Víz- és hidegálló sportembereké lett idén a Feldwar Trail (képgalériával)

Egy ilyen eseményen nagyon sok ember önkéntes munkájára mondhatjuk, hogy fontos volt, mert csak úgy lehetett sikeres. Mások mellett az ellenőrző pontokon álló civilek, és a forgalomirányító polgárőrök teljesítménye a borzasztó időjárás miatt különleges módon felértékelődött.

Bizonyos szokások ezen a délelőttön megváltoztak, például a gyermeknevelés terén. Ugye Önök is hallottak már olyat, hogy a kedves szülők a gyermeküket nem engedik ki az esős időben játszani, vagy ha mégis, akkor számos intelemmel próbálják meg kordában tartani őket. Gondolják csak meg: ezen a versenyen a „nedves” idő dacára, négy kategóriába sorolva, sikerrel teljesítették a távot az ovisok és az általános iskolások is. (Az anyukák, apukák elhivatott buzdítása és letagadhatatlan büszkesége mellett!)

Apai felügyelettel 

Gallai Gergő 4. b osztályos tanulót sem akármilyen fából faragták. Neki meg sem kottyant az esős futóverseny. Azt mondta:

– 1,2 kilométert teljesítettünk, meg sem kottyant. Vizes és csúszós volt az út, de vigyáztam, így aztán nem lett semmi baj. Voltak riválisaim, akikkel megküzdöttem, de volt olyan is, aki gyorsabb volt nálam. Nem hagyták könnyen magukat. A futásokra is el szoktam menni, de több sportágat is kipróbálok, hogy sokat megismerjek. A legjobban a kézilabda és a kenu tetszik. A legnehezebb a foci, de azért azt is kedvelem. Az apukámmal érkeztem, de mára sajnos nem ajánlott föl nekem különdíjat, viszont azt mondta, hogy majd a szülinapomra jobban odateszi magát! Az sem baj, ha most rögtön rábeszéljük valamire!

Sportos csapata  van a Szent Rókus Borlovagrendnek

Dukai István,  a lovagrend nagymestere  például minden idők legsikeresebb földvári kézilabda csapatának volt a tagja. Nagy Gábor kiváló sporthorgász,  Zentai István pedig, mint általános szakértő látta el praktikus tanácsokkal a versenyen indulókat!

– A sportos érdemeinkkel szemben viszont ma, csak a vendéglátással jeleskedtünk - kezdte a történetét Dukai István. -  Zentai kollégánk úgy emlékezik, hogy egy sor sportágban is kiválóan teljesített az aktív éveiben. Most is rengeteg jó tanáccsal érkezett, amit folyamatosan megosztott mindenkivel, de a futásra nem jelentkezett. Elmondása szerint arra csak akkor vállalkozna, ha egy oroszlán kergetné. Viszont a sportos frissítő kóstolók mellett forralt bort és teát is kínáltunk. Barátsággal találkoztunk a futókkal, akik nagyon szimpatikus társaság, látszik, hogy tudják mit akarnak. Ilyenkor aztán egy kicsit nosztalgiával gondolok arra az időre, amikor a kézi sikereinket elértük. A labda nélküli futást persze nem szerettük, de hát anélkül, a mi sportágunk sem áll meg a lábán.

Az, hogy egy versenyt esőben kell megvívni nem tragédia, hiszen erre számos példa van a különböző sportágaknál.. Nem a „bezzeg a mi időnkben” mondatja velem, de talán ma már érdekességnek számít, hogy akkor még mi is a szabadtéren, bitumenes pályán játszottunk, ahol a hideg, a hó (például Nagyatádon) vagy az eső meg sem kottyant nekünk. Azok az ellenfelek, akiknek már akkor is volt fedett pályájuk, nem szívesen fogadták el ezt a lehetőséget, de mi nem hagyhattuk cserben a három-négyszáz fős közönségünket!

Együtt a család?

– Öröm látni, hogy a szülők és a gyermekek ugyanazon a versenyen indulnak és egymást bíztatják a másik futamán. Az lenne jó, ha minél korábban, óvodában, vagy a kisiskolás korukban megszerettetnék a gyermekekkel a sportot, hogy aztán egészséges szellemű és fizikumú felnőttekké válhassanak.

Akkor fussál, ha jólesik!

Azt mindenki tudja, hogy egy ilyen verseny előkészítése több hónappal korábban kezdődik és a másnapi rendcsinálásig tart. Azt viszont még senki, hogy Nagy Péter a versenyigazgató hogyan tudta elintézni azt, hogy mind a nyolc futam rajtjára ne csak essék, hanem szakadjon az eső?

– Ezt csak a műsorvezető terjesztette rólam, lehet, hogy neki volt hozzá távkapcsolója! – mondta nevetve. – Egyébként pedig egy kis eső a futókat nem riasztja vissza a versenytől. Amíg nincs vörös riasztás eszembe sem jut lefújni egy rendezvényt. Magam is futok, ezért tudom, hogy a sportolók miről mit gondolnak. Van úgy, hogy belefutok az esőbe, máskor pedig az jut az eszembe, hogy ott egye meg a fene az egészet. Akkor és addig kell ezt csinálni, amíg örömöt ad az embernek. Minden rendezvényemet annak a tudatában hozom létre, hogy az a futóknak egy igazi ünnep legyen, és azt szeretném, hogy közben minden rendben legyen. Az én tapasztalatom alapján ez egy lelkesítő, nagyon sikeres eseménynek mondható.

Szinte after party lett belőle

A sport hihetetlen csodákra tesz képessé bennünket. Egy kis zenével tuningolva, pláne. Szerencsére a vár udvarán egy fedett színpad állt, amit habozás nélkül megszálltak a rajtjukra várakozók. Aztán korhatár nélkül előbb egy kicsit szégyenlősen, majd bevállaltan, kirobbanóan jókedvű bemelegítő táncokba kezdtek.  Előbb tesztként, aztán a rajtra célzottként születtek az elmúlt ötven évből a zenei kívánságok. A The Prodigi, Tiesto, Majka, David Guetta, Dua Lipa, a Welhelo, Kool & the Gang, vagy éppen Kadoc. Hogy ez így egy kicsit extrém? Legfeljebb annyira, mint az, hogy utána elindultak a szakadó esőben futni.