Lepusztult épületek, omladozó házfalak nyomában 2.

Leomló házfalak nyomában 2. -Honnan lenne a felújításokra pénz

Városunk néhány évtized alatt épült fel, és sajnos ebből következik, hogy hasonló ütemben pusztulnak le a házak is. Néhány éve látjuk, hogy az idő vasfoga nem kedvez a közintézményeinknek lakóházainknak. Omladozó falak, toldott-foldott épület homlokzatok, omlásveszély feliratok vagy akár a behálózott polgármesteri hivatal épülete is azt mutatja, hogy semmi nem tart örökké.

Előző számunkban beszámoltunk arról, hogy rendelkezések szólnak arról, hogy a kormányhivatal balesetveszélyes helyzetekben kötelezheti az ingatlanok tulajdonosát a helyre állításra. A leomlott állapotú üzletek, boltok, irodák, vagy irodaházakra az önkormányzat írhat elő jókarbantartási kötelezettséget. Ám azt is megtudtuk, hogy eleddig ezzel a jogukkal, még nem éltek. 

Az épületek egy része vállalkozóké, vállalkozásoké, de vannak hasonlóan rossz helyzetben lévő társasházak is. Amelyeknek a házak érték- és állagmegóvása szinte alig megoldható feladat.

Súlyos milliók kellenének

Illyés Tibor építési vállalkozó. Rengeteget dolgozik Dunaújvárosban társasházaknak, lakásszövetkezeteknek:

- Többnyire tetőszerkezetek felújítását rendelik meg tőlünk, de emellett elöregedtek a homlokzatok is, potyognak le a vakolatok, homlokzati díszek darabjai, és az erkélyek többsége is veszélyes állapotban van. védelem alatt álló épületeket gyakorlatilag nem lehet szigetelni. Elengedhetetlen ezek helyreállítása, mert roppant balesetveszélyesek. Ráadásul a védelem alatt álló épületek felújítása sokkal drágább, hiszen nem akármivel dolgozhatunk, vissza kell nyúlnunk az építésük idején használt speciális anyagokhoz is.

- Egy ilyen felújítás mennyire jön ki?

- Nagyságrendileg egy egy erkélynek a felújítása, ha még járólapozunk is, körülbelül darabonként 140 és 160 ezer forintba kerülnek munkadíjjal együtt.

- A homlokzatok?

- A homlokzatok általában ilyen 5-6 ezer forintra jön ki négyzetméterenként. Drágítja a felújítást, hogy régebben nem sajnálták az anyagot, és valahol 3-4-5 centis vakolatot képeztek, és akkor gyakorlatilag az épület egységes kinézete miatt ehhez kell nekünk is igazodni.

- De hogy jól értem, itt csak javításokat kérnek elsősorban...

- Elsősorban javításokat igen, és kevesen kérnek teljes épület felújítását. 

- Az 50-60-as éveken épült nem csak az erkélyek és a homlokzat potyog, hanem megrepedtek a vakolatok is. Miért veszélyes az, ha a vakolat hiányos, s gyakorlatilag már a téglák látszanak?

- Egyrészt a lehulló darabok is balesetveszélyesek. A másik legnagyobb probléma az, hogy a vakolattal meg a kőporral védtük a házaink falában a téglákat, hogy ne fagyjanak szét. Ha ez megszűnik, onnantól kezdve a téglák közötti fugarészek is elkezdenek kiszóródni, és a beázástól kezdve a lakásokon belüli a penészig minden megjelenhet.

- A házaknak egy ilyen szigetelése vagy az új vakolat az milyen nagyságrendeket érint?

- Ezek az árak roppant mód változók. Egy közepes árfekvést figyelembe véve anyag és munkadíjjal együtt, ez nagyságrendileg 22-24 ezer forint jön ki négyzetméterenként.

- Hol dolgoztak legutoljára?

- A Kossuth Lajos utcában dolgoztunk, a Szórád Márton úton, kint a Római városrészen vagyunk, ott is az erkélyeknek a felújítását végezzük, ráadásul panel épületekét. A Szórád Márton úton erkélyeket, és a homlokzati fríz részek felújítását csináltuk. Közvetlen alatta van a gyalogos járda, így meglehetősen nagy balesetveszélyt jelentett az egész.

Amikor a közös képviselő is elviszi a pénzt...

Honnan van a társasházaknak pénzük? 

Mert azért itt nem egy-két millióról van szó. Amelyik társasház előrelátóan gondolkodott, és megfelelő közös képviselővel rendelkezik, annak van megtakarítása. De azért a nagyobb felújítások több tízmilló forintba kerülnek, amire kell a lakáskassza hitele is a megtakarítások mellett. Így előregondolkodás ide, spórolás oda, mélyen bele kell nyúlni a lakóknak a zsebükbe. 

A kulcsa mindenképpen az, hogy a közös képviselő személyét nagyon jól meg kell választani.

Van olyan ismerősöm, akinek a társasházában egymás után két közös képviselő is lelépett a lakók megtakarításaival. Így most futhatnak a pénzük után. 

