A XIII. Dunaföldvár-Bölcske Bringatúrán is jártunk!

Ami mindig megfogja a szívünket

A tündéri óvodások és kisiskolások imádható, bemutató bringázása. 

Amikor valamelyik családtag támogató figyelme mellett, néha ugyan elbizonytalanodva, de aztán végig tekerik a számukra vállalható távot. Nem egy olyan fölállást is láthattunk, amikor valamelyik szülő tekert, a másik személyautóval pöfögött utánuk, gondolván, ha lemerül a pindurka „akumlátora”, akkor csak bekeljen ültetni a hátsó ülésre. A gyermekek mellett az összes többi korosztály is, jókedvűen és korrekt módon élvezte ezt a tömegsport lehetőséget.

A bölcskei vendéglátók ismét 5*-re vizsgáztak. 

Mindenek előtt egy rendezett árnyas ligettel és egy nagyon korrekt frissítő ponttal. Nyilván az ilyenkor csábító falatkákkal, gyümölcsökkel és innivalókkal. Ez utóbbiban volt egy kis extravagancia is a Tomolik Pincészet jóvoltából. A bringások dicséretére legyen mondva: csak frissítettek, mondjuk egy laza fröccsel, vagy hosszúlépéssel.

És a hazai pályán?

Visszatérve egy kellemes, játékos piknik hangulatot élvezhettek a résztvevők. Úgy tűnt, hogy a legtöbben élvezettel vették birtokba a Holler UNFC Dunaföldvár labdarúgó létesítményét arra a néhány órára. Nem csak a gyermekek futottak egy kört, vagy heveredtek le a pompás gyepszőnyegen. 

Az otthonos hangulatot növelte a Dunaföldvári Őszi Alkony Nyugdíjas Klub hölgykoszorúja által készített kiváló lángosok elfogyasztása. Mint Némethné Horváth Évától a vezetőjüktől megtudtuk, ezeknek az elkészítésében tizenöten vettek részt. A körülbelül hatszáz darab lángos negyven kiló lisztből készült. A munkájukat nagyban segítette, hogy a tészta alapanyagot a helyi Princ pékség szakemberei készítették elő a Klárika irányításával. 

A finom falatok után egy kis játék, vagy pihenés következett. Sokakat megbabonázott a ritkán látható nagyméretű multifunkciós (ugrálós, csúszkálós) létesítmény.  Aztán jött a Tombola!

Mit is mondtak a résztvevők?

Vecsei Barbara nagyon komoly résztvevője volt ennek a bringatúrának. 

A táv felénél még a szeme sem rebbent az addigi „megpróbáltatásoktól”. Mire a mikrofon előkerült már el is száguldott (akkor persze még gyalog) a szülei fölkeresésére, akik szintén letekerték a távot. Egy biztos, mindnyájuknak jókedvet hozott ez a jó kis délelőtti program.

Szeleczki Gabriella egy igazi sportember 

Reméltem, hogy ő is alapgázon teljesítette az odafelé vezető utat!

- Nem nagy a táv, jó az út, remek az idő, belefér egy ilyen kihívás a programomba. Van aki azt mondja, hogy nem érdekes, mert nem verseny, nem tudsz rajta nyerni. Ez igaz, de ennek a tömegnek igazi varázsa van. Velük együtt megélni egy ilyen dolgot, valami hatalmas élmény. Idefelé könnyen jöttünk, de hazafelé előbb egy lusta emelkedő, aztán majd biztosan a szembeszél is lassít bennünket, de nem baj, simán hazaérünk. Huszonhét éve vagyok úszásoktató, semmi gondot sem okozhat. A bölcskei vendéglátásunk nagyon pazar volt, mindenre figyeltek, köszönjük szépen!

A bölcskei vendéglátók

Galó Levente a Bölcskei Dunaparti Csónakház Egyesület és a Tomolik Pincészet képviseletében.

- A vizisport, a vendéglátás és a kiváló pincészet képviseletében nehéz egyensúlyt tartani, hogy mindegyik hasonló hangsúlyt kapjon bennem ezen a délelőttön. Igaz, hogy remek borokat is hoztunk, mert hiszünk benne,hogy egy finom laza fröccs (és nem borozgatás) után könnyebben fogynak majd a kilométerek hazafelé. Több éve támogatjuk ezt a kezdeményezést és szeretettel várjuk a hasonlókat is.

