Még léteznek, akik a közösség érdekét a sajátjuk elé helyezik

Nem kis változásokról beszélünk. Többek között a kettes stéget meghosszabbították, megépítették 20 méter hosszan a hármas stég lejáróját lépcsővel és híddal. Felszereltek huszonkét térfigyelő kamerát. Megújult a sója tér, lecserélték a balesetveszélyes mechanikai hajtású vonszolót korszerű villamos hajtásúra. Megszüntették a csillés szállítást és kerekes utánfutót rendszeresítettek. Felújították az úgynevezett szekrényes épület berendezéseit és hatvan új horgászszekrényt készítettek. 

Lecserélték a horgásztanya épületének tetőhéjazatát és csapadékelvezető csatornáit, új nyílászárókat szereltek fel, korszerűsítették a fűtésrendszert hűtő-fűtő berendezésekkel, szigetelést kaptak épületeik, rácsatlakoztak a központi szennyvízelvezető hálózatra. Térköves borítást kapott a parkoló, és a tanya előtti előkerült is modernebb virágágyásokkal szépült. Mindez egy elképesztő társadalmi összefogásnak köszönhetően valósult meg, egy olyanban, ami ma már unikálisnak számít.

Somfai Rezső, a Dunaújvárosi Sporthorgász Egyesület elnöke előhalászta a teljes kapcsolatrendszerét, és egyenként kereste meg a cégeket, vállalkozásokat, magánszemélyeket, akikről úgy gondolta, fontosnak tartják a lokálpatrióta hozzáállást, maguk is szeretnének tenni valamit a közösség érdekében, háttérbe szorítva egyéni érdekeiket. Még őt is meglepte, mennyien álltak az ügy mellé, lemondva a profitról, beszerzési áron, vagy legalább olcsóbban adták a szükséges anyagokat, és az sem volt ritka, hogy teljesen ingyen adták a munkát, alapanyagot, mindent. Ahogy például Széles Balázs, aki cégével egy stég teljes bekerülési költségét magára vállalta a munkálatokkal együtt, mindösszesen több millió forint értékben. Akadt, akik a festékek nagykereskedelmi áron való beszerzésében segített, volt aki szakembereket biztosított a munkálatokhoz, volt, aki faanyagot, vasanyagot, betonvas hálót, betont, térkövet, gépeket a beemeléshez, de akadt olyan cég is, aki szakvéleményével spórolt meg közel negyvenmillió forintot az egyesületnek, mert kiderült, hogy bizonyos munkákat el sem kell végezni, de olyan is akadtak, akik a magánvagyonából adott a felmerülő költségekre adományt. Ráadásul ez az összefogás viszonylag rövid idő alatt jött létre, amiből tisztán látszik, hogy a résztvevők nem hezitáltak azon, hogy az ügy mellé álljanak-e. Óriási dolog ez a kapitalista szemléletű világban, amelynek alapszabályai közé tartozik a profit felhalmozása, az egyén érdekeinek előtérbe helyezése.

Somfai Rezső úgy érzi, hogy ezeknek az embereknek valahogy meg kellene köszönni az odaadó figyelmességet, a segítséget, azt, hogy emberi módon álltak a dologhoz, ami nélkül nem lehetett volna megvalósítani a projektet, nem tudott volna megszépülni, használhatóbbá, komfortosabbá válni a Horgásztanya és környéke. Mert manapság már nagyon ritka, hogy a vállalkozások, cégek a közösség érdekeit is szem előtt tartsák, kevesen őrzik meg a lokálpatrióta szellemiséget. Azért, hogy az utókor is emlékezhessen arra, hogy kiknek a segítségével valósulhasson meg a projekt, azt tervezi, hogy egy emléktáblát helyez el a Horgásztanya falán.