Az én történeteim – 18. rész

Mint a Dunaferr Üzemfenntartás egyik vezetőjeként sokat voltam benn a gyárban, ahol a „kisjavítások” mellett mindig volt valahol egy „nagyjavítás”. Ezek szinte rutinszerűen és viszonylag jól szervezetten voltak végrehajtva. A vasmű beruházó szervezete is a javítási időpontokra tervezte meg az új gépek, beépítését, üzembe helyezését.  Akkoriban nagyon sok beruházás történt és ezek üzembe helyezésében én is részt vettem. 

Meleghengermű – Tekercs lefejtő darabolósor telepítése 1984-ben 

A próbaüzem alatt a Meleghengermű karbantartás vezetői Gyalus Ferenc gépész üzemvezető, Szigeti Ernő gépész művezető és Sebők János hidraulikus művezető és embereik többet voltak a gyárban, mint otthon. Számtalan gyenge pontot kiiktattunk, vagy átalakítottunk. A kezdeti havi 26 ezer tonnáról   rövid idő alatt 30 ezer tonnára nőtt a termelés.                                                                

Meleghengermű – Új vízszintes hengerállvány telepítése 1988-ban 

Óriási munka volt, kicseréltük a hengerállványt és az egész hajtásláncot.                                                           

Ladi József gépész művezető és Branceisz István karbantartó csoportja is sokat tett a beruházás sikeréért. A hengerhajtó kardánok bronzbetétjeinek ködkenő rendszere helyett- a nagy környezetszennyezés miatt – pár hónap múlva egy   automatikus zsírkenő rendszert építettünk be, amely az én újításom volt és én terveztem.

Meleghengermű – Coil-box előlemez felcsévélő

A berendezés telepítése az előnyújtói vízszintes hengerállvány után szintén 1988-ban történt. Ez világviszonylatban is egy új technológiai berendezés, amelynek bizonyos elemei gyakran meghibásodtak és sok üzemzavart okoztak. Ilyen volt például a tekercsátrakó berendezés, amelyet végül kiszereltünk és másképp oldottuk meg a tekercs továbbítását.

Halna feldolgozói beruházás 1989-ben 

A Dunaferr vezetése elhatározta a vasmű szemétdombjának becézett „Halna” területének kibányászását és feldolgozását. Ide a vasmű indulása óta több ezer köbméter technológiai és egyéb építési hulladékot, salakot, beton törmeléket raktak le. A beruházás során megvalósított „Halna feldolgozó műben” a kibányászott, szilárd anyagot durva és finomtörő berendezéseken összetörték, osztályozták és közúti építőanyagként tervezték felhasználni. A beruházás része volt egy korszerű, hidraulikus biztonsági vezérléssel ellátott „kúpostörő berendezés”, amelyet Németországból vásároltak és telepítettek le.                                                                                                                  

A kúpostörő adagoló tölcsérébe egy hosszú szállítószalag vitte fel a már előzőleg öklömnyi nagyságúra összetört elegyet, amelyet a beállított 5-30 mm nagyságú készméretre kellett törnie. Az adagoló szállítószalag felett keresztben egy kisebb szállítószalag volt elhelyezve, amelybe egy elektromágnest építettek be.  Az adagoló szalagról az elektromágnes menet közben felkapta a mágnesezhető fém darabokat és a kis szállítószalag kidobta azokat oldalra.     Ha mégis belekerült egy törhetetlen acél darab akkor a hidraulikus rendszer megnyitotta a rést és átengedte a törhetetlen anyagot. (Elvileg)

A Dunaferr Beruházási Főosztálya által telepített Halna feldolgozó művet az Acélmű vezetése nem vette át, mert a kúpostörő berendezés gyakran meghibásodott és egyes alkatrészei eltörtek. A főnökeim engem bíztak meg, hogy tárjam fel a törések okát és tegyek javaslatot azok kijavítására.                                                                                                                            

Jó kis próbatétel volt 

Én korábban nem vettem részt a beruházás kivitelezésében, így nem is ismertem a berendezést, ezért át kellett tanulmányoznom annak rajzait, a működtetés körülményeit, a törött alkatrészeket és ebben sokat segített Mihályi Gábor a Halna feldolgozó mű üzemvezetője. Konzultáltam a témával megbízott Pálinkás Bertalan villamos mérnökkel is.  Mindezek után rájöttem néhány gyenge pontra, amelyeket közöltem a beruházóval, ők pedig az itt lévő német cég képviselőjével.

Nem fogadták el a megállapításaimat, de vállalták, hogy saját költségükön kivisznek bennünket Németországba és megmutatják, hogy ott milyen jól működnek az ottani kúpos törő berendezéseik. Volein Ferenc Üzemfenntartási főmérnök - helyettessel kiutaztunk és megmutatták a kőbányákban működő kúpos törőiket. Azok valóban jól működtek, csak ott nem voltak az elegyben fémhulladékok. Ezt közöltem velük és kértem, hogy jöjjön el Dunaújvárosba a gép tervezője és itt vitassuk meg a dolgokat.

Megjött a német tervező és a Dunaferr jogászával, dr. Bakos Karcsi bácsival kiegészülve, megtárgyaltuk a működési zavarokat és az általam felsorolt gyenge pontokat. Kértem a tervezőtől ezek áttervezését és megerősítését. Hosszas tárgyalás után elfogadta a szakvéleményemet és a (ház nagyságú) berendezést visszaszállították Németországba. Ott átalakították és három hónap múlva visszahozták. Beépítettük és azóta nem fordult elő törés. Jólesett, hogy a főnökeim végig bíztak bennem.

A II-es kohó átépítése nemzetközi együttműködéssel

Több éves előkészítés után, 1989. július 30-án megkezdődött a II-es kohó teljes lebontása és újjáépítése. (lásd: címlap fotó) A fővállalkozó, egy szovjet cég 650 fővel vett részt a munkában. A finn Rautaruukki cég pedig fővállalkozásban új számítógépes folyamatirányítási rendszert telepített. A magyar cégekkel együtt mintegy 1200 ember dolgozott kétszer 12 órás műszakban, több mint három hónapon keresztül, még szakadó esőben is. 

Azért volt szükség a teljes lebontásra, mert egy nagyobb, 1033 köbméteres hasznos térfogatú kohó került felépítésre és még az alapcsavarok helyét is újra kellett fúrni. Minden műszakban egy szovjet és egy magyar műszakvezető volt megbízva a munkák irányításával. Az egyik 12 órás műszaknak én voltam a magyar vezetője.

Az átépítés fő koordinátora a főnököm, László Ferenc gépész szakági vezető volt, a számítógépes folyamatirányítás telepítését pedig Csinádi Gábor villamos szakági vezető felügyelte. 

 Az átépítést sikeresen végrehajtottuk és november 6-án megtörtént az első csapolás.

A résztvevők közül többeket kitüntettek, Pálinkás Bertalan villamos mérnökkel együtt „Kiváló munkáért” miniszteri kitüntetést kaptunk.

Itt találja Az én történeteim többi részét!

Szerző: Nyíri Miklós