Ismerkedjünk meg a miklósfalvi vendégek világával, életével

A házigazda baráti titkolózása

Az ideérkezésük estélyén Rauf Norbert, Daruszentmiklós polgármestere röviden összefoglalta, hogy körülbelül milyen programot állítottak össze a réglátott barátok számára. Nem ígérgetett „nagy titkokat”, de ami lezajlott az is szinte csapatépítés módján, kiváló időtöltést hozott minden résztvevő számára. Szombat estére például egy hibátlan kerti partival lepték meg a vendégeiket a csodálatos Faluparkjukban. Ott találkoztam egy kedves régi ismerőssel, aki mesélt nekünk az otthoni világukról.

Ritkán találunk ilyet a határainkon kívül

György Sándor Kányád község polgármestere és Daruszentmiklós testvértelepülésének, Miklósfalvának képviselője. Tőle ezt is hallottam:

- Csak a kívülállóknak tűnhet különlegesnek az a fölfokozott hangulat, ahogy bennünket vártak az itteni barátaink. Számunkra ez egy nagyon örömteli és ismerős dolog, mert mi is hasonlóan érzünk, amikor ők látogatnak hozzánk. Nagyon jólesik nekünk ez a baráti szeretet, és próbáljuk ezt viszonozni az irányukban. 

Nem csak egy hivatalos döntés született

- Annak idején az itteni önkormányzati vezetés megálmodta ezt a kettőnk közti kapcsolatot, aztán az szerencsésen úgy alakult, hogy a két településen élő családok megismerkedtek és egymást választották, és tartalommal töltjük meg a korábbi terveket. 

Nekünk is vannak más testvértelepüléseink, de a velük való kapcsolat meglehetősen formális keretek között alakult, ami nemigen nyúlik túl egy-egy önkormányzati testületi döntésnél. Itt a közvetlenségen van a hangsúly. 

Az itteni programról

- Mi nem kértünk semmit sem, ez 

Jók voltak a meglepetésként hatók is. Ami nagyon fontos, hogy voltak közte nagy létszámú közösségi események, de meghittebb, a családok között eltöltött időszakok is. 

Miklósfalváról és vidékéről

- Azt gondolom, hogy azért is „talál a szó” a két település lakosai között, mert hasonlóan élünk. Az itteniek nagyobb része is a környéken talál munkát, ahogy a mieink is. Ők bejárnak Székelyudvarhelyre s a közeli településekre. Akik otthon maradtak, növénytermesztéssel és többnyire állattartással foglalkoznak. 

Van egy réteg, ez inkább a fiatalokra jellemző, akik kipróbálják magukat külföldön, amiben az a pozitívum, hogy nem ott akarnak letelepedni, hanem az ott megkeresett pénzt hazahozzák, ingatlanok vásárolnak, újat építenek vagy a régieket felújítják. 

Az ottani közműhálózatról

- Ez egy nehéz helyzet, hiszen vannak olyan településeink, ahol az infrastruktúra és a közművesítés valamelyest meg van oldva. Máshol gondjaink vannak ezzel.

Kányád községhez nyolc szórvány település tartozik, ahol emiatt is a közművesítést nagyon nehéz megoldani. Van közöttük olyan település, ahol tíz, másutt négyszáz házat találhatunk. Ettől még nagyobb problémánk, hogy összesen ezeregyszázhatvanan vagyunk!

Ez a román közigazgatásban egy tabu téma volt 2021-2022-ig. Egy uniós normatíva szerint, a kétezer fős létszámú alatti települések közművesítését a kormánynak kell elvégeznie, akinek nem jutott rá pénze. Ez a munka az utóbbi két-három évben indult el. Megnyílt előttünk a kapu, több lehetőségünk nyílt a pályázatok terén is. Azóta építünk utakat és vízhálózatokat is. Élhetőbbé válik a mi vidékünk is. A fiataljaink és a korosabbak is vissza, hazahúzódnak a városokból, 

A magyar nyelv tanítása

- Nyilván a születésünktől fogva a családjainkban ezt tanultuk meg. Néhányan a településünkön nem is beszélnek románul. A mi közösségünknek 99.999 százaléka magyar.

A településünkön működik óvoda és az első nyolc osztály is és Székelyudvarhelyen is magyarul tanulnak a gyermekeink. Nyilván a román nyelvet is anyanyelvi szinten kéne elsajátítani, de a kormány rájött, hogy jobb lesz, ha idegen nyelvként foglalkoznak vele, mert úgy hamarabb megtanulják. 

Van lehetőségünk magyar nyelvű orvosi, teológiai és műszaki egyetemekre járni. Aki ettől többet akar, az kénytelen megtanulni a román nyelvet is.

A származásuk miatt békességben tudtok élni?

- A szűkebb közösségünkben ez nyilván nem jelent problémát. Nyilván, ha kilépünk a komfort zónánkból, és egy távolabbi településen magyarul beszélünk, akkor megszólíthatnak bennünket miatta. Ezen viszont igyekezünk túllépni, és nem akarunk belőle problémát csinálni. Én személy szerint egyből váltok, mert az nem jelent problémát a számomra. 

A baj az, hogy vannak a felső vezetési szinten olyanok, (akár a román, vagy az EU parlamentben lévők között is) akik folyamatosan bombáznak azzal, hogy miért van az önkormányzat épületén, a településink bejáratánál, vagy éppen a rendőrautónkon magyar fölirat. Folyamatosan bírósági perekkel hadakozunk ellenük. Állandóan azzal bombáznak bennünket, hogy abban az országban élünk, és azért azt a nyelvet kell beszélnünk. Szerencsére a románok többsége nem úgy gondolja és elfogad bennünket kisebbségnek, mi pedig megpróbálunk békességben együtt élni velük.

Még egy nehéz téma!

Valljuk be, hogy a lehető legrosszabb helyszínt választottuk a beszélgetésre, mert ez a langy szellő pontosan az orrunk alá hozza a sültek fenséges illatát!

- Nahát ebben egyetértek, de most más megvagyunk vele (mondta nevetve). Nekünk is kedvesek ezek, hasonlóak az otthoniakhoz. Mi is szoktunk hasonlókat sütni-főzni. Vannak újdonságok közöttük a részünkre, például a sajtfélék, amiket érdekesnek és nagyon finomnak találunk. Persze annak is örvendünk, hogy a helyiek azzal is megpróbálnak nekünk kedveskedni, hogy az általunk kedvelt otthoni ízeket is az asztalra varázsolják.