Előszállási falunap – A mulatság napja szombatra esett (képgalériával)

Az események előkészületeiről Makovics Dávid az Önkormányzat Képviselő testületének tagja, az eseménysorozat egyik szervezője a következőket mesélte el.

– Ennek az ünnepi hétnek a négy napjára alaposan fel kellett készülnünk. Át kellett gondolnunk a fellépők meghívását, a technikai előkészületeket, amibe a sátrak építését és a padok-asztalok helyszínre szállítását is bele kell érteni, mindezek sok feladatot jelentettek. A helyszín „üzemeltetése” is folyamatos felügyeletet igényelt, hiszen a viharos, esős időjárás nehéz helyzetet teremtett. A felhőszakadások már péntek éjjel megkezdődtek, és a legnagyobb bánatunkra még vasárnap estére is jutott belőle. Egy-két órás késés okozott ugyan, de végül minden a helyére került. Szerencsére az önkormányzatunk dolgozói és a közmunka programban résztvevők is alapos, jó munkát végeztek. Ezért a sátraink és az elektromos hálózatunk is épen megúszta a viharokat. Elismerés illeti őket. Ide nem főnökösködni jön az ember, legyen az az önkormányzat, vagy valamelyik civilszervezet tagja, vagy csak egyszerű, tevékeny polgárok, akik „csak” segíteni akarnak azért, hogy minden rendben legyen. Mindenkinek köszönjük a segítségét. 

Egészen finom ebédet főztek!

A séf egy roppant határozott hölgy: Madárné Eper Mária, segítője Eper László, a férje volt. Az étek bátor ínyenceknek, és a kalória-, valamint a pletykabeszédek szerint a koleszterinszint emelkedéstől eltekintőknek való. Megbízható kóstoló szakember szerint az élvezeti szintje 5 csillagos. Marcsival beszélgettem.

– Erős kezdésünk volt, sátor alatt, szakadó esőben kezdtünk a főzésnek. Egy szolid vendégségre, harminc főre gondoltunk. Messengeren hívtam meg az egész családot. Nagyon rendesek voltak, előbb- utóbb mindenki megérkezett. Különleges ebéd volt, mivel az én szülinapom 3-án, a férjemé 8-án lesz. Az ünnepi étkezésen máris túl vagyunk. Nem volt sok időm a készülődésre, ezért egy nagyon praktikus ételt választottam, amihez nem kellett savanyúságot és köretet sem készítenem. Kapaszkodj meg! Egy könnyű, szalonnás, sertéscsülkös, körmös és combbal megerősített, káposztás, vörös babos ragut raktunk az asztalra. Na mit szólsz? Tudom, hogy fával tüzelve finomabb lett volna, de itt és most szakadt az eső, nagy szél fújt, az egész sátortábor boldogtalan lett volna, ha kifüstöljük őket. 

Az egész famíliádat csinos hölgyek alkotják. Ők mit kaptak ebédre?

– Természetesen ugyanezt. Szeretik. Legalábbis nagyjából és a többségnek - tette hozzá nevetve.

Volt-e desszert?

– Én, ha már benne vagyok, adtam a koleszterinnek, ezért töpörtyűs pogácsát készítettem. Viszont az anyukám egészen csodálatos kókuszos (édes) sütit. Ki sem mondom hangosan, mert mindenki követelni kezdi a maga részét! (persze újból…)

És az ismerősök?

– Ez nem csak falunap, hanem egy közösségi esemény is, ezért, ha erre járnak simán idejönnek, megkínáljuk őket étellel-itallal és jól elbeszélgetünk. Persze, ha mi járunk egyet, ugyanígy befogadnak mások. bennünket is. 

Mi lesz a maradékkal?

– Majd a cica elviszi. Vagy érkezik egy még éhes vendég és majd ő egyből tudja, hogy mire való ez a különlegesség! A rossz részek még hátra vannak, a pakolás és otthon a mosogatás. Gyanús, hogy rám marad, hacsak a Laci nem segít. A Nagylányaimban nem nagyon bízok, mert már elvannak „kapatva”!

Amikor egy vadász főz…

Akkor az összes barát nagyon koncentrál, hogy legalább megkóstolhassa a finomságot. Legalábbis Györki Andrást hallgatva erre mernék fogadni. Ugye ismerős ez a vezetéknév? András is az Előszállásért Díjjal kitüntetett család tagja. Ő a nagyfiú! Tőle ezt hallottam.

– Évek óta egy nagyobb létszámú csapattal jelenünk meg ezen az eseményen. Ebben benne vagyunk mi, akik megfőzzük az ételeket és a vendégeink is körülbelül ugyanazok, mint korábban. Egy sátor alatt több félét is készítünk. A mai napra tizenöt kiló színhúsból vaddisznópörkölttel rukkoltam elő. A tavalyi őzpörkölt után most ezt kívánta a csapat. A család, a vendégek és egyéb hozzáértők az ötfokozatú skálán megadták rá az ötöst. A hivatalos zsűrizéshez képest nekem ez számít igazán, hogy az én vendégeimnek ízlett. Említettem, hogy mekkora mennyiséget készítettem, és azt mondhatom, hogy bár még várok újabb vendégeket, de a bogrács tartalma már erősen megcsappant. Mára már megvan tőle a jókedvem, hiszen nekem is fontosak a pozitív visszajelzések. 

Az időjárás?

