Dunaújvárosi rudasosok a Balaton körül I. rész

Kezdjük az elején

– Azt már bevallottam, hogy az ötletet az Ákos adta két éve, amikor összebarátkoztunk. Az érdeklődésünk közös volt a Csepel Camping irányában, ezért kitalálta, (mentségére szóljon, hogy akkor még viccnek szánta) hogy biciklizzük körbe a Balatont két ilyen kerékpárral. Belegyeztem és az idén be is váltottuk az ezzel kapcsolatos fogadalmainkat.

SÁ: – A Balaton körbetekerését közösen találtuk ki még 9. osztályban Mókás álomnak tűnt ez a kihívás. Mivel rajtunk kívül más nem volt ilyen elvetemült, Hargittai Tamás barátom és jómagam indultunk útnak.

Miért éppen a Camping bicajt választottuk?

– Ezt most kezeljétek diszkréten! Csak most, és csak nektek írom le… A barátságunk egyik megalapozó része volt a Camping bicikli. Mind a ketten nagyon szeretjük ezeket a „vasakat”. A Camping mellett természetesen az egyéb retro járműveket is kedveljük. A Camping biciklizésre azt tudom mondani, hogy az egy életérzés. Remélem nem kell elmagyarázni, hogy miért, szimplán csak jó. Két éve, amikor még csak viccelődtünk az ötlettel, már akkor is tudtuk, hogy ezt a kalandot velük fogjuk teljesíteni.

Az alapos felkészülés

– Komoly ismereteket szereztünk az ilyen jelentős utazásokra való felkészülésről. Mi sem akartunk hibázni. Azt terveztük, hogy nagyon összeszedett felszereléssel indulunk el, és majd mindent jó előre megtervezünk, mint az igazi világkerülők, ennek ellenére odáig jutottunk, hogy az én biciklimen cseréltünk egy kereket és megnéztünk egy videó sorozatot a Balaton körbetekeréséről, amit egy sportbiciklivel hajtottak végre. Úgy éreztük, hogy ezzel a ponttal meg is vagyunk.

SÁ: – Nagy felkészülés nem volt, néhány szendvicsen és a csomagjainkon kívül mást nem kellett előkészíteni. A bicikliket nem kellett felkészíteni.

Irány a Balaton!

– Szerencsére a Balatonra egyszerű lejutni, annak, aki nem egy megpakolt biciklivel szeretne odautazni. Segít, mert megtöri az unalmat, hogy többször is át kell szállni. Van olyan csatlakozó hely, ahol egy másik peronra kell átcipelni a biciklit, de szerencsére majdnem az összes vasútállomáson volt lift, ezért nem mindig kellett levinni vagy felcipelni a lépcsőn a bicikliket.

Tréningek, szerelés, karbantartás?

– A fölösleges dolgokkal, amikben atom biztosak voltunk, nem akartuk húzni az időt. A legelső napon, mielőtt elindultunk volna, bemelegítettünk. A többin inkább csak nyújtottunk. Nagyon sokat segített, hogy az első nap végén megmártózhattunk a hűvös Balatonban. Szerelésre nem volt szükség, szinte gond nélkül megúsztuk az egész túrát.

SÁ: – A tréning egy nagyjából 1 perces nyújtásból állt, ezután megindultunk. Nagyjából 1,5 kilométer után Tamás biciklijének pedáljának hatalmas nyikorgáshoz jött meg a kedve. Ezt próbáltuk megoldani, azonban a nagyjából 30 éve meg nem mozdított csavar makacs volt és nem engedett, nem tudtuk szétszedni, így kellett tovább folytatnunk. Ezenkívül nem volt más műszaki problémánk.

Hogy bírták a gépek?

– Annak ellenére, hogy ezek 30–40 éves biciklik, szerintem teljesen jól. Igaz, én a sajátomat már egy éve nem használtam, de úgy érzem most bőven behoztam a lemaradást.

SÁ: – Természetesen voltak, akik próbáltak lebeszélni, azzal az indokkal, hogy ezek mégiscsak öreg biciklik, amelyek akármelyik pillanatban elromolhatnak. Őket is a jó szándék vezérelte, viszont utólag elmondhatom, hogy szerencsére hajthatatlanok voltunk.

A bringások már nem voltak ilyen kemények…

– Az első nap nagyjából 37 kilométere után, amikor megérkeztünk a kempingbe teljesen végünk volt. Én még azt is mondtam, hogy haza megyek. Ez a gondolatmenet akkor változott meg, amikor a második nap ugyan annyi kilométerénél azt éreztük, hogy még tovább tudnánk tekerni. Egyik napról a másikra, egyre többet teljesítettünk. Először 34 km, utána 42, aztán egy jó kövér 72, majd a maradék. Egyszerűen hozzáedződtünk, és megerősödtünk.

SÁ: – Az első napon még szoknunk kellett a terhelést, ezután viszonylag simán mentek a dolgok. A harmadik nap vége felé elkezdte feladni a térdem a küzdelmet, de szerencsére sikerült célba érni.

Jaj ne már!

– Tudtuk, hogy lesznek, akik majd leakarnak beszélni bennünket a márkáról és az útról… Amikor a családomnak és a barátaimnak meséltem az ötletről, tetszett nekik. A Fater persze elég furcsán nézett rám, de máris szervezni kezdte a műszaki mentő csapatot, de aztán egy jó szóra rábólintott. Igaz az is, hogy néhányan azt mégis megszólták, hogy Camping biciklivel akarunk menni, de nem foglalkoztam ezzel, hiszen pont ez volt a lényege a kirándulásnak. Nem tudtak volna lebeszélni minket ezekről a gépekről.

SÁ: – Mindkettőnknek nagy szerelme a Camping bicikli, ez volt az első közös pont is barátságunk hajnalán. Valamint sokkal nagyobb kihívás úgy körbeérni, hogy nem egy váltós, modern, hanem egy régi, primitív szocialista kerékpárral indulunk meg, amelyeket legtöbbször az idős hölgyek a boltig és vissza használnak. Az útipoggyászunk Magában foglalt mindent, amire szükségünk volt. A pipere cuccokon kívül, fontos megemlítenem, hogy az öltözködést sokan túlgondolják. Nem kell testre feszülő tréningruha, vagy speciális sportcipő, Campinghez inkább tropikál ing, rövidnadrág, és félcipő az ideál. A fél ruhásszekrényen kívül magunkkal vittünk egy-egy hálózsákot, aminek így utólag nagy örülök, hogy nem hagytam otthon. És természetesen egy sátor. Így aztán meg is voltunk vele.

SÁ: – Csak a legfontosabb kellékek: ruha, szerszám, tisztálkodási eszközök, sátor és alvózsák. Szerencsére jók voltak a számításaink, nem nagyon volt felesleges motyónk.