Kaláka és harc az adóhivatallal

Az ok, hogy harmincöt éve adták át a Napospart lakásait. A főszervező Bánvölgyi László, aki nem tudott részt venni az eseményen, hagyományteremtő szándékkal hívta össze a társaságot.  Távollétében dr. Kemény János és Králik Gyula emlékezett vissza az elmúlt harmincöt évre.

Megtudhattuk, a Dunai Vasmű döntött úgy, hogy az 1985-ben a szilvafákkal beültetett területen lakásokat hoz létre a dolgozóinak. Igaz, a tervezett nyolcvanöt ingatlan tíz százaléka az önkormányzaté lehetett. Vasműs dolgozók jelentkezhettek arra, hogy itt építkezhessenek. Az ötlet a vasműé volt, az építkezéseknél vasműs szabadalmakat is felhasználtak, de mindent a későbbi lakók fizettek. Mivel úgymond kalákában dolgoztak, sok problémájuk akadt az akkori adóhivatallal.
Arra a kérdésünkre, miként döntötték el, hogy melyik lakás, kié lesz, az alábbi választ kaptuk.

Mindenkinek négy helyet kellett megneveznie, és azután egy számítógépes program segítségével osztották ki az ingatlanokat.  Králik Gyuláéknak a második kiszemelt lakás jutott, míg Kemény doktorék a kiosztás után cseréltek.
Akkor egy-egy ingatlan  ára a Naposparton 1.5–1.8 millió forint között mozgott. Összehasonlításul, abban az időben egy panellakást 500 és 800 ezer forint között lehetett megvásárolni. 

Az első lakók - körülbelül kétszázötvenen lehettek - a társadalom szinte minden rétegéből jöttek. Az évek során persze történtek változások. Az első eladás válás miatt történt, azután jöttek a költözések, szülők követték a gyerekeket más településekre, most pedig már sajnos a halálozás miatt történnek változások a lakók összetételében.

Szóval találkoztak a napospartiak: az összejövetel célja az emberi kapcsolatok szorosabbá fűzése, és az új szomszédok, megismerése volt.