2024.07.21. 15:30
Negyven év Fradi-szív
Négy évtized. Nem kis idő. Ennyi telt el azóta, amikor Balatonszéplakon először néhány napot együtt töltöttek a Ferencváros jégkorongozói. Ez önmagában nem sokatmondó, de az már igen, hogy 1984-ben hagyományt teremtettek, és azóta minden évben július első hétvégéjén találkozik a társaság. Az idén évfordulót ünnepeltek.
Paraizs Ernő, Agárdy Csaba, Hudák Gábor, Bóna István
A helyszín ebben az évben is Hudák Gábor, a Ferencváros egykori válogatott játékosának, csapatkapitányának, ma szakosztályvezetőjének balatonszéplaki családi nyaralója volt.
Az eseményen magam is rendszeresen megjelenek, mint egykori csapattárs, mára jó barát. De azért zugfirkászként minden apróságra figyelek, figyeltem az évek során.
Mint szemtanú, gondoltam a negyvenedik évforduló apropóján, készítek egy kis múltidézést.
Azonban a feladat meghaladta a képességeimet, leginkább azért, mert nehéz úgy feleleveníteni az elmúlt negyven évet, hogy az tizennyolc éven aluliak számára is olvasható legyen. Így meg kell elégednünk az öncenzúrázásunkkal, sok történet már csak a családjaink egyben tartása miatt is jobb, ha a feledés homályába vész.
Elégedjünk meg most az alábbi kis összefoglalóval.
- 1984-ben jöttünk először össze, annak oka az volt, hogy megkaptam a honvédségi behívómat. Azután automatikussá vált, hogy évente egyszer pár napot bulizunk a Balatonnál. Hogy miért alakult így, azt nem tudom. Eleinte csak a szórakozásról, az éjszakázásról szólt az egész, majd 1990-től évekig Krisztel Imre, jégkorongos berkekben csak „Szigi ’báként” ismert technikai vezetőnk főzött, és a szombati közös vacsora is programmá vált. Sokáig ő készítette az ételt, de azután ezt a szerepet átvettem tőle.
A negyven év alatt körülbelül száz ember fordult meg az összejöveteleinken. Játékosok, edzők, vezetők, újságírók, más sportágak képviselői.
Persze azért létezik egy kemény mag. Az egykori játékosok közül Szajlai László, Miletics Csaba, Balogh Imre, Horváth Csaba, Kiss Tibor, Simon Ferenc, Babay Miklós, Hegyi Zoltán, Paraizs Ernő, Bóna István, Agárdy Csaba minden évben ezt a hétvégét Széplaknak szánja. Van egy kakukktojásunk, Tornyai Tibor, aki újpesten jégkorongozott, de már ő is közénk tartozik. A júliusi első hévégéken velünk van az öcsém, Zoltán, aki labdarúgó volt, a barátaink közül a Birkás testvérek, Ferenc és Gábor, valamint Beles Ferenc. Huszan-huszonöten minden évben összejövünk.
Negyven év alatt természetesen kialakultak szokások.
Péntek délután kezdődik a gyülekező, majd Bóna „Benő”, az egykori kiváló kapus elkészíti a semmivel sem összehasonlítható remek lecsóját.
Szombaton reggel e sorok írójának saját készítésű grillkolbászát fogyasztják az egybegyűltek. Ebédre Gergely Csaba szállítja a biatorbágyi disznótorost, és mellé kiváló sajtokat. Vacsorára pedig minden évben mást főz Hudák Gábor, aki a hokisok világában egyszerűen csak Ló, de szólították már Ló úrnak és Ló bácsinak is. A szombati naphoz tartozik, hogy az akkor érkezőknek belépőt kell fogyasztaniuk: aki délig betoppan, annak csak egy felest, aki a déli harangszó után akár csak egy másodperccel, annak kettőt. A belépőfogyasztás nem egyszerű feladat. Az ital a tűzőnapon érlelődik, az idén a 80 százalékos alkohol tartalmú Stroh rummal kellett megbirkózniuk a későknek. (Mire használható a Stroh 80? Süteményekhez, kalácsokhoz, desszertekhez vagy modern koktélokhoz – olvasható a drinkcentrum.hu-n. Az biztos, önmagában való fogyasztását a szakirodalom nem említi sehol.) Szombat délután kihagyhatatlanok a darts-versenyek. Az egyszerű földi halandó számára a szabályok felfoghatatlanok, mondhatnánk azt is, nem májbarátok. Ami biztos: van egyéni, páros, csapat, öreg-fiatal viadal, és főműsoridőben következik a Szigi ’bá Kupa.
Minden nap többször kötelező csobbanni a Balatonban, szombat délután a társaság egy bográcsban vodkát is visz magával a partra. A korábbi években a kispályás foci, a lábtenisz, a bowling, a vízifoci, a vízben fejelés, a szörfözés is a programok közé tartozott, de ezek a tevékenységek az évek során szépen elkoptak.
Legutóbb a drats mellett már csak a vérnyomásmérő-versenyt tartotta meg a társaság,
mégpedig két kategóriában, a gyógyszert szedőkében és a gyógyszermentesekében. (A történeti hűség kedvéért: legutóbb a SUP-ot vette fel a csapat a programba, de csak hárman tudtak megállni a deszkán, a többiek estek-keltek. A közönség részéről az a megállapítás hangzott el: vajon mit akarnak ezek az eltunyult hatvanasak?)
A negyvenedik összejövetel szépen, békében lement, bár voltak igazolt hiányzók, köztük Balogh Imre, az egykori válogatott védő, aki mindenki felháborodására a július első hétvégéjét Pamplonában töltötte, ahol a bikafuttatáson vett részt és nem mint néző, hanem mint a bika elől menekülők egyike.
Távolmaradását azzal indokolta, hogy Pamplonában nagyobb biztonságban van, mint a Hudák-buliban.
(Az elmúlt negyven év tapasztalata alapján nem minden alap nélküli a megállapítása.)
Megemlékezésünk végén mi mást tehetnénk, mint a vasárnap délelőtt, a búcsú napját említve Petőfit idézzük: „Kihörpentik boraikat, Végét vetik a zenének, S hazamennek a legények”.
Folytatás „öregen és kopaszon” egy év múlva ismét júliusban, és ismét Széplakon.
