A Jégszínház Bolognából érkezett hűtőjétől az 1973-as, botrányba fulladt avatóig

A Sztálinváros című lap 1956. február elején arról tájékoztatta olvasóit, hogy a Központi Sporttelepen február 5-én 14 órakor az Építők Sportkörének korcsolyapályája, amely hétköznapokon délután 4 és este fél 9 kilenc között van nyitva, vasárnap egész nap rendelkezésre áll majd. A szabadidős korcsolyázás mellett, az időjárás függvényében budapesti jégtáncbajnokok fellépését is ígérte a rövid hír. Ha nem is azonnal, ám később megérkezett a Jégrevü. A társulat 1959-ben lépett fel Sztálinvárosban.

Az újvárosi jégpálya-evolúció szempontjából fontos munkálatok kezdődtek meg 1966 decemberében az Úttörővárosban. A Dunaújvárosi Hírlap „Itt a műjégpálya” című cikkében így számolt be a sokak által várt munkálatokról: „A Jégszínház vándorfelszerelésének első és egyben legfontosabb része, a hűtőgép érkezett meg a Vidám Parkba, hogy minél hamarabb műjégpályája legyen Dunaújvárosnak… A gyerekek minden bizonnyal már holnap szeretnék kipróbálni a jeget, de a tények, amit most a hatalmas csőhálózat és egy még hatalmasabb sátor jelent, nehezen mozognak. A többi berendezés, a hűtőgépen kívül másik tíz kocsival érkezik, folyamatosan.”

A jégpályaépítés nem zajlott zökkenőmentesen. A Bolognából érkezett hűtőgépet előbb ki kellett tisztítani, majd újra üzemképessé tenni. A pályát is megtoldották, ami így a bővítésnek köszönhetően 450 négyzetméteres lett. A próbafagyasztást 1967. január végén tartották. Az ünnepélyes megnyitóra pedig február 11-én került sor.

„Ötezer dunaújvárosi nézte meg a látványosságot, az ország első vidéki műjégpályájának ünnepi bemutató műsorát... mely a legfiatalabbaktól a legjobbakig az egész magyar műkorcsolyázás keresztmetszetét adta. Sikert aratott a nagyok, Ébert Jenő, Mató-Csanádi kettős és Szentmiklósi Zsuzsi bemutatója is, bár valamennyien kissé fáradtan léptek jégre az autogramkérők senkit nem kímélő rohama után.” – számolt be az első hivatalos jeges napról a Telt „ház” a műjégpálya megnyitásán című cikkében a Dunaújvárosi Hírlap 1967. február 14-ei számában.

1969-ben merült fel először komolyabban, hogy ideje lenne érdemben foglalkozni a jégkorongsport dunaújvárosi meghonosításával. A Magyar Testnevelési és Sportszövetség a versenysport távlati fejlesztése között említette a jégkorongsport vidéki terjeszkedését, a kiválasztott városok között említve Győrt, Pécset, Debrecent és Dunaújvárost is. Az ötletet támogató írás üdvözölte a Hírlapban 1969 decemberében: „Dunaújvárosban még nem játszottak jégkorongmeccset. Egy éven belül azonban gyökeres változás várható: jövő ilyenkorra a Vidám Parkban található jégpályát jégkorong lejátszására alkalmas nagyságúra fogják bővíteni. A létesítményprobléma tehát megoldódik. A rengeteg fiatal között, biztosan akad majd néhány csapatra való tehetség. Közel vagyunk Budapesthez, könnyen bekapcsolódhatnánk a bajnokságba is. Természetesen nem holnap.”

Az új jégpálya, a várakozásokkal ellentétben egy éven belül nem épült meg, azonban a tervek 1970 novemberére már elkészültek. A bővítési munkálatok 1972 végén kezdődtek el, a több szempontból is emlékezetessé vált pályaavatót pedig 1973. november 11-én rendezték – kiemelt közérdeklődés mellett.

A megnyitó előtt a Népsportnak a vasmű üzemfenntartási osztályának vezetője Bezdek Károly a beruházásról elmondta: „Mintegy 6-7 millió forint beruházást eszközöltünk. A pálya jelenlegi értéke azonban ennél sokkal nagyobb, körülbelül 14-15 millió forint. A különbséget két dolog adja, egyrészt, hogy sokat felhasználtunk a régi pálya alapjaiból, másrészt, hogy megszámlálhatatlan munkaórát végeztek a városunk dolgozói... Feltétlenül megemlítendő, hogy a tervek sem kerültek pénzbe. A jégsportszövetség által felkért mérnökök ugyancsak társadalmi munkában, saját elképzelésük alapján készítették ezeket.”

„Soha még ennyi gyerek és fiatal nem volt Dunaújvárosban sportrendezvényen! Fél négykor, amikor az átadási ünnepség megkezdődött, berregtek a filmfelvevők, kattogtak a fényképezőgépek. Tömött sorokban vette körül a pályát közel tízezer néző.” – idézte fel  november 13-án, beszámolójában a Hírlap. Az ünnepségen Borovszky Ambrus, a Dunai Vasmű vezérigazgatója kiemelte: „E létesítmény városunk társadalmi és gazdasági vezetőinek összefogásával valósulhatott meg. Szeretném kiemelni azt a társadalmi munkát, amellyel e város és a vasmű dolgozói hozzájárultak e létesítmény elkészítéséhez.”

A műsorban felléptek a dunaújvárosi papírgyár jégszakosztályának tagjai, majd a magyar műkorcsolyasport legjobbjai is. Nagy tapsvihar fogadta a bemelegítésre pályára vonuló két hokicsapatot a Volánt és Ferencvárost. A békésen csordogáló barátságos találkozón, a harmadik harmadban 3–1-es Volán vezetésnél aztán botrányos tömegverekedés tört ki. A Hírlap tudósítása szerint ezért főként egy-két ferencvárosi játékost terhelt a felelősség.

A pankráció eredményét foglalta össze a cikk: „A verekedésben a Volán egyik játékosa, Gilián megsérült, a dunaújvárosi kórházban megröntgenezték, majd Pestre vitték kórházba. A verekedésnek az vetett véget, hogy rendőrök mentek a jégre. (A verekedést esetleg úgy lehetett volna félbeszakítani, ha eloltják a világítást, de mivel több játékos már össze volt akaszkodva, félő volt, hogy a sötétben még súlyosabb sérüléseket okoztak volna egymásnak.)”

Az első vidéki műjégpálya kezdő szezonjában számos amatőr – jóval békésebb forgatókönyvvel végződő – mérkőzésnek és számos nemzetközi versenynek is helyet adott.