Közösségépítés pecás módra

Szívesen látogatok ki a hasonló eseményekre. Szeretem a vízparti környezetet, az alaposan készülődő, a kezdő jelre bizakodva váró versenyzőket. Az első sikert már a nevezésükkel elérték, hiszen csakis a Horgászegyesület által aznapi használatra megkapott stégekről folyhatott a nem kis szerencsét igénylő tevékenységük.

Mágiák és egyéb praktikumok

A vízpart csodálatos helyszínt adott a kiérkezőknek. A szolid völgyben megbújó tavacskát dzsungelbe illő növényzet veszi körbe. Az árnyas fák és bokrok a szeles napokon, vagy a mostanihoz hasonló rekkenő hőségben jó szolgálatot nyújtanak. A sorban (naná, hogy illő respekttel) megszólított pecások válaszai nyugalmat sugároztak a kezdetben még karcsú fogások értékelése után is. „Nyugodt legyél, én is az vagyok”, „Jól mondod, a végén a bálnát is kifogom”, „Eddig kicsik jöttek, mit gondolsz eztán mi következik? Nem, nem megyek haza, ez egy ilyen nap!”, „Tudod mi a lényeg? Jól elvagyunk a barátokkal!”

Meglepő ebédet készítettek?

Nem! Mivel zsákmányt mérlegelés után bojlis módon visszaengedették a vízbe, paprikás krumplit készítettek a szépszámú társaságnak. A konyhai sátorban is alapos előkészületeket Horváth Istvánné, mint rangidős ellenőrizte, mielőtt alágyújtottak a bográcsnak. A mellettük békésen megférő mozgó büfét és hot dog standot egy híresség, az ország legfiatalabb polgármestere, Kanik Péter üzemeltette.

A rendező szervezet

A már említett Nagykarácsonyi Ifjúsági Klub önkéntes munkára mindig vállalkozó tagjai voltak. Nem csak a szervezés, hanem a terület előkészítése (például a fűnyírás, ami egy ekkora területen emberes feladatnak mondható) a helyszín piknek is megfelelő berendezése, a lebonyolítás, majd talán a legnehezebb: a bontás és a rendrakás is az ő feladatuk volt. Ugye, hogy nem unatkoztak? Dicséretes munkát végeztek!

„Telt házas” rendezvény volt

Horváth-Pinke Katától az elnöküktől ezt is hallottuk: -Boldog vagyok, mert a terveink szerint működik a rendezvényünk. Viszonylag kis létszámmal bonyolítjuk le, mert a stégeken ennyi nevezőt tudtunk elhelyezni. Az elmúlt három évben már beállt harminckettő csapatra, ami hatvannégy versenyzőt jelent ezen a napon. Így aztán az idén is ezzel a maximális létszámmal „dübörgünk”, mait persze tréfának szántam, hiszen ez egy kimondottan csendes és környezetbarát rendezvény. A helyszint a nemrégen alakult helyi horgászegyesülettől kaptuk meg erre az alkalomra. Mi valószínűleg nem teszünk kárt a halállományban, mert a törpeharcsákon kívül a teljes kifogott mennyiséget a megmérésük után épen és egészségesen visszaengedtük az élőhelyükre. 

Korán kezdtünk

- Háromnegyed hatkor gyülekeztünk itt a parton, és hétkor kezdődött a verseny, ami két óráig tartott. Akkor összepakoltak és hamarosan asztalhoz ültek a finom ebédhez. Utána következett a tombolasorsolás és az eredményhirdetés. 

A díjazás

Többféle lehetőséget adtunk a dicsőség elnyerésére, ezért a díjaztuk a kifogott halak össztömegét, a legnagyobb példány (a súlyát mérve) kifogóját, valamint a legtöbb halat kifogót. A legjobbak a díszes trófeák mellett pénzdíjakban is részesülnek. Az erre, valamint a rendezés költségeire fordított összeget a nevezési díjakból fedeztük. Mi ezt a versenyt nem arra szántuk, hogy „meggazdagodjunk” hanem, hogy a résztvevőknek örömöt okozzunk! Ezt a tavat egy zárt csoport használja, de akik ma kiülhettek a stégekre az elmúlt évek során valósággal beleszerelmesedtek ebbe a helyszínbe. Ez a nap mindnyájunknak egy nagyon jókedvű és eredményes csapatépítő program volt!