Elkezdődött...

Már látom felkelni a Napot, az óra előbb szólal meg, minthogy a fénycsík megjelenjen a horizonton. Már sárga foltok tarkítják a szűk pupillarésen át figyelt kilátást. Pár hete már érzem a közeledtét, de csak most vált igazán valósággá, az iskolakezdéssel. A hajnali kelések, a „milegyentízóraira” és a „mialeckéd” kérdések, az egyen pólók éjszakai vasalása ritmusos körforgássá rendeződik újra lassan. Az izgalom bennem fokozódott talán legjobban szülőként, hiszen most először mindkét poronty iskolás, és egy intézményben koptatják majd a padokat. A nagy már kamaszodik lassan, így ő kezdődő flegmasággal várta a szeptembert, a kicsi még az ismeretlen izgalmával, de bizalommal telve és (úgy gondolom ez bizony az egyik kulcsa az örömteli és zökkenőmentes iskolakezdésnek) minden tekintetben iskolaéretten. Bizony még most is hallottunk szipogó hangokat a reggeli gyülekezőnél, pedig lassan egy hónapja koptatják a padokat a nebulók. 

Sűrűek a hétköznapok, hiszen a reggeli rohanások mellett a délutánokat a különórák is színesítik. A gyerekek nagy többsége sportol, zenél, nyelvet tanul és sokuknak csak az esti műszakban van tanulásra lehetősége. Nálunk „csak” zene van, és nagy valószínűséggel egyikőjükből sem lesz zongorista, de mindketten ügyesek benne és szeretik, kikapcsolja, feltölti őket. Lassan eltelt egy hónap és az izgalmak idomultak most a dolgozatokhoz és számonkérésekhez, az itthon hagyott füzetekhez és persze a jófajták a színházi látogatásokhoz, fellépésekhez, ünnepekhez. 

De csak egy másodpercre állunk meg sajnáltatni magunkat, mert nincs idő másra, egy szempillantás alatt fog kirepülni fiókánk. Szóval kitartást kívánok minden szülőnek és gyermeknek, próbáljuk meg élvezni az iskolás éveket, a melós hétköznapokat. Majd amikor a reggeli kávé ízével a szánkban felrobbantja pupillánkat az első fénysugár, mielőtt kitörne a hiszti, hogy gyorsan húzd le a rolót anya, mert megvakulok, mindeközben magyarázatot adunk csemeténknek némi tudományos kiegészítéssel, hogy ez a reggel sajátossága, és azt tudod-e, hogy a fény nyolc perc alatt ér a Földre, akkor álljunk meg egy pillanatra, és adjunk hálát, hogy megélhetjük az összes nyűgével és örömével, mert együtt lehetünk, egymásnak az itt és most-ban.

Szerző: Laczkó Izabella