Magyar András főigazgató a szakképzésről, a mobilmentességről és a gamifikációról

A nyár folyamán kapta meg a főigazgatói kinevezését a Dunaújvárosi Szakképzési Centrum élére Magyar András, a DSZC Kereskedelmi és Vendéglátóipari Technikum és Szakképző Iskola volt igazgatója. Azóta túl van már a tanév indításán, végre kellett hajtaniuk egy új rendeletet, amely többek között a mobilok használatát érintette. Rendkívül aktív az új főigazgató közösségi média jelenléte, így láthattuk, hogy számtalan eseményen, megbeszélésen vett már részt. A tapasztalatairól, a terveiről, a feladatairól kérdeztük.

- Főigazgató úr, hogy kezdődött az éve?

- Mozgalmasan. Egy nagyon aktív és kemény nyár után vagyok. Nyilván főigazgatóként az volt a legfontosabb, hogy stabilan, biztonságosan kezdjük meg a tanévet. Eddig úgy tűnik, hogy sikerült.

- Ez alatt a pár hét alatt – ahogy a közösségi média felületein is látszik - számtalan tárgyalást, megbeszélést folytatott. Mi ennek a célja?

- Természetesen az, hogy a szakképzésben rejlő lehetőségeket még hatékonyabban megmutassuk a partnereiknek. Sokkal aktívabb jelenlétet szeretnék. Nemcsak a digitális térben, hanem Dunaújvárosban és Dunaújváros környékén is. Azt szeretnénk, ha a vállalkozások, a szülők, de a pályaválasztás vagy módosítás előtt állók is tisztában lennének azzal, milyen sok lehetőség van a szakképzésben.

- Dunaújváros és környékén egy jól kialakult szakképzési és szakmai oktatási rendszer van. Kíván ezen változtatni?

- Mindenképpen bővíteni szeretném. Egyrészt szorosabb kapcsolatot szeretnénk kialakítani a városban és a környékén lévő cégekkel, hogy megfelelő képzettségű szakemberekkel segítsük a működésüket. Másrészt nagyon nagy gond a nők elhelyezkedése, így a lányoknak is szeretnénk több szakképzési lehetőséget kínálni. Többek között most indítjuk el az oktatási szakasszisztens képzésünket. Mindemellett fontosnak tartom azt is, hogy számos szakképzéssel kapcsolatos tévhitet eloszlassunk. Az egyik ilyen, hogy vannak, akik azt gondolják, hogy aki a szakképzést választja, annak csökken az esélye a továbbtanulásra. Ez nem igaz. Sőt, bizonyos egyetemek - így a Dunaújvárosi Egyetem is - pluszpontokat ad azoknak, akik a dunaújvárosi szakképzésből tanulnának náluk tovább. 

A szakképzésben nagyon-nagyon sok lehetőség van. Nem csupán azoknak, akik tovább szeretnének tanulni, hanem a hátrányos helyzetű gyerekek számára is, hiszen rögtön ösztöndíjat kapnak, ahogy elkezdik a tanulmányaikat. Később a tanulói munkaszerződésekkel pedig ez az összeg elérheti akár a 160 ezer forintot is. Ez sok családnak nagyon nagy segítséget jelenthet. Mindezeket az előnyöket, egyáltalán a lehetőségeket szeretném minél több emberrel megismertetni.

- Elkezdődött a tanév. Itt van a rendelet a mobiltelefonokról. Hogyan tudták megoldani a rendelet betartatását az intézmények?

- Őszinte leszek, egy kicsit túlgondoltuk ezt az egészet. Sokkal simábban megy, mint azt mi feltételeztük. Az igazgatóktól azt a visszajelzést kaptam, hogy örömmel látták, hogy a gyerekek a szünetben beszélgetnek, viccelődnek, asztaliteniszeznek vagy csocsóznak, hol, milyen lehetőségek vannak. Úgy látszik, hogy a gyerekek „megugrották” ezt a feladatot. Természetesen továbbra is a pedagógus döntése, hogy beépíti-e az oktatásba a mobilokat vagy sem, ha úgy dönt, akkor azokon az órákon továbbra is használhatják. Gyakorlatilag ezt úgy oldottuk meg, hogy a szakképzési centrum intézményei reggel első óra előtt begyűjtik a telefonokat, az utolsó órát tartó tanár pedig visszaosztja. A gyermekek elérhetőek továbbra is, hiszen az iskolai titkárságokon és a tanári szobákban vannak telefonok. Természetesen a rendelet kitér arra is, hogyha egészségügyi okok miatt a gyereknek speciális applikációja van a telefonjára telepítve. Ebben az esetben az igazgató engedélyt adhat arra, hogy a tanulónál lehet telefon. Néhány gyermeknek – akik erre jogosultak - megadtuk ezt az engedélyt.

