Mentő vitte el a balesete után Szicíliában

Itt a nyár, nyaralunk. Reményeink szerint mindenkinek minden álma úgy valósul meg, ahogy szeretné, De sajnos az önfeledt nyaralás nem mindenkinek valósul meg. Pölöskeiné Zeleszkó Ágnes nem mindennapi élménnyel gyarapodott fiával közös olaszországi nyaralása során. Egy sajnálatos baleset következtében tapasztalatot szerzett az emberi figyelmességből és gyarlóságról, egy idegen országban történt kórházi ellátásról. Beszélt a kétségekről, a megnyugtató dolgokról és persze a mindezekből levont tanulságokról is. 

Cserbenhagyták a baleset után

-Városnézésre tartottunk a gyerekemmel, és rollerrel jártuk be Cataniát. Ez volt a baleset okozója, mert ugyan én rendszeresen rollerezem, és nagyon szeretem is, de most ennek nem lett jó vége. Vígan haladtunk, amikor feltűnt, hogy egy egyirányú utcában az utca jobb oldalán parkoló autók mellett elakadásjelzővel megállt jeepjével egy hölgy. Ugyan teljesen szabálytalan volt a manővere, de én azt feltételeztem, ahogy közeledtem feléje, hogy meg tudom balról kerülni, de számításaimmal balról nyitotta ki a kocsi ajtajátm, körültekintés nélkül, pont akkor, amikor odaértem, és ezért én egy hatalmasat estem. 

- Mi történt?

-Arra emlékszem, hogy az esést követően fölálltam, de néhány perc múlva elvesztettem az eszméletemet.

- Mire emlékszel ebből?

- Igazából maga az ájulás nincs meg. Odáig van meg a sztori, hogy felállok, és néhány lépést teszek a járda felé, és majd akkor vagyok a tudatomnál, amikor már fekszem a földön. A fejem előtt a gyerekem, aki az egészségügyben tanul, így próbálja dignosztizálni, hogy mekkora baj. Azt kéri, hogy tekintetemmel az ujját kövessem, meg ezt nézzem, azt nézzem. A fejem fölött állva két férfi egy törülközővel árnyékot próbál biztosítani, illetve a hátam mögött egy hölgy hideg vízzel törölgeti az arcomat.

- Ezek szerint segítettek a járókelők, amikor elájultál a baleset után?

- Igen, a járókelők igen, viszont az, aki a balesetet okozta, az eltűnt. A gyerekem azt hitte, hogy elment segítségért, de aztán autójával együtt végleg eltűnt a helyszínről. Az autóban az anyósülésen egy kisgyerek is ült, aki végignézte, hogy engem az anyja tulajdonképpen elkaszál, majd elhajt a helyszínről. 

- Tehát ezek szerint olyan állapotban voltál, hogy mentőt kellett hívni. Mit éreztél?

- Félelmet. Nagy félelmet. Hogy mi lesz velem ilyen kiszolgáltatott helyzetben egy idegen országban. Féltem és féltettem nyilván a gyerekemet is, hogy mindezt hogy éli meg.

- Fájdalmaid is voltak?

- Igen. A fejem rettenetesen fájt, szédültem, hányingerem volt, s egy ponton hatalmas nagy duzzanat keletkezett a koponyámon. Hamarosan jött a mentő két fiatal, aprótermetű hölggyel, akik pillanatok alatt elvégezték a szükséges rutinvizsgálatokat, és elindult velem a mentő a cataniai Garibaldi egészségügyi központig. 

- Mi történt a cataniai kórházban?

- Sürgősségin? Először ott is elkérték az iratokat. Elegendő volt a személyi igazolványt leadni, és az EU-s egészségbiztosítási kártyát. Vért vettek, bekötöttek egy kanült, majd egyszer egy olyan helyiségbe toltak, ahol elvégezték a röntgent, majd áttoltak egy másik helyiségben pedig koponya CT-t készítettek. Majd egy őrzőbe kerültem, ahol 24 órán keresztül folyamatos megfigyelés alatt voltam.

- Sajnos nem beszéltek angolul, csak olaszul, de az okostelefonok fordítóprogramjával magyarul kaptam tőlük információkat.

Megtudtam, hogy az eredmények alapján agyi ödémám keletkezett, és volt még több súlyos és kevésbé súlyos zúzódásom, ezekre kaptam kezeléseket. Az agyvíz nyomását infúzióval próbálták csökkenteni.

A nővérek folyamatosan ellenőrizték az állapotomat. Az orvos egyszer nézett rám, amikor váltották egymást este. Amennyire láttam, le voltak borzasztóan terhelve. Később megszűnt a fejemben a nyomás, megszűnt a fájdalom. Aludni szerettem volna, de igazából a hordágy nem volt arra alkalmas, de betakartak egy textillel, illetve egy hőtartó fóliával… 

- Mennyibe került neked mindez? 

- Mint ahogy korábban említettem, hogy az egészségügyi - azaz európai uniós tb-kártya révén, amit ingyenesen lehet igényelni a kormányablakban, a haza biztosításom terhére ingyenes sürgősségi ellátásban részesültem. Fontos tudni, hogy azokban az EU-országokban ingyenes, ahol a saját állampolgáraik számára is ingyenes az ellátás. Ez okból nekem nem volt szükségem az utasbiztosításomra sem, amellett, hogy azért beszéltem azzal a céggel, ahol az utasbiztosítási kötvényem volt.

- Korrektek voltak ők is? Igen, teljesen korrektek. Biztosítottak arról, hogy bármiféle költségem van, akkor számla ellenében mindent megtérítenek. Illetve ragaszkodtak ahhoz, hogy az ő jóváhagyásuk után ülhessek csak fel hazaúton a repülőre. A társaság orvosai lefordíttatták a kórházban kapott zárójelentésemet, s megállapították, hogy biztonságban haza utazhatok. Bár azért nem volt teljes mértékben problémamentes a hazafele utam,mert a felszállásnál ugyan nem volt gondom, viszont a leszálláskor éreztem egy fájdalmas nyomást a fejemben.

- Nagy fájdalommal?

- Igen. Nagy fájdalommal, ami a látásomat gyengítette, és a stabilitásomat érintette, ezért a stewardess kísért le a lépcsőn, illetve a gyerekem tolt ki tolókocsival a kijáratig.

- Most már jól vagy?

- Igen, köszönöm.

- Mi a tanulság? Nem rollerezel többet, vagy nem utazol külföldre?

- Egyik sem. Az én tanulságom az, hogy amikor én azt gondolom, hogy kellőképpen fel vagyok készülve útra, még akkor sem annyira biztos, hogy valóban mindenre gondoltam. Sokféle gyógyszert vittem, sok mindenre, de fájdalomcsillapító és sebtapasz például nem volt köztük. Tehát mindig van valami, ami itthon marad, amire éppen szükség lenne

- Nem maradt benned félsz?

- Nyilván egy balesetnél, egy sérülésnél az ember megijed és fél, hogy mi történhet vele, de én határozottan ki tudom jelenteni, hogy biztonságban érezhetjük magunkat, ha van EU-tajkártyánk és megfelelő biztosításunk.