2024.03.18. 11:30
Nagy kalandjaink az év első dunaföldvári vásárában
A Dunaföldvári Országos Állat- és Kirakodóvásár márciustól novemberig minden hónap harmadik vasárnapján vonzza magához az efféle mulatságokat - és nem ritkán a kalandokat -kedvelőket.
Fotók: Balogh Tamás / Dunaújvárosi Hírlap
Hasonló látogatottságra eddig aligha volt példa! Vagy legalábbis a hírverésben bármilyen, csekélyformában résztvevők, erősen állítjuk. Én például a jókedvcsinálóimmal az egész tolongás egyik előkészítője voltam. A népszerű közösségi oldalon észlelt érdeklődés már szombat éjjel megindította a fantáziámat.
Az összemérhető dolgok
A familiánk egyik egysége fél tízkor érdeklődött, hogy mi merre járunk? Bevallottuk, hogy állandó útitársammal és segítőmmel, a Juniorral még békésen ropogtattuk a reggeli maradékát és kávét kortyoltunk. A helyszíntől körülbelül 16 km-re…
A bennünket számon kérők viszont már a földvári „piros-sárga” benzinkútnál vártak a szerencséjükre a végeláthatatlan kocsisor, a záróvonal és a szembejövő forgalom csapdájában.
Irultunk-pirultunk és útnak indultunk. Egy kis furfanggal 13.0 km-t megtéve a város közepére értünk, míg a többiek 1.0 km-t araszoltak.
Tereprally húszas tempóban
Útitársammal összenéztünk és a kedvencünk, a titkos erdő menti út felé kanyarodtunk. Eddig is sok örömünk volt benne, de a most ébredő természeti környezetben, a ragyogó napsütéstől elkápráztatva, egyszerűen elvarázsolt bennünket. A tervünk egyszerű volt: nagyjából nyugat felé kell tartanunk és a végén, a hátsó bejáraton besétálhatunk a célba!
Melyiket válasszam?
A második sorsfordítós elágazásnál dönteni kellet: jobbra, vagy balra hajtsunk? Naná, hogy a szívemre hallgattam, és jól tettem. Az utolsó harminc évem egyik leggyönyörűbb környezetében találtuk magunkat. A tempót már említettem, (másodikban alapgázzal bujkáltunk, és egy zöttyenés nélkül abszolváltuk a gyakorlatot.)
Szerinted medvék laknak erre felé?
- kérdezte Tamás somolyogva, de azért reménykedve standby-ba kapcsolta a kameráját. Mivel mostanában pont elég Reels-videót láttam, nekem is lett egy konkrét elképzelésem:
-Mi lenne, ha egy orrszarvú belesne az ablakon? A partnerem válaszul a nemzetközi TV-csatornákat emlegette.
Ezért, hogy békesség legyen, az újratervezést választottam.
- O.K. Egy tigrissel is kiegyezem. (Most ő is kimaradt, viszont cserében egy kutyákat sétáltató döbbent pár mellett haladtunk el.) Kedélyesen integetve tovább haladtunk. Az újabb izgalmakat egy pótkocsinyi méh kolónia okozta. Őket is megúsztuk.
- Tamáskám, még egy izgalmas ténnyel szembesültem! (Mondtam bátorítólag) Bármelyik percben kifogyhat a benya! A partnerem ezt széles mosollyal nyugtázta, főleg úgy, hogy a dűlő út délnek fordult, ami a vásártól való búcsúnkat vetítette elénk!
A sansz
A fák közül aztán egy gondosan ápolt gyümölcsös bújt elő, és valami házikó félék, két perc múlva hallom ám a hivatalos tájékoztatót:
- Hölgyeim és Uraim! Ezennel megérkeztünk Bölcskére, az egyik pincefaluba! (majd lehúzta az ablakot, hogy kiszóljon) Fiúk, hol kaphatnánk egy pohárka, kellemes, pincehideg rozét?
Aztán, mint egy világítótorony előbújt a templomtorony, és a benzinpára elsegített bennünket a földvári, körforgós benzinkútig.
Egy sóhajtás után
Újból nekivágtunk az erdőt kerülő tanösvénynek, de most a jó irányba kanyarodtunk, így aztán egy perccel előbb érkeztünk a Célba, mint a konvojban haladók…