A János-napi boráldást tartottak a dunaföldvári templomban

Az esemény jó pár éve a helyi Szent Rókus Borlovagrend kiválóságainak hagyományőrző szándékához köthető. Dunai István nagymester ezúttal is fölvezette a bortermelő lovagtársait. A díszruhába öltözött komoly férfiak, akik az első padsorban kaptak helyet, magukkal hozták az idei palackba zárt büszkeségeiket. Mellettük a renden kívülálló barátaik is csatlakoztak a lehetőséghez.

Az Ószövetség

A Bibliában Noéval kapcsolatosan esik szó először a borról, amit már a vízözön előtt ismertek. A hagyomány neki tulajdonítja a szőlőművelést. A bortermelésről először a Szentírásban, a Teremtés könyvében esik szó: „Noé pedig földművelő kezde lenni, és szőlőt ültete. És ivék a borból és megrészegedék és meztelen vala sátra közepén" (Móz.I. 9, 20-21.) A példabeszédeket és borivással való jó példával járást, hosszú sorokban folytathatnánk, de inkább visszatérünk a keddi eseményre.

Szent János áldása

A római katolikus egyház szertartáskönyve Szent János napjára (dec. 27.) írja elő a bor megáldásának szertartását. A kora középkori szokásban, a szentek ünnepén a tiszteletükre bort ittak a templomban. Ebből alakult ki a Szent János-napi borszentelés.

A 13. századi németországi szokás a Nyugat-Dunántúlra is átterjedt, és hála Istennek máig életben tartják. Valaha az újbort e naptól itták. A bort termő vidékeken a nép is szenteltetett bort, amit fül- és fogfájás, rontás ellen használtak, a boroshordókba öntöttek belőle, hogy a következő esztendőben is jó termés legyen. A sok más remek alkalom mellett a búcsúzáskor megivott pohár bort is szokás Szent János áldása nevén emlegetni.

Egy intő jel

Úgy tűnik, hogy a bor valóban Isten ajándéka, de azért az élvezetének nagyon fontos feltétele a mértékletesség. A Példabeszédek könyve több helyen is kitér arra, aki nem ismeri a mértéket. „A bor megcsúfol, a részegítő ital háborgóvá tesz, és ha valaki abba beletéved, nem bölcs”.

A gazdák mondták

Nagy Gábor a hagyományos módon készíti a finom borait.
– Erre az alkalomra egy féléves Olaszrizlinget és egy frissebb Néro rozét vittem. Elég jóra sikeredett, éppen ezért fogy is rendesen. Látom, hogy fölkaptad a fajadat, mert hivatalosan, csak huszonhetedikétől szabad inni, de mi eddig csak kóstolgattuk. Figyelemmel kell kísérni a bor fejlődésének az útját. Meg kell kóstoltani a barátaimmal, mert ha valami baja lenne, a legelső kérdés így szól „mi van, nincsenek barátaid”? A falusi praktika szerint elég lett belőlük.

Dukai Istvánt ezúttal borosgazdaként kérdeztük.
– Egy-egy Cabernet Fancot, Blauburgert, és Olaszrizlinget vittem a bor áldásra. Az idén pont annyi lett belőle, amennyire szükségem lesz. A Blauburger egy kicsit gyengébb lett, mint szerettem volna a Cabernet és a Rizling pedig egy jó minőséggel ajándékozott meg.

A bormintából minden hordóba kell önteni egy kisebb mennyiséget, aztán meglehet kezdeni a rendszeres minőség-ellenőrzést. Nyilván csak válogatott szakértő vendégek jöhetnek le, akiknek mérvadó a véleménye. Nagy felelősség nyomja majd a vállukat…