A Patakparti óvoda évzáró ünnepségén jártunk Előszálláson

Az óvodából most elballagó és az iskolai tanulmányaikat megkezdő kicsik mellett három felnőtt is búcsúzni készült, akiknek az eddigi munkáját egy rangos kitüntető címmel ismerték el!

„A gyermekek, tanulók oktatása-nevelése érdekében végzett több évtizedes kiemelkedő teljesítménye elismeréséül, nyugállományba vonulása alkalmából, Pedagógus Szolgálatai Emlékérmet adományozott Pintér Sándor belügyminiszter.”

- A vezetőnek is nagy dolog az, amikor egy csoport kirepül az intézetből?

-Hát hogyne! Ez egy nagy, hetvenhat férőhelyes óvoda. A most ballagók nem közvetlenül az én csoportomnak számítottak, de ez egy családi ovi (ez az egy van a településünkön) mindenki mindenkit ismer, ezért természetes, hogy valamennyien hozzánk nőnek. 

- Egy bámulatosan jól szervezett programmal vártátok a családokat!

-Az egész kollektívánk dolgozott rajta. Itt mindenki tudja a dolgát és szívesen végzi a munkáját. A mai alkalom különleges volt, hiszen sok ember előtt zajlott, ezért különösen élvezetes volt mindenki számára. Igazából nem volt ez a nagy nyilvánosság újdonság a számunkra, hiszen jelentős szerepet vállalunk a falu életében. Valamennyi rendezvényen megjelenünk, ezért a gyermekek már nagy rutinnal álltak ma a közönség elé. Az Éva néni egy kiváló kolléganőnk, aki jó csapatot alakított ki belőlük.

- Nagyon büszke vagyok a dolgozóimra. Arra is, hogy itt dolgozták le az életüket. Ezt az óvodát nem munkahelynek tekintik, hanem valóságosan a második otthonuknak. Negyven évet töltöttek el nálunk, igazi példaképként állnak a fiatalabb kolléganőink előtt. 

Nem csak a helytállásuk, és a szakértelmük miatt, hanem azért is, mert ők a szemléletüket is átadhatják a fiatalabbaknak. Akkor elképzelhető, hogy ők is úgy jönnek majd dolgozni, hogy „húde jó, ma ismét valami csudát hoznak össze a gyermekek”! Nagyon szeretnénk, ha jönnének a fiatalok, folyamatosan hirdetjük az álláslehetőségeinket, de sajnos nem nagy sikerrel. 

- Ezt mi természetesnek találjuk. Ez egy olyan speciális tevékenység, amiben mi folyamatosan egymásra vagyunk utalva, mindenkire egyformán nagy szükség van. Egy célért, a gyermekek előrehaladásáért dolgozunk. Ez egy erkölcsi elismerés, de arra is nagy szükség van, hiszen akkor megbecsülve, jó szájízzel megy el valaki a nyugállományba.

- Mikor kezdődik a nyári szüneted?

-Azt nem tudnám megmondani, mert még nagyon sok munka vár rám odáig. 

Egymásra találtak

Jézsóné Németh Éva is a miniszteri elismeréssel zárta le az óvónői pályájának eddigi, negyven éves szakaszát.

- Elvileg nyugdíjba vonulok, de még maradok, hiszen olyan erős kapocs köt a gyermekekhez és nem érzem azt, hogy otthon kéne kötögetnem. Egyenlőre televagyok ötletekkel és energiával. 

- Örömmel látom, hogy ez a magánéletedre is igaz, csodálatos kirándulásokkal telnek a hétvégéid.

- Egyszerűen annyi csoda van a világban, amit látni kellene és azokból szeretnék egy-két morzsát magamnak megszerezni és az emlékeim között őrizgetni. Ezek az élmények töltenek föl engem, és ezt az energiát igyekezek fölhasználni a munkámban, ezekből tudok utána építkezni.

Művészképző az oviban?

- A most végzett csoportod sorozatos fantasztikus produkciója azt sejteti velünk, hogy egy speciális tagozatot hoztál létre! 

- Ők valóban csodálatosak voltak, mert a vége felé már valóban szinte profi módon és színvonalon léptek föl a falu rendezvényein. Nagyon sokszor mutattuk be a produkcióinkat. Elmondhatom, hogy roppant élvezték és az utolsó alkalommal már szinte „bezsebelték” a vastapsot!

- A rendezők megbíztak bennünk. A jótékonysági események létrehozására sajnos szükség volt. Mellette nagyon fontosnak tartom a nemzedékek közötti kapcsokat, ezért szoktunk elmenni az idősek otthonába is, hogy egy kis színt vigyünk az életükbe, örömöt és mosolyt varázsolni az arcukra. Ők egy nagyon kedves közösség voltak, akik mindig segítő kezet nyújtottak azoknak, akiknek arra volt szükségük.

Újrakezdés

Az ősztől egy nagy létszámú, az óvodát most kezdő csoporttal várunk majd izgatottan egymásra.  Nagyon bízok benne, hogy majd ők is a mostaniakhoz hasonló sikerek után fognak majd elballagni!

- A szülőkről...