- Rendben elkezdődött a tanév? Nincsen pedagógushiány, a szükséges feltételek biztosítottak?

- Nagyon sok minden megújult a nyáron az iskolákban, folyamatosak a fejlesztések mind a bútorzat, a felszerelések, mind az épületenergetikai fejlesztések terén is, de erről a kancellár asszony tud beszámolni, hiszen ez az ő területe. Nehézségek persze mindig vannak. Így mindig vannak olyan kollégák, akik augusztus 28-án jelentik be a távozásukat vagy az átigazolásukat, így a tanév első napjaiban még voltak változások a tantárgyfelosztásban. Egyébként az igazgatói értekezleten az igazgató kollégák beszámoltak arról, hogy nincs sehol kardinális tanárhiány. Így gyakorlatilag stabil a tanévkezdésünk.

- Másképp látja-e a folyamatokat főigazgatóként, mint igazgatóként?

- Igazgatóként arra törekszik az ember, hogy a saját intézményéért lobbizzon, hogy még csoportot bontson, hogy még órákat generáljon. Főigazgatóként viszont az a feladata, hogy az egész intézményrendszer működését és stabilitását képviselje, és megpróbáljon egyfajta szinergiát létrehozni. Nyilván az igazgatók is próbálgatják, hogy meddig lehet elmenni a saját intézményük érdekében, de mindenképpen egyezségre kell jutnunk.

- Az igazgatói mandátumok meghosszabbítása az ön beiktatása előtt történt. Tehát egy kész csapatot kapott. Mennyire elégedett?

- Elégedett vagyok. Azt gondolom, ez egy jó, szakmailag egy kipróbált igazgatói gárdával dolgozhatok együtt.

- Mit vár el tőlük?

- Tanárként és igazgatóként is mindig az volt a hitvallásom, hogy a legfontosabb dolog az, hogy a gyerek jól érezze magát az iskolában. Főigazgatóként is ezért szeretnék dolgozni. Mit értek ez alatt? Még inkább olyan környezetet kell teremteni a gyerekek számára, ahol kényelmesen, tiszta, felújított modern környezetben tanulhatnak. Már be is mutattuk több helyen azokat a kooperációs tantermeket, amiknek a számát még növelni szeretnénk. Szakmai beszélgetéseket, párbeszédeket szeretnék az új pedagógiai módszerekről. Célom, hogy megismerjék ne csak az intézményvezetők, hanem a munkaközösség-vezetők is a pedagógiai és oktatásirányítási elképzeléseimet, és nem titkolt célom az, hogy ezek a gondolatok a tanári szobákban és majd az osztálytermekben is megjelenjenek.

- Tehát változik a világ, változnia kell a módszereknek is?

- Abszolút, abszolút. Ezt úgy fogalmazom meg, hogy amikor én egyetemre jártam, akkor minket kitűnően kiképeztek az egyetemen, a bölcsészkaron arra, hogyan tanítsuk az Y- generációs gyerekeket. És egyszer csak azt vettük észre, hogy már Z-generációs gyerekek ülnek az iskolapadokban. És megérkeztek az alfák. Más generáció, más a gondolkodásmódjuk, más eszközrendszert igényelnek. Nagyon fontosnak tartom ennek érdekében az oktatásban a gamifikációt. Azaz a játékosítást. Én ebben látom az egyik kitörési pontot az oktatás megújítására. Nagyon jó iskolákat tudunk együtt létrehozni, ha a szakképzés iránti elköteleződés mellé hozzá tudjuk rakni a modern pedagógiai módszereket. Ennek egyik eleme, hogy játékosan tanuljanak a gyerekek, hogy jól érezzék magukat az iskolában, mert akkor tudjuk igazán sikerre vinni a szakképzést.

- Ezek szerint elérhető főigazgató szeretne lenni?

- Igazgatóként én mindig egy „nyitott ajtós igazgató” voltam. Bejöhettek hozzám a kollégák és a gyerekek bármikor. Főigazgatóként is ugyanezt szeretném folytatni.