A szülők nyomdokaiban a Vadász-lányok

Körülbelül hét évvel ezelőtt készítettem interjút Vadász Józseffel, a Dunagyöngye Halászcsárda felszolgálójával. A rácalmási szakember annak idején cukrásznak készült, és az Arany Csillagban gyártotta is töménytelen mennyiségben a Rigó Jancsikat, az erdélyi csemegéket, a piramis szeleteket például. A dolgos mindennapok idővel átcsábították a vendégtérre,  megtetszett neki a pincérkedés. Szeretett emberekkel foglalkozni, és azt, hogy mindennap új kihívással találkozik. El is végezte ezt a képzést is. Nem könnyű szakmáról van szó, az egész napos talpon állás mellett ott van az a rengeteg lemondás, amit a hétvégék és az ünnepnapok jelentenek.

Nem véletlen, hogy felesége is szakmabeli, akivel sok szezont lenyomtak együtt a Balatonon, a Zamárdi felső részén lévő vendéglőkben- egészen addig, amíg megszületett először Tamara, majd Panna lányuk. Onnantól helyben vállaltak munkát, József a csárdában, míg felesége iskolai büfében, így tudták kialakítani a család és a munka közti egyensúlyt, a mindennapi rutint. Nem véletlen az sem, hogy a vendéglátós szülők más szakmát képzeltek el gyermekeiknek...

A legutóbbi beszélgetésünk óta eltelt hét esztendő, a lányaik befejezték a tanulmányaikat, és beléptek a munka világába. A sors pedig úgy hozta, hogy egyikük felszolgálóként dolgozik, a másikuk pedig a cukrászatban találta meg hobbiját.

A Művész Presszó teraszán beszélgettünk Józseffel és kisebbik lányával, Pannával. Ő az, aki tulajdonképpen a szülei nyomdokaiba lépett. A Rudas középiskolába járt turisztikai szakra, amelyhez hozzá tartozik a kötelező, majd a szabadon választott gyakorlat is. Előbbit egy Erasmus program keretében külföldön végezhette el, életre szóló élményekkel társítva, ugyanis Barcelonában egy túraszervező cégnél nemcsak a szakmai rejtelmekbe nyerhetett bepillantást, hanem felfedezhette a spanyol nagyváros szépséges tájait is. A következő nyáron a gyakorlati hely megtalálásában édesapja volt segítségére, jó ajánlólevéllel utazhatott a szüleinek is oly szép emlékeket adó zamárdi vendéglőbe. Ekkor még egyáltalán nem volt tudatos a pályája iránya, viszont a balatoni vendéglátás varázslata azonnal megragadta, s itt fonódott össze számára a szakma és a szenvedély. Egy csuklótetoválás is őrzi ezt a meghatározó élményt. A szülők azt mondták neki, ha ezt szeretné, akkor legyen, de a szükséges képzést mindenképpen végezze el hozzá. Panna így is tett, a fővárosi Gundel Károly Vendéglátó és Turisztikai Technikumban szerezte meg a nemzetközi akkreditált bizonyítványt, miközben két szezont még a Balatonon dolgozott. Aztán egy barátnője révén 2022. novemberében a Művész Presszó állományába került, azóta is itt dolgozik.

- A vendéglátói munka során sok emberrel találkozhatok, nagy ismeretségre lehet szert tenni. Mindig van nyüzsgés és pörgés, ez tetszik nekem- mondta Panna, akire szemmel láthatóan is büszke az édesapja.

Beszélgettünk arról is, hogy sajnos ma már ritka az olyan fiatal vendéglátós munkaerő, aki valóban komoly elhivatottsággal és hozzáállással fordul a választott pályája felé. Hígul a szakma, nincs már olyan magasan az a bizonyos szakmai léc, mint egykoron. Akik komolyan gondolják a szakmát, sokan közülük külföldön vállalnak munkát. Panna nem fogja elhagyni az országot, de a jövőbeni tervei nem biztos, hogy Dunaújvároshoz kötik. Mint mondta, nagyon szereti a jelenlegi munkahelyét, de idővel szeretné majd saját vállalkozását egyengetni. Amikor a család kirándul vagy nyaral, nem mulasztanak el felkeresni egyetlen helybéli reggelizőhelyet, ugyanis Panna álma egy ilyen hangulatos egység létrehozása és üzemeltetése.

József a nagyobbik lányáról, Tamaráról elmesélte, hogy óvodapedagógusként végzett Kecskeméten. Időközben már szemezgetett a cukrász szakmával, de a szülők útmutatását követve, először megszerezte a diplomát, s csak ezután végezte el a cukrász technikusi képzést a Gundelben. Sajnos nem sokáig tudott ebben a szakmában dolgozni, az időbeosztás, a hétvégék és az ünnepnapok elfoglaltsága jelentette a nehézséget (amitől óvni szerették volna a szülők is). Tamara Budapesten él és egy ottani óvodában foglalkozik az apróságokkal munkaidejében. Viszont nem kellett elszakadnia teljesen a vendéglátástól, ugyanis szabadidejében fesztiválokra jár, pultosként dolgozik, például a Budapest Parkban, de volt Rockmaratonokon is. Ezekre a húgát is elhívja, így a Vadász-lányok sokszor együtt sürögnek-forognak a pult mögött.

- Szerettem volna, ha lányaim távol maradnak a vendéglátástól, de aztán az élet mégis úgy hozta, hogy itt vannak. Pár évvel ezelőtt nem gondoltam volna, hogy így fog alakulni, mindig elcsodálkozom, hogy milyen érdekes fordulatot vett a sors. Cukrászként kezdtem, amit a nagyobbik lányom képvisel, s felszolgáló vagyok, amit meg a kisebbik lányom visz tovább. Azt hiszem, erre szokták azt mondani, hogy nem esik messze az alma a fájától - mondta József.