A jövő építése

- Szerencsére az egyesületünkben mindenki azt az irányvonalat képviseli, hogy folyamatosan szépítsük a környezetünket, hogy aki közülünk, vagy vendégként idelátogat a pihenőparkunkba, az biztosan jól érezze magát!

Ahogy látható, eddig építkeztünk, azt hátteret építettük ki, amit majd a vendégeinkkel együtt szeretnénk hasznosítani. Most a teljes energiánkkal a közösség építésén dolgozunk, ami legalább akkora, vagy még nehezebb feladat, mint az eddigi fizikai tevékenység. Látjuk az eredményét és hisszük, hogy jó úton járunk.

Sárosdi Tamás az egyesület tagja, aki a vendégfogadás minden részletére figyelt.

-Első pillantásra úgy tűnhet, hogy nagy fölfordulást csináltak nekünk a bringások, de szerinte

m minden rendben van, jókedvű a társaság és nagyon örülünk nekik. Limonádéval, fröccsel, gyümölcsökkel vártuk őket. Szívesen kínáljuk, amit szerintem látnak-éreznek rajtuk és örömmel fogadják. 

Szerintem mi jólelkű emberek vagyunk és szeretjük az embereket. Nem nehéz azzá válni ebben a szép környezetben, pláne a Csónakházunk környékén. Valljuk, hogy a mi Duna partunk van olyan, mint a Sziget-köz, ha nem jobb! 

Honnét került ide ez a gyönyörű gyümölcs?

... ezt majd a Kovácsné Andi elmondja:

- Azért hoztam, mert nagyon szerettük volna a bringásokat finomságokkal megkínálni, és az én cseresznyém egészen biztosan az. Bejött a számításom, mert előbb nagyot néztek és utána már egyre bátrabban csipegették. Én sportos lánynak tartom magamat. A cseresznyefára való mászáson kívül nekem is kedvencem a bringázás. Most viszont dönteni kellett, hogy leszedem és elhozom ezt a finom Carmen cseresznyét, vagy én is, ahogy a korábbi években, tekerek egyet. Remélem jól választottam!

 „Világutazók?!”

Váraljai László akinek a kísérője Amadea volt, előbb egy kicsit nehezményezte, de igaza volt, hogy nem ismertem rá, (bár egy lépcsőházban is laktunk), aztán újból barátságot kötöttünk.

-Dunaújvárosban éltem, de jelenleg Pakson lakunk. (kezdte a történetét László) Már otthon is részt vettünk az  otthoni bringatúrákon, és amikor meghallottuk, hogy a földváriak is szerveztek, legurultunk a kocsival és egy ideje mi is beszálltunk a kalandba. Volt már úgy is, hogy a Dunaújváros – Paks szakaszt is teljesítettük. Most is az a nehéz, hogy figyelembe vegyük: ez nem verseny. Az ember azért jól meghajtaná magát… 

- Teljesen jónak találom az utat, de a szél, mint a hasonló eseményeken általában, itt és most is szemből fúj! Szerencsére egy jelentős emelkedő van innét a csónakháztól a főútig, aztán egy hosszú, lusta emelkedő Földvár felé, de nincs vele problémám, ehhez is jó a kondícióm. ( Mondta mosolyogva Andrea ) Visszafelé az említett emelkedők miatt nem is lesz verseny. Aztán majd nyerünk egy kis energiát a finom földvári lángostól.

Az egyik nyertes

Minden fifikámmal szerettem volna beelőzni Herpainé Tomon Adrient, a lángossütőknél a célba érés után Dunaföldváron, de nem sikerült. 

- Mennyinek mérted a távot? 

- Egy kis jóindulattal húsz kilométernek, mert ő 10.35-öt számolt, és innét a saját kapunk, talán 800 méterre lehet. (mutatott az okos órájára.) Mivel ez nem verseny izgulni sem kellett. Egy kellemes családi esemény lett belőle. Az én hatéves kislányom és a kilencéves fiam is letekerte. nagyon jól érezték magukat.

A tempó? 

-Hááát…a fiatalok gyorsak, a többiek egy kicsit lassabban gurultak. Szerencsére nem kellett harcolni a pozíciókért, mindenki sportszerűen viselkedett. Ideálisak voltak a feltételek. A vendéglátás ott és itthon is kifogástalan volt.