A könyvtár már régóta nem csak egy könyvkölcsönző

Dunaföldváron a Berze - Nagy Ilona Városi könyvtár vezetőjével, Bertalanné Bóka Zsuzsannával az országos könyvtári napok rendezvényeiről is beszélgettünk. Elmondta:

- Az eseménysorozat már a tizenhetedik alkalommal került megrendezésre. Ez azért is fontos, mert a legkisebb falusi könyvtártól a legnagyobbakig valamilyen formában mindenki részt vesz rajta. Mi is. 

Mindig van valami központi vezérfonal, vagy gondolatkör, ami köré csoportosíthatjuk a magunk terveit.  Most a központi gondolatkör a könyv volt, amely híd a könyvtár és az olvasó között, ami a különböző kultúrákat és embereket köt össze. 

A korábbi évtizedekhez képest mára már egészen megváltozott a könyvtár szerepe. Ezért az egyik célunk, hogy olyan látogatókat is a falaink közé vonzunk, akik nem föltétlenül olvasóként jelennek meg nálunk, hanem a társművészetek kedvelőiként jelennek meg. Persze van egy olyan reményünk, hogy, ha már elég gyakran eljönnek, akkor már csak megpróbálják az olvasás adta örömöket is.

Ezen belül akár naponta csatlakozhattunk volna a különböző programlehetőségekhez. A kedvencem? Mindegyik közel állt a szívemhez, de ha már választanom kell, akkor Kéri György, az első magyar skótdudás bemutatkozását említem meg. 

Kik járnak ezekre az eseményekre?

- Van egy állandó vendégkörünk, akik rendszeresen látogatják az eseményeinket, de mellette vannak olyanok, akik célirányosan csatlakoznak valamelyikhez, mint például a legutóbbi kiállítás megnyitóra is. 

A gyermekek is szívesen látott vendégeink, haza járnak hozzánk! Nekik szólt a Petőfi Irodalmi Múzeum Mesemúzeuma Fodor Éva és Németh Orsolya vezetésével a János Vitéz (h)arcai című foglalkozása. 

Az Állatok Világnapján már csak egy kis zene és tér kellett a vendégeink kibontakozásához 

A felnőtteknek szólt Vén Tímea festőművész a „Vászonra – feszített gondolatok”  című kiállításának megnyitója, valamin dr. Horváth Zsolt könyvbemutatója Újvári Csilla ajánlásával. Végül, de nem utolsósorban említem a zajos sikert hozó Kéri György az első magyar skótdudás zenés bemutatóját és a színes történeteit, amelyek a skót zene, irodalom, kultúra és szokások bemutatásával nyűgözte le a közönséget.

Előszálláson Tábiné Nyúl Gabriella a könyvtáros. A munkahelyét hivatalosan Előszállási Könyvtári Információs és Közösségi Helyként nevezik 1917 óta, amit egyébként a Kossuth Lajos Művelődési Ház és Könyvtár épületében találunk meg. Az intézmény újjászülettek a világjárvány óta. Olyan pezsgő közösségi élet zajlik e falak között, hogy egy kisváros is megirigyelhetné, pedig a településnek csak mintegy kétezer nyolcszáz lakosa van!

- Mindent megteszek érte és ezért igyekezek minél több embert bevonni ide hozzánk a könyvtárba és a művelődési házba egyaránt. Szeretném, ha minél többen olvasnának és közösséget találnának maguknak nálunk. Ezzel hamarabb visszatérhetnénk a korábbi normális életünkhöz.

- Reneszánsza van a könyvtárnak?

- Igen, hiszen azt veszem észre, hogy egyre többen látogatnak el a hozzánk, és van igényük arra, hogy új könyvekkel és közösségi programokkal nyújtsak nekik szórakozási lehetőséget. A sok közül az egyik legutóbbit a Petőfi-estet említem, ahol a tizenegy és a nyolcvanhárom éves vendégünk egyszerre mondta az Anyám tyúkját, ami egyszerűen hátborzongató volt. 