- Nekem ők a segítőim és egyfajta kollégáim is. Nagyon fontosnak tartom a velük való jó kapcsolatot, mert csak velük együtt tudok hatékonyan dolgozni. Most ezt az ajándékot megkaptam tőlük, a negyven évem, a hivatalos pályafutásom végére, amiből ezek a szép sikerek születtek. Egy hihetetlenül jó szülői, nagyszülői közösség tagja lehettem.

- Nyaralás?

- Az idei nagy bakancslistás álmaim már teljesültek. Nagyon szerettem volna eljutni a Felvidékre, a gyermekeimmel és egy lelki vezetéssel elmehettem a csíksomlyói búcsúba is.

A kutyás óvó néni

Bertókné Pál Éva pótolhatatlan, nagyszerű munkát végzett az állandó és különleges segítőjével. Rápillantva hihetetlennek tűnik a pályán eltöltött negyven éve. 

- Csak egy ballagásra jöttem és a meglepetésként ért kitüntetés miatt nagyon izgatott és boldog lettem.  Lehet, hogy hosszú idő ez a negyven év, de a mindennapokban kapott nagyszerű élmények frissen tartanak a mai napig. Azt gondolom, hogy a legjobb dolog, óvó néninek lenni. Bejövök reggel és megölelnek, aztán ezerszer elmondják, hogy szeretnek. Mondjál még egy munkát, ahol megkapod ezt az ajándékot! Ez aztán erőt ad aznapra, a holnapra és a holnaputánra is. (mondta ragyogó mosollyal)

A Colly kutya

- A pályafutásom alatt a vele, a terápiás kutyával végzett közös munka volt a csúcs. A vele való foglalkozásoknak van egy érzelmi töltete és leveszi a súlyt a gyermekekről, akik úgy érzik, hogy ez „csak” egy játék a Collyval, pedig nehéz feladatokat oldunk meg. És, ha valami nem sikerül, akkor sincs semmi baj, majd újból kezdünk és tovább játszunk.

- Mi a cél? Hogy újra szülessen az a gyermek és legyen egy stabil személyisége?

- Ez nehéz kérdés. Nem gondolom, hogy újra kell születni annak a gyermeknek. Maradjon GYERMEK! Ebben a ma világban nagyon nagy nyomás van rajtuk, a túlzott feladatorientáltság miatt veszítik el azt a lehetőséget, hogy minél tovább azok maradhassanak. A kutyás foglalkozások alatt  ez nem így van. amikor visszamennek a csoportjukba, felfrissülve megnyugodva, vagy feldobva már jól tudnak teljesíteni. Nagyon fegyelmezettek a kutyás foglalkozásokon. 

- A folytatás?

- Azért mentem el nyugdíjba, hogy a külföldön élő unokámmal több időt tölthessek. Mellette Colly fölött is eljárt az idő,már tizenegy éves és 2025 decemberig van engedélyünk a közös munkára. Most van egy egy éves kutyusom, akit most képezünk ki. Azt nem tudom, hogy lesz-e belőle terápiás kutyus, de megpróbáljuk. Lesz feladatom bőven a következő években is. 

A Vera dadus

Bor Györgyné ezzel a megszólítással lett fogalom az óvodában.

- Hogy mit csinál a dada? Mindenben segít a gyermekeknek, amit még nem tudnak készségszinten elvégezni. Nem vagyok velük szigorú, inkább engedékeny és imádom őket.  A kiscsoportban még öltöztetünk, aztán a középsőtől kezdve megpróbáljuk önállósítani őket, mert a tanító néni biztos, hogy nem fogja azt csinálni.

- Kitől tanultad a szakmát?

- Az már régen volt, a Pesti Kati- és Serákné Margit néni voltak a dadusok, amikor a pályára léptem. Huszonhatodik éve vagyok itt és még soha nem jutott az eszembe, hogy fölállok és máshová megyek dolgozni. 

Ide hozzánk nem járnak rosszgyermekek, legfeljebb csintalanok, az pedig teljesen normális dolog. A nagyon jó gyermekek azért már egy kicsit gyanúsak. Úgy érzem, hogy szeretnek bennünket a gyermekek, és ezért szót is fogadnak. Van úgy, hogy valamiért komolyabban is rájuk kell szólni, de amikor helyre kerülnek a dolgok, tovább él a barátságunk. Amikor nagyon csendben vannak, kiválnak a többi közül, akkor annak már lehet, hogy valami komoly problémájuk van, aminek egyből utána kell nézni. 

A mi óvodánk a legszebb

-Nagyon szeretem ezt a helyet. Bent is egy csoda, de ez az udvar, egy igazi játszópark, amit imádnak a gyermekek is. Büszke vagyok rá, ahogy a kollektívánkra is. Mindannyian azért dolgoztunk, hogy minden időben,  rendben elkészüljön és jól érezzék nálunk magukat a vendégeink. Úgy érzem, hogy sikerült a célunkat elérni. 

A kitüntetésről

- Nagyon meglepődtem és boldog vagyok miatta. Nem is hallottam még ilyet, hogy dadust ilyen magas szinten értékeltek volna. Februárba megyek nyugdíjba, de biztos, hogy szeptembertől ugyanilyen lelkesen s szeretve várom majd a gyermekeket, mint idáig.