Tanulsága ezeknek a rémtörténeteknek, hogy még mindig nagyon sok társasházi lakó-tulajdonos nem él a jogával, s nem ellenőrzi a befizetett pénze felhasználását. Nem gondolkoznak valós stratégián, és tüzet oltanak csak vagy hagyják, hogy koncepció nélkül folyjon el a megtakarított pénz. A tulajdonosi szemlélet nem mindenkiben van meg, sokan úgy vélik, hogy a lakásuk csak az ajtójuk küszöbén belül kezdődik, de sajnos előbb-utóbb kénytelenek szembenézni azzal, hogy nem a lakás az ő tulajdonuk, hanem a ház minden nyűgje, baja is az ő pénzükön és döntésükön múlik.

A legtöbb előregondolkodó ház és a közös képviselőjük már évekkel ezelőtt el kezdtek fizetni a lakástakarék pénztár számlájukba, és nem sajnáltak pénzt tenni a felújítási alapba is. De a terhelhetőségnek is van határa, most 13-15 ezer forint egy átlagos lakásra a közös költség, 30-40 ezer forintos havi közös költséget a legtöbben nem tudnának már felvállalni. 

Így marad az, hogy néhány helyen betapasztják foltokban kívülről a falat, jobb esetben megcsinálják az erkélyeket, belül kifestik a lépcsőházat, kicserélik a pinceablakot, vagy mozgásérzékelős világítást szereltetnek fel a hosszú évek alatti megtakarításaikból, és apránként elfolyik az az összeg, amiért hosszú éveket takarékoskodtak. 

A lényeget érintő és már középtávon is fontosabb felújításokban nem tudnak és nem is mernek gondolkozni. Majd csak akkor és abban,ami már nagyon muszáj.

- Én úgy gondolom- folytatja Kelemenné Horváth Mária, aki hosszú évekig volt közös képviselő - nem mindegy, hogy mekkora hitelt kell egy-egy közösségnek felvenni. Nekünk, a mi kis Vasmű úti társasházunkban most a tetőfelújítása 100 millió forintba kerülne, ez olyan nagyságrendű összeg, amely akkora terhet róna minden egyes lakóra, amelynek fizetése már sokaknak megoldhatatlan problémát jelentene. Ráadásul pillanatok alatt csődbe juttatna egy-egy társasházat, akinél már pár lakó sem lenne hajlandó fizetni a ráeső részt. Nem beszélve arról, hogy a társasház hitelét, nem fizetés esetén a fizető lakók ingatlanára terhelheti rá a hitelező pénzintézet. Így már elég körültekintőnek kell lenni mindenkinek egy-egy nagyobb összegű hitel felvételekor.

Egy régi megoldás, amely lehetne új köntösben

Eddig ott tartunk,hogy felújítani kell, sőt… elengedhetetlen, de nem lehet tudni, hogy miből.

Kelemenné Horváth Mária közös képviselő volt sok éven keresztül,de ugyanakkor a Sziget Alapítvány titkára székét is betöltötte hosszú éveken keresztül.

Hogy miért érdekes ez utóbbi?

A Sziget Alapítvány a 2000-es évek végéig az épületek hőfizikai jellemzőinek javítását tűzte ki célul, s a logikája az volt, hogy az önkormányzat és DVCSH közös alapítványán keresztül azokat a társasházakat, amelyeknek megoldhatatlan terhet jelentett volna egy-egy ilyen beruházás.

– A pályázat lényege, hogy vissza nem térítendő támogatást nyújtottunk a lakóközösségeknek, ám ehhez igazoltan rendelkezniük kell a beruházáshoz szükséges pénz 70 százalékával, azaz egy elkülönített számlán ennek már a pályázat idején rendelkezésre kell állnia.

Egy előpályázaton mérték fel az igényeket, melyik közösség milyen beruházást szeretne elvégezni. Ezzel együtt írtak ki minősítőpályázatot a vállalkozóknak is:

– Nagyon fontos, hogy  nem csupán támogatást adott az alapítványunk, de igyekeztünk a legjobb áron elvégeztetni a munkát, s azáltal, hogy az összes megbízást az a vállalkozó kapta meg, amelyik a legkedvezőbb feltételekkel vállalta a munkát. Ezt önállóan egyetlen társasház sem tudta megcsinálni, hiszen nem tudnak mennyiséget felmutatni – magyarázza  Kelemenné Horváth Mária. – A beszállítókat minősítjük, az alapítvány külön bizottsága vizsgálta meg a beadott anyagaikat. Éppen ezért kérünk tőlük olyan igazolásokat, amelyek birtokában nem csupán az árról dönthetünk, hanem arról is, hogy képesek-e megbízható minőségben és határidőben elvégezni a beruházásokat. A nyertes köteles volt megfinanszírozni a munkálatokat, s csupán annak elvégzése és átvétele után kapta meg járandóságát. Sőt, ha a határidőből kicsúszott kötbért is köteles volt fizetni.

Nem csupán vissza nem térítendő támogatással, a vállalkozók körültekintő kiválasztásával támogatta az alapítvány a lakóközösségeket, hanem az építkezések alatt  műszaki ellenőrt is biztosít, hogy valóban úgy készüljenek el a munkák, ahogy vállalták. Sőt az alapítvány a közös képviselővel együtt rendelkezett a kifizetésekről. Egy-egy esztendőben 15 millió forint volt átlagosan a felosztható, ami ma már szinte semmire nem lenne elég.

De példának nem rossz.