Letűnt korok emlékei egy fiatal szemével (képgalériával)

A POK 12. évfolyamos tanulójaként évfolyamtársaimmal lehetőséget kaptunk, hogy egy iskolánk által szervezett budapesti tanulmányi kirándulás keretében „időutazáson” vegyünk részt. 

A magyar zsidóság üldöztetése

A fővárosba érve utunk először a Holokauszt Emlékközpont modern épületegyüttesébe vezetett, ami egyben múzeum és kiállítóhely is. Egy igazán attraktív kiállításon megismerhettük a magyar zsidóság üldöztetésének borzalmas történetét. Az épület belső udvarára lépve megpillantottunk 6 oszlopot, amelyek a több, mint 500 ezer magyar és 6 millió európai áldozatnak állítanak emléket. Az Áldozatok Emlékfalán mintegy 180 000 azonosított áldozat neve szerepel, akik a holokauszt idején veszítették életüket. Az emlékközpont nem tudta az összes elhunyt személy kilétét megállapítani, ezért az azonosítatlan áldozatok emlékét névtelen, üres táblák jelzik a látogatóknak.

A jogfosztástól a népirtásig

Az interaktív kiállítássorozat következő állomása a rekonstruált zsinagógatér volt, ami 1944-45 között internálótáborként funkcionált. Tárlatvezetőnk számos információt osztott meg velünk a magyar zsidóság életéről, szokásairól, vallásról; megismerhettünk valós családi és egyéni történeteket; majd kérdésekkel mérte fel tudásunkat a témával kapcsolatban. 

Ezután kezdetét vette utazásunk legnyomasztóbb fejezete, amikor beléptünk a „Jogfosztástól-népirtásig” címet viselő részletgazdag kiállítótérbe. A falakon lévő fogyatkozó vonalak száma a zsidó emberek életének számát szimbolizálta, amelyek egyre csökkentek. Olvashattunk gyűlölködő antiszemita plakátokat, láthattunk személyes tárgyakat, nézhettünk történelmi rövidfilmeket.

A haláltáborok borzalmai 

Úgy gondolom, mindannyiunk számára a legmegrázóbb terem az utolsó volt, ahol cenzúramentes videofelvételeket vetítettek a haláltáborokban élő foglyok nem mindennapi megpróbáltatásairól. Multimédiás eszközök segítségével megelevenedett előttünk emberfeletti fájdalmakkal járó szenvedésük. Kínzásuk kegyetlenkedésének mértéke nem ismert határokat a nácik számára. 

Ahogy haladtunk végig a kiállítótermeken a rövidfilmek úgy váltak egyre elrettentőbbé. A zsidók szokványos hétköznapi életének megismerésétől eljutottunk a sárga megkülönböztető csillagot mellkasukon viselő emberek megalázó vonulásán keresztül a koncentrációs táborokban készült fotókig és felvételekig. A foglyok haját a tárborba érkezésükkor leborotválták, kezükre számot tetováltak. Csont soványra éheztetették őket a burgonyahéjból és egyéb szemétből készült levessel, illetve a napi néhány falat száraz kenyérrel, miközben megerőltető fizikai munkát végeztettek velük. Egyesek szemét kikaparták, mások aranyfogát kihúzták, a holttesteket halmokba dobálták. 

Véleményem szerint minden embernek az életében egyszer el kellene látogatnia az emlékközpontba és okulni kellene a múlt szörnyűségeiből, hogy a történelem még egyszer ne ismételhesse meg önmagát. Borzalmas belegondolni, hogyan képes az ember egy másik emberrel ilyen rettenetes dolgokat tenni mindenféle bűntudat és megbánás nélkül. 

A Terror Háza Múzeum

Nyomasztó hangulatban indultunk el a Terror Háza Múzeumba, ahol az első emeleten az 1951-ben kitelepített emberek sorsát ismerhettük meg. Láthattunk egy „fekete autót”, ami a „rendszer ellenségeit” szállította el. Ezt követően végig haladtunk egy élethű sertészsír-tömbökből kirakott folyosón, ami a beszolgáltatást jelképezte. Egy kiállítószobában a korszak abszurd propaganda eszközeit és dokumentumait mutatták be a látogatóknak. A „kincstárnak” nevezett kiállítótér „magyar ezüstből” (bauxitból és alumíniumból) készült, a korra jellemző silány minőségű használati tárgyakkal volt megpakolva. 

A több emelet bejárása után egy közel három perces – filmnézéssel egybekötött – liftúttal jutottunk a pincébe. A felvonóban vetített film bemutatta, hogyan akasztották fel az áldozatokat. A liftből kilépve a kínzókamrákhoz érkeztünk, onnan a Könnyek Terméhez, melynek falán az 1945-67 között politikai okokból kivégzettek nevei voltak olvashatóak.

Budapest Retro Élményközpont

A nyomasztó hangulatú élmények után elérkeztünk kirándulásunk következő állomásához, a háromszintes Budapest Retro Élményközpont meglátogatásához. Az egész létesítmény belső kialakítása egyedülálló, mivel hűen tükrözi a 70-es, 80-as évek időszakát. Tökéletesen átadják a korszak hangulatát a különböző ikonikus eredeti játékok, eszközök, kiegészítők és használati tárgyak. Beülhettünk egy régi Lada rendőrautóba, telefonálhattunk utcai telefonfülkéből, kipróbálhattunk egy interaktív tükröt, ami retro ruhákba „öltöztetett” bennünket. A korabeli híradó stúdiójában kipróbálhattuk magunkat hírmondóként, majd a korszak nagysikerű „Szomszédok” című teleregénye alapján berendezett nappaliban időzhettünk. 

A múzeum bisztrójában retro hot-dogot ettünk, amit Bambival öblítettünk le, majd étkezésünket egy Turbó rágóval koronáztuk meg.  

Elmondhatom, hogy mindannyian tanulságos, felejthetetlen élményekkel gazdagodva tértünk haza.

Rabi Vivien, 12/b
Pannon Oktatási Központ Magángimnázium