Hálás vagyok, hogy megtapasztaltam, milyen sokrétű feladat egy kórház irányítása

Lehetne egy kicsit exhibicionista is – zárom le a beszélgetést kissé megadóan dr. Kővágó Leventével, a Dunaújvárosi Szent Pantaleon Kórház megbízott főigazgatójával, aki korábban és most is az intézmény orvosigazgatói posztját is betölti, s mellette még az infektológiai osztály osztályvezető-helyettese. A lemondó összegzés arról szól, hogy dr. Kővágó Levente nem szívesen beszél saját magáról. Nem, koránt sem titkolódzó, nem is elzárkózó, hanem sokkal inkább egyértelműnek és magától értetődőnek tartja a vele és személyéhez kapcsolódó dolgokat, amelyeket nem szükséges túlbeszélni.

De mindjárt meg is értik. Egy apró részlet a beszélgetésünkből:

- Miért lett orvos?

- Mert édesanyám nagyon szerette volna, és én is jónak tartottam.

Megtudom, hogy Aradon született, ott is szerezte diplomáját, de nem lett volna csak az ország másik végén, Moldvában munkahelye, így a későbbi feleségével úgy döntöttek, hogy Magyarországra települnek. Honosította a diplomáját, újabbakat is szerzett hozzá, igyekezett megállni a helyét. 

- És miért lett infektológus?

- Gyakorlatilag a traumatológián szerettem volna dolgozni, ismertem Vékás főorvos urat, aki akkor már itt Dunaújvárosba dolgozott, de éppen akkor nem volt hely azon az osztályon. A humán osztályon azt javasolták, hogy menjek az infektológiára dolgozni, ott szükség van orvosra.

- És miért lett immunológus?

- Az infektológián Somorácz főorvos úr fontosnak tartotta, hogy az ott dolgozó orvosok az infektológia egy-egy határterületéről is tudást szerezzünk, így nekem az immunológiát javasolta. Megtanultam, elvégeztem. Most persze úgy tűnik, hogy mindig mások irányították az életemet. De szerintem ezzel nincs is baj, ha jó irányba, és jó szándékkal teszik mindezt.

- Mikor érezte azt, hogy nem csupán szakmája, hanem hivatása is lett az orvoslás?

- Talán a szakvizsga után. Szerintem sok idő telik el addig, amíg az ember meggyőződik arról, hogy a vállalt feladatot maximálisan el tudja látni. Nem gyorsan érik meg az ember ekkora feladatra. Körülbelül akkorra tudatosult bennem, hogy nagyszerű dolog gyógyítani, s hogy mennyire szeretem, hogy ezt megtehetem. Az infektológia pedig pontosan az a hely, ahol gyógyíthatunk. Nem csupán szinten tartunk, vagy szövődményeket kezelünk, hanem gyógyíthatunk. 
Kollégái mesélték róla, hogy mindent felelősséggel és átgondoltan tesz. Amire vállalkozik, azt meg is csinálja. Mérhetetlen alázattal, de rettenetes nagy kitartással. Erre is mondtak példát. Hobbija a természetjárás, ezen belül a túrázás, s úgy gondolta, hogy télen is legyen lehetősége élvezni a hegyeket, ezért felnőtt fejjel megtanult síelni is. Mára már élete fontos részévé vált a lesiklás a hófödte hegyekről. 

Felesége is orvos, dr. Kercso Anca a neurológiai osztály, osztályvezető főorvosa. Igazi orvos-családjuk van, ahol tudják, és elfogadják, értik a másik hivatását. De nagyon úgy tűnik, hogy nem lesz családjukon belül folytatása az orvosi pályának, mert kisfiúk már hamar eldöntötte, hogy ő építész lesz. Ezt mindannyian tudomásul vették, elfogatták és ebben támogatják is. A családi feladatokban is közösen vesznek részt, bár dr. Kővágó Levente bevallja, hogy mióta megbízott főigazgató, azóta a feleségére sokkal nagyobb rész hárul.  

Amikor arról faggatom, hogy elégedett és boldog ember-e, akkor arra gondolkodás nélkül rávágja, hogy igen.

A főigazgatói szobában rend van. Egy szakfolyóirat az íróasztalon, Decemberi végi megbízatása óta nem látszik, hogy nagyon berendezkedett volna. Szinte semmi személyes tárgy, inkább amolyan hivatali hely, ahová egymásnak adják a kilincset a tárgyaló felek.

- Kiírták a főigazgatói posztra a pályázatot. Megpályázza?

- Nem. 

- Miért nem?

- Mert nem szeretném. Nem bántam meg az elmúlt időszakot, sőt hálás vagyok, hiszen megtapasztaltam, hogy mennyire sokrétű, mennyire szerteágazó egy ekkora intézmény irányítása. Mekkora teher is egyben, mert az ember a legjobb szándéka mellett sem tud mindig mindent megoldani. A főigazgatói feladat széles gazdasági és műszaki ismereteket is igényel. A magam részére ezt is kitűztem egy újabb célnak, hogy gazdasági ismeretekkel mindenképpen bővíteni szeretném a tudásomat. Szerencsésnek érzem magam, hogy kipróbálhattam ezt a feladatot is, de úgy érzem, hogy igazán hatékonyan a szakmámban és orvosigazgatóként tudok és szeretnék hasznos lenni.