A könyvtár összeköt. Az október eleji sorozatunknak ez nem csak a szlogenje, hanem korosztályokat átívelve a gyakorlati tapasztalata is ez volt. A kapocs pedig tematikájától, műfajától függetlenül, maga a könyv. 

Az olvasóklub létrehozása az egyik álmom. Elolvasunk egy könyvet és mindenki elmondhatja a saját nézőpontját, élményeit és tapasztalatait vele kapcsolatban. Már az első fokozatban az általános iskolások könyvtári tanórájuk végén is látszott a csoda. Az elején még bizalmatlan szemek a végére már fölragyogtak és mosollyal vették le az érdeklődésüket fölkeltő könyveket a polcokról. Számomra a legnagyobb ajándék volt, hogy úgy mentek el, hogy „de jó volt itt lenni és szeretnék visszajönni!”

A Gabi néni egy kedves boszorkány! Hiszen a mai kor divatos digitális vívmányaival szemben eredményesen vonultatja föl az ezredéves találmányt a könyvtárat, benne a könyvekkel.

-Azt gondolom, hogy a könyv örök. Számomra fontos az illata is, amit a digitális kütyük (amikre nyilván szükségünk van) nem tudnak pótolni. Sokféleképpen használhatod, de nem fog lefagyni, és egy különleges komfortot ad  lapozgatós olvasása.

- Megállítja a külvilágot?

- Ez lenne a cél, hogy megtegye, kikapcsolja a zavaró tényezőket, hogy elmerülhessünk az élvezetében, amíg beülünk vele a könyvtárban, vagy ahol éppen a kezünkbe vesszük.

- Mik a slágerműfajok?

-Embere válogatja. Az ismeretterjesztő irodalom, benne a  gasztronómiától kezdve az ezotérián át (főleg az angyalokkal foglalkozó könyvek) a jógáig szinte minden. A másik oldalon pedig a szórakoztató témájúak, a könnyedebb művek, a skandináv krimik, 

- Mi a helyzet a klasszikusokkal?

-Hááát, mostanában pihennek, jobb korra várnak. Jókai, Móricz, Gárdonyi megmaradtak az általános iskolások számára, a többiekről ne is beszéljünk, mert őket manapság már nem olvassák. Ha az említett módon megérezzük az olvasás ízét és megkapjuk az első élményeinket tőle, akkor esetleg később rákapunk a míves olvasmányokra is. Keresem az utat, hogy az olvasóknak segíteni tudjak ebben.

Az egész elmúlt évre büszke vagyok. Nem szívesen választanék ki egy programot az idei szép sorozatunkból, mert mindegyik meghozta az örömöt a látogatóinknak és nekem is. 

Az őszi időszak egy kedves eseménye volt, amikor Előszállás leg-Morzsább kutyáját kerestük. Nem régen tartottunk egy Petőfi-estet, ahol mindenki mondhatott verseket és együtt énekelhettünk. Sikeres volt a könyvkiállításunk is. A helyi általános iskola teljes felső tagozata vendégeskedett nálunk.

Jeles ünnepünk volt  a Magyar Népmese Napja, amely a YouTube-n is követhető volt. Ez egy jó példa volt arról, hogy egy régi kedves mesére a „Kiskakas gyémánt fél krajcárja”címűre mi mindent lehet felépíteni. A tényleges mesélést, a Papírszínházat, a különböző játékokkal, kirakókkal és kvízekkel együtt. Nagyon jól sikerült vele a gyermekek aktivizálása.

Az aktivizálásra egy nagyon jó példa lett az Állatok világnapjára létrehozott kőkígyónk is. A természetesen önkéntes résztvevők festett köveket hoztak hozzá, és abból növesztettük hatalmasra a mi Kő Jánosunkat. A résztvevőkből egy alkalmi, de nagyon jókedvű közösségünk született az intézmények és a baráti társaságok képviselőiből. Nagyon jó érzés visszagondolni rá.