Napjainkban a közöny és a gyűlölet ellen kell harcolni - galériával

A Himnuszt követően Polgár Lilla, a Bartók színház művésze szavalta el Tompai Mihály: A madár, fiaihoz című költeményét, majd Barta Endre alpolgármester mondott beszédet. Mindannyian jól ismerjük a magyar történelem egyik legtragikusabb, legszomorúbb fejezetét: hőseink az 1848-49-es forradalom és szabadságharc során hazánk függetlenségéért küzdöttek, ám a császári haderő túlerejével szemben végül alulmaradtak, s Világosnál letették a fegyvert. Nem maradt el a megtorlás, szó szerint vérbe fojtották a szabadságharcot (hogy ezzel intő példát statuáljanak ), és még az év október 6-án kivégezték a honvédség tizenhárom magasrangú tisztjét. 

Barta Endre beszédében arra hívta fel a figyelmet, hogy bár tudjuk, miként alakult az aradi vértanúk sorsa, ám nem biztos, hogy fel tudnánk sorolni mindegyikőjük nevét: Lázár Vilmos, gróf Dessewffy Arisztid, Kiss Ernő, Schweidel József, Lovag Pöltenberg Ernő, Török Ignác, Lahner György, Knezich Károly, Nagysándor József, gróf Leiningen-Westerburg Károly, Aulich Lajos, Damjanich János és gróf Vécsey Károly, akik életüket adták a magyar szabadságért. Az alpolgármester arról is szólt, hogy a mi generációnknak is megvan a maga harca, amikor is saját magunkat, a minket körülvevő közönyt, a gyűlölködést kell legyőzni. 

Az ünnepség folytatásában városi intézmények, szervezetek vezetői, s többek között dr. Mészáros Lajos, térségünk országgyűlési képviselője helyezték el koszorúikat az emlékműnél, a Napsugár és a Bóbita tagóvodák apróságai pedig kedves kis trikolorokat tűzdeltek köré. A megemlékezést a Szózattal zárták.