvás, vagy reklamálás?
– Szerencsére nem. Mi nem tudtuk, hogy kinek a mintáját kóstoltuk így nem is lehetett részlehajlásra vádolni bennünket. A sorrend így alakult ki. 1.Virág Miklós 2. Joó Gyula 3, Koleszár Mihály lett. Sajnálhatja, aki nem kóstolhatta meg bármelyikük főztjét.
A Stefánia állóhajón
Süveges József a Dunaföldvári Vízisportkör Egyesület elnöke ezen a napon sok vendéget fogadott.
– A szokásunkhoz híven ma is az ország minden tájékáról fogadtunk vendégeket. A mai nap vendég főszereplői a nagy létszámmal érkező Kiskőrösi Dutra Baráti Kör tagjai voltak, akik egy kis kiállítást is berendeztek a parkunkban. Azt hiszem, hogy nyugodtan mondhatom, hogy ezúttal is komoly gasztronómiai profillal leptük meg a barátainkat. A hagyományokra támaszkodtunk, az alföldi birkapörkölttel, a vadhalból készült igazi dunaföldvári halászlével, és a nagymamák receptúrája szerint készített rántott szelet burgonyával és salátával. A vízen is nagy élet volt nálunk az egész nap folyamán. Az ünnepi felvonulásunk délben kezdődött. Ugyanakkor egy koszorú vízbe dobásával emlékeztünk a már eltávozott hajóstársainkra. A stégünk elé érkező hajókat Simon István atya áldotta meg.
Jákli Viktor a Magyar Máltai Szeretetszolgálat Dunaföldvári önkénteseinek vezetője életében ez egy természetes folyamat.
– Egy pécsi csoport mellett az ország több más pontjáról is érkeztek vendégeink. A közelből is jött egy különleges zarándok testvér, Baracsról, aki egy ladikkal érkezett, és a terve szerint csónakáztatja az érdeklődőket. Aztán elhoztuk a saját gyermekeinket is. Közel kilencvenen jöttünk össze. Egy közös sátorban kaptunk helyet a Kertbarátokkal, akikkel jó barátságban vagyunk. Én is kertbarát vagyok, az édesanyám pedig az egyik alapító tagja az egyesületnek. A mi kitűnő halászlevünket a Mrázné Pál Szabó klári főzte, rám padig a túrós csusza kevergetését hagyták. Ez egy bográcsni mennyiségnél igen emberes feladat, de szívesen csináltam.
És a Kertbarátok?
Lipták Tamás az elnökük egy népes csoporttal jelent meg a koszorúzáson. A martonvásári és a tordasi kertbarátokkal erősítették aznapra az egyesületüket. Nem „csak” egy asztalhoz ültették őket, hanem meglátogatták a város Tájházát, és a Vármúzeumot is. A halászlét és a finom földvári borokat kóstolva, aktuálissá vált egy igazi termőhely megtekintése is. Ezért aztán az útjuk Dukai Istvánhoz, a Szent Rókus Borlovagrend nagymesterének szőlőjébe vezetett. Nem túlzunk, ha az elégedettségükről pletykálunk…
A délutáni és esti program?
Egy ilyen mulatság, pláne rekkenő hőségben elképzelhetetlen egy jólfésült habparti nélkül. Itt most praktikusan a fák árnyai alá rakták, így aztán pláne elviselhető lett.
A legtalálékonyabb fellépő ezen a délutánon Oláh Gergő lett, aki vagány nézőkből varázsolt magának egy parádés show csapatot. A Löfan mazsorett csoport jött-láttuk és megérdemelten, vastapssal győzött. Gájer Bálint a legszélesebb életkorú közönségréteget célozta meg – sikerrel. A helikopter bemutató sikere is borítékolható volt. A Kelemen Kabátban profi produkcióját mindenki szívesen fogadta. A tűzijáték: igazi ráadás volt a nap végére.