Zokni a lábfejre

Szárkapocscsont törés után lábadozok, a gipsz már lekerült a lábamról, de azért a járás még nehezemre esik, délutánra bedagad a bokám. Persze hősiesen tűröm a megpróbáltatásokat. A legnagyobb bánatom az az, hogy a gipsz lekerülése után a családom kevésbé figyel a súlyos sérülésemre. Mikor rajtam volt a gipsz úgy vigyáztak rám, mint a hímes tojásra, semmit sem kellett tennem, sőt, még azt is elviselték, hogy sajnáltatom magam, és egy kicsit követelőzővé váltam. Nos, ennek a jó világnak vége. Boltba kell járnom, főznöm kell, a kerti munkába is bevonnak, arról nem is beszélve, egyedül kell a zoknit felhúznom a lábfejemre.