Egynapos kirándulást szerveznek Dunaújvárosba 39 euróért

Vasárnap volt. Délelőtt gyülekeztünk a Mukinál. Odafele menet azon gondolkoztam, hogy vajon hányan leszünk olyanok, akik egy ilyen szép délelőtt a Muki történetére kíváncsiak. 

Én Horváth Tamásra voltam kíváncsi. Nem a popénekesre, hanem arra a Horváth Tamásra, aki a Dunaújváros Mesél Facebook-oldal szülőatyja, főállásban informatikus, de aki szabadidejében turistáknak mutatja meg Dunaújvárost.

Nem a Muki-túra miatt kerestem meg, de bevallom, jó darabig elkísértem a vasárnapi sétára összegyűlt kis csapatot, amelyben ugyanúgy helyet kaptak szülők, gyermekek, szabadnapos nagymamák és érdeklődő felnőttek… Az egyes megállóhelyeken színesen és képszerűen elevenedett meg a múlt. És én, aki beleszülettem ebbe a városba , rácsodálkoztam az úttörővasút történetére, hogy honnan és hová került a repülőgép a vidámparknál, felidéződtek halvány emlékeim a barakkvárosról… nagyapám szőlőjéről… tehát mind-mind megelevenedett, ahogy Horváth Tamás mesélt.

Sztálinvárost keresik a turisták 

De visszatérve az apropóra. A közösségi oldalon többször megtalált az alábbi felhívás: Elfeledett kisvárosok Budapest árnyékában 

„Városi séta már sok van Budapesten. Az oFFTOURS elvisz titeket felfedezni olyan helyeket, amik nincsenek a hagyományos turista utakban, a Budapest közeli nagy múltú kisvárosok felé vesszük az irányt. Profi, helyi vezetőink elkalauzolnak titeket Sztálinváros rejtett helyeire és megmutatják, hogy Magyarországon vannak érdekes és izgalmas helyek a kilenclyukú hídon és a Balatonon túl is. Vezetőink személyes történetén keresztül ismerhetitek meg a városok múltját. Sztálinvárosban Hegyi Dávid, a Realistic Crew zeneszerzője vagy éppen Horváth Tamás, a dunaujvarosmesel.hu szerkesztője kíséretében jártok körbe. Egynapos túráinkon másra számíthattok, mint az „esernyő-felemelős” NSZK-s idegenvezetésen.

Bakancsos Sztálinváros – Időutazás az egykori szocialista fellegvárba

Túránkon a szocreál eleganciától, a Tarkovszkij díszletekig tartó dunaújvárosi kulisszák között egy még mindig nagyon fiatal városban ismerkedhetünk meg a legérdekesebb történetekkel és helyszínekkel.

Nem szégyen, történelem

Felhívtam az irodát, mert régi és fixa ideámat láttam most megelevenedni. Már mint azt, hogy nem szégyellni kell meg pironkodni, hogy mi voltunk az első szocialista város. Tény, ami tény, itt gyönyörűen épen maradt – sajnos most már csak részben a szocreál.  Tehát érdemes megmutatni azt, ami ilyen kristálytisztán sehol sem volt, nincs és remélhetően már nem is lesz már.

Én még régi városrészekben az utcabútorokat, és a kandelábereket is a régi mintájára cseréltettem volna ki, sőt a reklám-feliratok a régi írott betűs neoncsövesre hasonlítókra változtatnám…. Azért, ha valaki idegen végigsétálna a Vasmű úton, akkor érezze azt, ami nekünk a múltunk.

Fejtegetésem végére csak zárólejben a középkorban is igencsak csúnya dolgok is történtek, mégis rettentően jól néz ki Sopron óvárosa… és senkinek sem jut eszébe az inkvizíció meg hasonló borzalmak. De visszatérve a retro újvárosi kalandtúrára euróért. Az iroda elmondta, hogy a helyi kapcsolatuk Horváth Tamás, hát ezért kerestem őt meg.

Horváth Tamás elmesélte, hogyan került az utazás szervezőivel kapcsolatba: - Megtisztelő felkérésnek tehettem eleget még tavasszal, amikor az az iroda felkért, hogy vegyek részt vehettem egy egész napos dunaújvárosi túra összeállításában, mely szakítva a megszokott hagyományokkal, egy kicsit mozgalmasabb, látványosabb, de mindeközben érdekes, nem utolsó sorban pedig megmutatja városunk értékeit, szépségeit. Nos, ha minden nem is fért bele, de vendégeinknek így is rengeteget meg tudunk mutatni, örömmel, szeretettel…

Már túl vagytok néhány túrán. Milyen volt?

– Kedvesek érdeklődőek voltak a vendégek, nagyon tetszett nekik a Duna-part, a volt déliváros , a csövek a Papírgyári úton, a radar, a Vasmű főbejárata, mellette az ipartörténeti részből, ami megmaradt, és az első utcák… 

Külföldiek jöttek vagy magyarok?

– Egyelőre magyarok vettek részt a programon.

Miért szereted csinálni?

– Régóta érdekelt a múltunk, nem csupán a képek, hanem az írások, azok a történetek, amik a történések mögött vannak. Nagyon szeretem kutatni, és megismerni a múltunkat. Mikor meglátok egy-egy régi képet, igyekszem hozzákeresni, hogy mi az.

Visszatérő vendégek és érdeklődő gyerekek 

Horváth Tamás olyan lelkesedéssel, no és felkészültséggel tud mesélni Dunaújváros történetéről. Még azokról is, amik ő nem is élhetett meg, de az elbeszélése, az érdekes tények magával ragadják a hallgatóságát.

Tudták, hogy a Muki elődjét gőzzel hajtották? S a kipattogzó szikrák ellen védő takarót kaptak az utasok? Hogy milyen hosszúra tervezték az úttörő vasutat, s hogy végül is miért nem épült meg? Csak néhány kérdés, de a Muki-sétán részt vevők ezt már mind tudják.

Tóth Gabriella már negyedszer vesz részt a túrán. Most a barátnőjével jött el, úgy van vele, hogy maga a kirándulás is nagyon jó, de a közben hallottakat is nagyon szereti:

– Tamást nagyon kedvelem, ma ugyan fontolgattam a dolgot, hogy otthon maradok, de mondom, hátha kevesen jönnek el… De szerencsére nem így lett…

Právics Zsolt kisfiával, Dominikkal jött el, a gyermeknek kedvence a Muki, úgy gondolták, hogy a vasárnap délelőtti sétán részt vesznek, hogy megtudjanak minél többet róla.

Horváth Tamás írja és kutatja városunk múltját. A Dunaújváros mesél közösségi oldalát én biztos tananyaggá tenném. Mindemellett versenyeket , programokat szervez a saját idejéből, a saját költségén, mert adni szeretne másoknak. Élményeket, emlékeket, kapaszkodókat, történeteket … Nem sok ennél nemesebb dolgot ismerek, minthogy valaki a múltunkról mesél.