Kisapostag:  A télbanyának mennie kell, ha esik, ha nem

A program beköszöntőjében Stermeczki András evangélikus lelkész beszélt a télbúcsúztató hagyományokról, a helyi eseményekről. 

- Ennek a téltemető rendezvénynek már a 15. évfordulóját éljük itt Kisapostagon. Bátran mondhatjuk, hagyománnyá vált, hiszen nem csak a téltől próbálunk búcsút venni, hanem mindenféle ártástól és nehézségtől. Talán ez az utolsó rúgás a télnek, és erőt veszünk magunkon, hogy feledve a rosszat, intsünk búcsút a téltől, a különféle sötét dolgoktól. Talán a kis papír is segít reményeink beteljesülésében, ami a télbanyával együtt ég majd el – hallottuk többek között a felvezetőben.

A folytatásban Vida Nikolett segítségével népi rigmusokat, kántálásokat, télűző mondókákat mondtak a résztvevők, majd elindultak a hivatalt megkerülve a Halászkert kocsma udvarán felállított máglyához. Itt Árpási János gyújtott tüzet, hogy a közönség további éneklése, mondókázása alatt máglyára vessék a télbanyát és vele együtt a gondűző, vagy szép reményeket kívánó cédulákat. 

A tűzgyújtást követően a Piac téri pavilon alatt már várta a sokaságot a jó meleg tea, forralt bor, főtt virsli. Itt kérdeztük az egyik főzőmestert Nagy Károlyt, vajon mi a titka, hogy ilyenkor igazán jólesik a virsli?

- Közel tizenöt éve látjuk vendégül az embereket. Nagyon fontos a virslifőzésnél, nehogy túlfőzzük, hiszen kevés idő kell hozzá. A virsli minőségét illetően mi csak a juhbeles virslit használjuk. Eddig még nem csalódtunk benne. 

A programért köszönet a szervezőknek, közreműködőknek,  a vendéglátásért az önkormányzatnak.