Szakszerűen kibámészkodtam magamat

Amíg a mindennapjaim hozzájuk, a mezőgazdaság tetszőleges formájával és mértékével foglalkozókhoz kötöttek, nem éreztem a rokonságot. Aztán amikor néhány évtized múlva egymásra pillantottunk, egyből érdekelt minden percük, mind az embereim lettek, én meg az övék, bár abban nem vagyok biztos, hogy ők is nagyon hencegnének velem.

Azt mondtam, hogy piros (színű) traktort bámulni mentem. A frankót mondtam. Traktorban és Ferrariban is az a kedvenc színem. Aztán persze megsajnáltam a Ződeket is, beköszöntem hozzájuk is. Nahát, azok sem vicceltek. Viszont nem találtam kékeket, de talán három sárgát igen. Nem voltam kiszédülve tőlük.

Kerekasztal beszélgetésnek hívták, pedig olyan bútor talán az egész eseményen sincs… De! A választott téma a (korszerű) szántóföldi talajmegmunkálás, növénytermesztés, a víz megóvása tápanyag bevitel, és egyebek, nagyon is nekem való volt, estig elhallgattam volna. Főképp azért, mert gyakorló (fiatal) a saját tévútjait is bevalló szaki is nyomta közülük. 

Egy kivételével, csak a bitang nagy gépeket lestem ki, akiket felfoghatatlanul sok lóerőre ácsingózó munkagépekkel fűztek össze, hogy aztán a közönség döbbenten károgjon a sokoldalúsága, a digitális vezérlése, na és persze hisz hazai pályán vagyunk: az ára miatt.

Ez a szakma is a profiknak való, mint a többi

Olyanoknak, akik nagyon értik a dolgukat, a világhálót leginkább a szakma miatt nyektetik. Kíváncsiak a véleményedre, az élményeidre és az emlékeidre, amiktől fölvillanyozódnak, és már kezdik is a magukét. Nem bánják, ha most te is szépen végighallgatod őket. Ez nem a mai nagymenő sikeres vállalkozók köre, akik akármilyen géppel is érkezhettek, de nekik nem osztanak lapot. Persze, ha költeni akarnak, annak nem látják akadályát. 

Ahogy ott állsz, kivárod a sorodat, lazán beköszönsz, elfogadják és, ha okosat kérdezel, hellyel kínálnak. Ha már az elején megmondod, hogy ma nem veszed meg azt a 300-ért kínált dolgot, akkor még egy frissítővel is megkínálnak.

És, ha torkos vagy mindenképpen be kell, hogy menjél az alkalmi csárda teraszára, és akkor lecsapnak rád, mintha azt sugallnád, hogy „van pénzed lóvéra”. Én viszont csak kiszedtem belőlük, hogy mennyi a legkedvezőbb ár egy adagra nézve, és hallva a számokat, egy pillanatra sem szégyenlősködve kértem engedélyt a fotókra. Barátsággal búcsúztunk egymástól.

Végül, irány a vásár

Ezúttal hétköznapi és nem mezőgazdasági jellegűekre gondoltam. A mindenféle testrészeidet még vonzóbbá tévő alkalmatosságok, végül pedig a csúzli bolt következett. Nagyon bírtam őket. Mindet. Elengedtem a fantáziámat és nem fájt, hogy üres kézzel indultam haza.