Üdvrivalgással fogadták a helyiek a miklósfalvi barátokat

Két fronton zajlott. Egyrészt a magánházakban, ahol a vendégeket az előre meghatározott módon elszállásolták. Másrészt a kisebb közös rendezvényeknek rendre helyet adó Barátságházban, ahol már közösségi munka folyt, benne az aktuális eseményre való berendezkedéssel, és a helyi viszonylatban kardinális kérdésnek számító gasztronómiai hadműveletekkel. Testvértelepülés különítményének érkezése előtt két órával már tudtuk, hogy ki viszi a tüskéket, és ki a hosszú italokat, ki szalad a levesestállal, mikor „jön be„ a bogrács az est kincsével. Az nyilvánvaló, hogy a porciózás a séf kiváltsága. Ugye, hogy milyen egyszerűnek tűnik?! 

Hazaérkeztek

Ez volt az ember érzése, ahogy a kinyílt autóbuszajtón egymás után léptek ki a térre a régen látott barátok. Szerencsére az elmúlt időszakban nem felszínes programokkal töltötték az ide érkezők, vagy a viszontlátogatásra Miklósfalvára utazó daruszentmiklósiak az idejüket. Mondjuk ki egyszerűen és közérthetően: komplett családok fogadták örökbe egymást, bár nyilván papírt csak szóban csináltak róla, a pecsétet pedig kézfogásuk jelentette.

Az első esti program?

Na most ősszintén, mi lehetne más, mint egy „könnyű” kis vacsora közös elfogyasztása, egy kis frissítővel és a szinte végtelenül hosszúnak ígérkező kölcsönös mesélnivalók mielőbbi elkezdése?!

Az ünnepi köszöntő

Ilyenkor nyilván azt is kell mondani, ami nyilvánvalóan Rauf Norbert, a helyi polgármester feladata. A kialakult kiváló hangulatra való tekintettel, a protokollt mellőzve, barátsággal szólt a terített asztal mellett mosolygókhoz. A legfontosabb a programajánló volt, ami a lehetőségeket szűken követve ad lehetőséget egy kellemes ünnepi hétvége közös eltöltéséhez. A részletekről az események után számolunk be!