A volt kapitány nem tudta, egy román–magyar mekkora érzelmi bomba

A volt szövetségi kapitány a Magyar Nemzetnek adott interjújában elmondta, karrierje csodálatos koronájának tartja a kitüntetést, miután három Európa-bajnokságon vehetett részt, egyszer Montenegróval edzőként, kétszer a magyar válogatottal szövetségi kapitányként, mesteredzői címet kapott, játékosként kétszer, edzőként egyszer magyar bajnok volt. Arra a kérdésre, hogy amikor 1992-ben Magyarországra jött, elképzelt-e ilyen karriert, ezt felelte:

– Nem. Már évek óta itt játszottam, és egy társaságban szóba került, hogy mennyire jó kosaras vagyok, milyen sokan ismernek, és az egyik barátom megjegyezte: Sztole, ebben az országban nulla vagy, ha nemzeti szinten nem teszel le valamit az asztalra, lehetsz amúgy bármilyen jó, pillanatok alatt elfelejtenek, ha viszont teszel valamit a magyar nemzetért, akkor azt komolyan elismerjük. Amikor átvettem a kitüntetést, ez jutott az eszembe.

Ezután beszélt arról, hogy a délszláv háború miatt jött ide, az édesanyja horvát, az édesapja szerb, képtelenség lett volna a két fél közül választania. Kiderült, a szíve szerint montenegrói és magyar, mindkettő a család miatt. Ezután szóba került a beilleszkedés, az alkalmazkodás, valamint az, hogy Magyarország az otthona, itt találta meg azt, amit a háború miatt elveszített Jugoszlávia szétesésével.

Az interjúból kiderül, hogy Ivkovics Sztojan a játék befejezése után 2006-ban hamarosan már szövetségi kapitány lett.

– Egy hónap telt el a kettő között. Az volt a cél, hogy maradjunk az Eb-selejtezők A ligájában, és visszatekintve nagyon úgy tűnik, kellett egy balek, akire rá lehet húzni a kiesést. Ám jól sikerült a kiválasztás, remek stáb segítette a munkámat, és bennmaradtunk. Ennek ellenére nem tartott sokáig ez a munka. Azt ajánlottam a szövetségnek, hogy nem kérek pénzt, de csökkenjen a bajnokságban a légiósok száma a válogatott érdekében. Azt a választ kaptam, hogy ez komoly érdekeket sértene, inkább tárgyalnak velem az anyagiakról. Azt hittem, a játékosok kiállnak mellettem, tudják, mekkora tét, de egyedül maradtam.

Tizenegy évvel ezelőtt már tapasztaltabban lett szövetségi kapitány, nagy változást hozott a megjelenése a válogatottnál, amivel viszont több tyúkszemre is rálépett, rengeteg konfliktusa lett, megosztó személyiséggé vált, szélsőséges a megítélése, számos ellenséget szerzett. Erre ő így reagált az interjúban:

– Sohasem törekedtem arra, hogy mindenki szeressen, nem ez a fontos ebben a munkakörben. Egyeseknél örülök is, hogy gyűlölnek, mert legalább kimaradnak az életemből. Az volt a fontos, hogy mindenki értse, a válogatott nem az enyém vagy bárkié, a címer és a Himnusz minden felett áll, és kivételes embernek kell lennie annak, aki ezekért játszhat. Nehezen nyelték le többen is, hogy aki erre nem méltó, az nálam nem jöhet szóba.

A beszélgetés során elismerte, a nyilatkozataival gyakran üzent a háttérben áskálódó ellenségeinek, mert jelezni akarta, nem fél tőlük, és tudta, a játékosok figyelik őt, mennyire harcol értük. Hozzátette: – Fontos itt tudni, hogy én Magyarországon mindent a kosárlabdának köszönhetek, de erre ráépítettem az életemet úgy, hogy nem kell belőle megélnem, ezért tényleg nincs félnivalóm.

Ezután szóba került a leglátványosabb ügyéről, amikor 2020 elején a szövetség elnöksége felmentette, mert szerződésszegést követett el azzal, hogy vezetőedzői munkát vállalt Kaposvárott. Ivkovics Sztojan erről is részletesen beszélt az interjú során, szóba került, hogy a játékosok ezúttal kiálltak mellette, majd elárulta, mikor érezte először, hogy a változtatásoknak meglesz az eredményük. Felelevenítette második kapitányi korszakának a legszebb emlékét is, amely a 2017-es Európa-bajnokságon a románok elleni kolozsvári mérkőzés volt, és kiderül, miért lábadt könnybe a szeme utána napokon keresztül.

Az interjú utolsó harmadában először arról esett szó, hogy miért mondott le tavaly augusztusban, mi a realitása a férfiválogatotthoz fűzött reményeknek, milyen az utánpótlás helyzete, és miért dolgozik a Kecskemét vezetőedzőjeként annak ellenére, hogy a lemondása után vissza akart vonulni, hogy a családjára figyelhessen. A beszélgetés végén arra kérdésre, hogy a kitüntetéshez sokan gratuláltak-e, ezt válaszolta:

– Meglepően sokan, rengeteg ismeretlentől kaptam üzenetet valamilyen módon, még az utcán is megállítottak emiatt. Ami a szakmát illeti, a szövetségtől senki sem gratulált, és több gratulációt kaptam megyei jogú városok vezetéseitől, mint az edző kollégáktól.

A teljes interjút ide kattintva olvashatja el.