Fecske fia idenéz, oda néz...- és készülődik a nagy útra

Imádom, sőt csodálom a fecskéket. Annyira különleges madarak: elképzelni nem tudom, hogyan képes ez az apró kis tollas megtenni ezt a végtelennek tűnő utat ősszel, hogy Afrikában, melegebb tájakon vészelje át a telet, illetve tavasszal, hogy hazatérjen. Szerencsésnek érzem magam, mert a házam olyan helyen van, amelyet imádnak a fecskék, csapatostól érkeznek tavasszal, fészket rajnak, át-átsuhannak a teraszomon, néha még a fejemet is behúzom, de nem bánom.  

Sajnálatos, de mind a mai napig előfordul, hogy lakóházakról leverik a madarak fészkét, pedig deszkák – úgynevezett fecskepelenkák – felhelyezésével minimálisra csökkenthető a lepotyogó ürülékek által okozott kellemetlenség. Sárgyűjtő helyekkel és műfészkekkel segíthetjük a megtelepedését. A fecskék számára ugyanis az is nehézséget jelent, hogy egyre kevesebb fészekanyagot, vagyis sarat találnak maguknak a településeken, egyre több ugyanis a beton, az aszfalt és térburkolattal borított terület. Ezen a problémán leginkább úgy segíthetünk, ha mi magunk alakítunk ki és tartunk fenn sárgyűjtő helyeket a fecskék számára, de már kaphatóak az említett műfészkek is, melyekkel szintén megkönnyíthetjük a madarak dolgát.

A klímaváltozás miatt ugyanis egyre fontosabbá válik a fecskefélék szerepe az emberek, valamint társ- és haszonállataik egészségének védelme szempontjából, hiszen az ezt veszélyeztető kártevő szúnyogok és legyek elleni biológiai védelemben óriási szerepük van. Éves szinten egy fecske kb. 1,5-3,5 kg rovart fogyaszthat el, tehát beláthatjuk, hogy nemcsak jogszabályi kötelezettségünk, hanem kifejezetten érdekünk is, hogy védjük őket.

A fecskéket - a gólyákkal karöltve - a tavasz hírnökeiként említi még az irodalom is. Ám ugyanígy jelzik az ősz, a közelgő hideg évszak közeledtét is. És most éppen ez az aktuális. Csapatostól gyülekeznek nálunk a villanydróton, és olyan erősen csivitelnek, mint akik egymás hangjából is próbálnak erőt gyűjteni a hosszú útra.