– Az bizony egy kicsit lehangoló volt a délelőtt nagyobb részén. Szakadó esőben kellet főznünk, küzdöttünk, de kitartottunk. Hála Istennek az ebéd idejére kisütött a Nap, kellemes idő lett, megfelelő italokat választottunk és nem bánkódtunk a rossz órák miatt!

Márpedig a felnőttek is szeretnek játszani

Az ottani nézelődéskor tapasztaltak szerint elsősorban a hölgyek. Naná, hogy szerintük a férfiak is. Sziliné Presszer Anitával beszélgettem.

Bekiabál egy nagyon csinos kilenc éves körüli hölgy és egy állatkórházat keres rajtad!

–Eredetileg az volt az ötletem, hogy egy kis állatkórházat hozok ki, hogy amíg a sátrunknál a szülők az egészségügyi szűréseknél sorban állnak, addig a gyermekek jöhessenek egy kicsit az állatokat „gyógyítani”. Kicsit ismerkedni az orvosi eszközökkel. Közelebb hozni hozzájuk ezt az egész orvosi ellátást, amitől egyébként gyakran félnek. Arra gondoltam, hogy ha ők megfoghatják és használhatják ezeket, akkor könnyebben megbarátkoznak a helyzettel. Illetve játékosan a kézhigiéniára, a kézmosásra lehet nevelni vele őket. 

Nagyon vevők ezekre a dolgokra. 

– Mondjuk a lányom vitte közöttük a prímet, aki már (nyilván játékból) nyitott szívműtéteket végez, mert a haladó korcsoportba tartozik. A kullancseltávolítás, tüskekivétel, kötözések, vénázás, injekciózás, minden volt. Azt gondolom, ha ezeket az egyszerű dolgokat láthatták, kipróbálhatták, akkor bár a fájdalomtól persze félnek, de sokkal bátrabbak lesznek az átlagosnál. 

Nehezen indult a napunk

– Az a nagy eső zavaró volt, de folyamatosan jöttek hozzánk az egészségügyi szűrésekre az emberek. Azt 13.00-ig végeztük, és utána új fejezetet nyitottunk, kézműves foglalkozásokat tartottunk, végül jelvényeket készítettünk. Most a végén már szinte játszani kezdtünk. Az egészet tekintve jókedvű napra fogunk emlékezni!

És akkor elnémult a technika!

A teljes igazsághoz tartozik, hogy előtte „egy kis eső” is hullott. Ha jól meggondolom utoljára trópusi körülmények között éltem meg hasonlót. Aznap már másodszor. Folyamatosan követtem a vihar útját, számoltam a mennydörgések centrumát és megpróbáltam telepatikusan világgá küldeni. A villámot megoldottam, de az eső nem hagyta magát. A világ egyik legprofibb hangkeverő pultja nem értette a tréfát. Tőlem függetlenül beázott és ledobta a láncot. Egy popzenei koncert előtt ez a legnagyobb dráma.

A hakni világban is vannak ám nagy és jó emberek!

A Grovehouse csökkentett üzemmódban még leketyegett. Aztán Rexa (Ex Desperado és 4F Club) műsora közben előbb misztikus hangok törtek föl majd csönd lett. Akit ilyenkor fel kell hívni, az persze még véletlenül sem veszi föl. Magunkra maradtunk, a közönség nem fütyült, hanem kíváncsian várt. A mi lányunk előbb átkiabálta a néző teret, és aztán csak „úgy”, ahogy egy igazi énekesnő, dalra fakadt. A publikum vette a lapot és vele tartott. Az idejét nem tudom mikor éltem meg valami hasonló csodát!

És akkor csoda (?) történt

A régi pop-rockos korszakokban ilyen esetekben a környéken lévő szakmabeliek nekiláttak, minden eszközt és tudást bedobtak a közösbe, hogy a Közönséget ne érje csalódás. A részletek a szakmabelieknek lennének izgalmasak, de azt azért kimondhatom, hogy Rexa, a Kerozin, a Matyi és a Hegedűs, és a Szamaras zenekar és a Stáb is mindent megtett azért, hogy ismét legyen hangunk, és a vendégek kedvükre mulathassanak. Miközben minden másodperces időnyereségért imádkoztunk, a „Lobbanáspont” tűz zsonglőr csoport tette a dolgát. Percre addig, amíg időt kellett nyeri nekünk… Senki sem nézte az órát, nem számolgatta a költségeit, „csak” szórakoztatni akart, és célba értünk. Mindegyiküknek gratulálok a mára már szinte divatjamúlt Emberségükhöz.

Fájdalmas köszönetnyilvánítás!

A műsorvezető felkonferálta a következő fellépőt, a Matyi és a Hegedűs együttest, amit a közönség óriási ovációval fogadott. Mindenki meglepetésére azonban egy civil, Kiss Gáborné Marcsi egy polgári kezdeményezésként lépett a zenészek előtt a színpadra. Segítségként Makovics Dávid is vele tartott. Őket a popsztárok követték, és, hogy teljes legyen a meglepetés egyúttal Farkas Imrét, a sajnálatos módon leköszönő polgármestert is magukhoz kérték. A tervük az volt, hogy a nagy nyilvánosság előtt a népszerű előadók társaságában köszönjék meg neki az elmúlt 14 éves önfeláldozó polgármesteri munkáját. Ugye nem meglepetés, hogy a meghatott tömeg ünneplő tombolással állt a köszöntők mellé, és fájlalta az ünnepelt távozását!