Első magyarként a világ egyik legkülönlegesebb motorversenyén

Az említett versenyt 2009-ben rendezték meg először. Azóta két évente kerítenek rá sort. Ezen viszonylag „szolid”, száz fő körüli létszámmal, veterán motorkerékpárokkal állnak rajthoz, hogy aztán a következő tizenhét nap alatt próbára tegyék az öreg vasakat, magukat és a kísérő csapataikat. Az idén a résztvevők Virginia beachen startolnak szeptember 7-én. A több mint 3.800 mérföldes (6.000 km) táv megtétele után a legfelkészültebbek a nyugati parton, Oceanside-on pöfögnek be a célba, szeptember 24-én. 

Megfiatalodva, kalandra készen

- Talán azért látsz másnak, mint korábban, mert egy különleges dologra vállalkoztam. Én vagyok az első magyar, aki megpróbálja az amerikai kontinens egy részét egy veterán magyar motorkerékpárral átszelni. Nyilván, ahogy egy versenyen illik, itt is lesz első helyezett, de mi most nem azt, hanem a sikeres célba érkezést tűztük ki a célunknak. Ez a hatszáz köbcentiméteres jármű az első magyar motorkerékpárgyárban, a Mérayban készült, 1929-ben. Az idén ünnepeljük a Méray gyár alapításának századik évfordulóját, ezért a leszármazottakkal találkozni is fogunk kint Amerikában. Én gyűjtöm is ezt a típust ezért úgy gondolom, hogy így méltóképpen ünnephetünk.

A gép most szalon állapotban látható. Nem kérsz tőle túl sokat?

- Megpróbáljuk a lehetetlent. Az ezelőtti futamon is száz induló állt rajthoz, amit harmincnyolcan tudtak teljesíteni. Azért egy kilencven négy éves vasról van szó, aminek hatezer kilométert kell átszelnie tizenhat nap alatt.

Kellene melléd legalább még egy ember, aki nagyon ért ehhez a masinához!

- Ez így lesz, hiszen velem tart a fiam, illetve a saját szerelőm, aki ennek a motorkerékpárnak a felújításában és a restaurálásában segített.

Gondolom a gép a becsomagolás előtt ki lett próbálva?
- Igen, körülbelül ezer kilométert mentem vele. Minden rendben volt és úgy gondoljuk, hogy most már csak kopna, ezért nem folytattuk a bejáratását. Ez egy benzinüzemű gépjármű, oldalt szelepelt, angol JAP motorblokk, a három fokozatú váltó szintén brit gyártmány. Az utóbbi kezelése elég érdekes kihívás, mert egy a tank melletti karral kell kalézolni… A fékek és a gumik tekintetében is hozzá lehetett nyúlni, ezért a gumik nem az eredetiek. Az elektromos rendszer is a mai kornak megfelelő, például LED világítást kapott a jármű. A fékek csak egy kis finomítást kaptak, az első dob kapott egy kicsi hűtőbordát. A többi ugyanaz, mint kilencven évvel ezelőtt, csak új ferrodolok vannak rajtuk. Viszont nem szabad a mai digitális JPS rendszert használni, hanem a reggeli indulás előtt negyvenöt perccel egy papírra nyomtatott, hengerformában fölcsévélt itinert kapunk és azzal kell majd elboldogulnunk.

A kényelem?

- Ez itt nem akármilyen kategória, Ahogy láthatod, a rugózás eléggé puritán. Hátul nincs lengéscsillapítás, az ülést viszont egy kicsit komfortosabbá tettük. Az elején is van egy kicsi rugózás, de azt tudhatjuk, hogy ez egy merev rugózású jármű. Mondjuk ki szégyenlősen: ez bizony ráz, mint a négyszáz volt - mondta mosolyogva.

Hogy mit lehet tőle kérni?

- Tud százas tempót is, de úgy gondolom, hogy hetven kilométer/ órás átlaggal bírni fogja a Rocky Mountains háromezer ötszáz méteres magasságát, és a Navada sivatag hetven fokos melegét is. 

És a pilóta mit bír ki?

- Hát, az majd csak ott fog kiderülni - mondja nevetve. A versenykiírás szerint a versenyzőknek az amerikai közlekedési szabályok szerint kell öltözködni. Én megpróbálom a legbiztonságosabb protektoros felsőben, nadrágban és csizmában, és a legmodernebb bukósisakban teljesíteni a távot. Az biztos, hogy nem lesz egyszerű. Először azt gondoltam, hogy majd a sivatagban akár még alsógatyában is fogok motorozni, de fölhívták a figyelmemet, hogy a forró aszfalt leégetné a lábamról a bőrt, úgyhogy marad az említett ruházat. 

A felkészülés?

- Az egyéb elfoglaltságomtól függően heti kettő-három-négy edzőtermi tréning, lelkileg pedig napi huszonnégy órában. 

Mennyi lesz a napi táv?

- Az attól is függ, hogy aznap mennyit kell majd „hegyet másznunk”, mert ettől a tíz-tizenöt lóerőtől nem lehet sokat várni. Napi háromszázötven kilométerre jön ki egy egyszerű osztás nyomán, ami azt jelenti, hogy napi hét-nyolc-tíz órát is nyeregben kell tölteni…

Nem csak a nyeregben töltik majd az időt

- Nem olyan túl szoros ez a verseny, van egy adott indulási időpont és a tervezett célba érkezésé. A pontozás a megtett mérföldek alapján történik. Mivel ez egy szervezett utazás, ezért a versenyzők és a kísérőik részére szállodai helyek lesznek biztosítva reggelivel és vacsorával. Napközben több helyen fogadnak bennünket, például különböző klubokba, illetve múzeumlátogatásokat is a programba illesztettek. Mivel az egyébként lezárt területeket is megjárjuk a rezervátumokba is belépési engedélyt kellett váltanunk. Mellette megnyitják nekünk a járművek elől elzárt Szent György hidat. Nyilván lesznek, akik szendvicsekkel is alaposan ellátják majd magukat, de egy gyors ebédre egy-egy étteremben is megállhatunk. Az útközben való fogyasztásra a bőséges innivalóról viszont mindenképpen gondoskodnunk kell.

Mit vársz el magadtól?

- Arra gondolsz, hogy ez az én El Caminó-m? Az is ehet. az biztos, hogy tizenéves koromban terveztem egy európai körutat, amit nem tudtam megvalósítani, de lehet, hogy ez lesz helyette az igazi kihívás.

Mit tehetünk Lukács Ottó sikeréért? 

- Követjük a Facebook oldalán és szurkolunk neki!