Bajnokok lettek: negyvenéves Kohász-jubileum

Az összejövetel a szombati Dunaújváros FC – Adony megyei első osztályú mérkőzés után volt. Hogy miért pont akkor ünnepeltek az egykori bajnokok? Erre Gróf András, a dunaújvárosiak vezetőedzője adta meg a választ: – Azért, mert így biztos, hogy ketten itt leszünk. Utalt arra, hogy egykori, negyven évvel ezelőtti csapattársa, Boldóczki Sándor az ellenfél kispadján ült. 

Bajnokok találkozója
 

Azután jóval többen  jöttek el, és emlékeztek vissza az 1984-es esztendőre. Az egykori vezetőket, a Kohász Baráti Kör elnöke, Kocsa László képviselte.
Köztük volt Bódis Gábor, akinek a neve egybeforrt a dunaújvárosi labdarúgással, hiszen  1970 óta játékosként, majd később mindig valamelyen beosztásban  szolgálta a futballt a városban.
Ő így emlékezett vissza a negyven évvel ezelőtt történtekre.
– Az NB I-ből jutottunk egészen a a területi bajnokságig, pedig jó játékosaink voltak. Palicskó Tibor volt az edző, majd jött Kovács András, és összeállt egy jó társaság. Először megnyertük a területi bajnokságot, de a Veszprém ellen  az osztályozót elbuktuk. A következő évben az is elbírtuk a Szeged elleni osztályozón, hogy a párharc első meccsén súlyos sérülést szenvedett az egyik kulcsemberünk, Flórián Lajos. De így is sikerült kivívnunk a feljutást, majd meg sem álltunk az NB I-ig.

Ott volt a Dunaújváros Stadion VIP-termében  Flórián Lajos is, aki korosztályának egyik legtechnikásabb játékosa volt.
– A Videotonból kerültem  Dunaújvárosba, azzal a nemes céllal, hogy újra első osztályú csapata legyen a Kohásznak. Jó volt a csapatszellemünk, mindenkinek az volt a célja, hogy  újra régi fényében  tündököljön a dunaújvárosi futball. Sikerült feljutni az NB I-be, és méltó helyére került a Kohász.
Tatár János is meghatározó alakja volt annak a csapatnak.
– A Vasasban  játszottam, és onnan sértve eljöttem, majd Ráckevére igazoltam. Onnan kerültem Dunaújvárosba. Akkor Palicskó Tibor volt az edző, az ő fia szólt neki, hogy vigyen Dunaújvárosba, ne kallódjak el Ráckevén. Jó döntést hoztam, hiszen  hamarosan  már az NB I-ben szerepeltünk a 
Kohásszal. Öt szép évet töltöttem a városban, négy bajnoki címet szereztünk, hiszen a területit kétszer nyertük meg, csak az első feljutást az osztályozón elbuktuk. Szép emlékeim  vannak az itt eltöltött időkről.

Lehota István a Kohász talán leggólérzékenyebb játékosa volt, ő a megyei első osztályból, Akasztóról érkezett Dunaújvárosba.
– A megyei első osztályban  lőttem a gólokat, kitűntem a teljesítményemmel. Dunaújvárosban volt egy játékosmegfigyelő, ő javasolta, hogy igazoljon le a Kohász. Egyszer megjelent egy Volga a téeszben, ahol dolgoztam, és mondták, írjak alá a Kohászhoz. Ez 1983 őszén  volt. 1988-ig játszottam  itt, akkor Pécsre igazoltam, onnan  olimpiai válogatott is lettem. 
Azt ki kell emelnem, hogy pályafutásom legjobb edzője Kovács András volt. Szép éveket töltöttem Dunaújvárosban

Az a Kovács András, aki közel nyolcvan évesen, nagyon fitten érkezett az eseményre.
–  Palicskó Tibor mellett voltam pályaedző. Amikor Palicskó távozott, Szabó József, a  Dunaújvárosi Kohász akkori elnöke engem kért fel, hogy vegyem  át a csapat irányítását. Nagyon meglepett ez a döntése, hiszen mindössze kétéves pályaedzői múlt állt mögöttem, de éreztem magamban az erőt ahhoz, hogy felépítsek egy új csapatot. A szervezettségre, a mentális felkészítésre helyeztem a legnagyobb hangsúlyt. Az idősektől megváltunk, átformáltuk a keretet. Az első évben nem sikerült fölkerülnünk az NB II-be, a Veszprém jobbnak bizonyult. A következő évben a feljutás nagy mérföldkő volt. A játékosok hozzáállása, és a vasművel való remek együttműködés elengedhetetlen volt a sikerhez. Most Hévízen  élek, a sport továbbra is a minden napjaim része, napi két-három órát mozgok. Meghatározó része az éltemnek az az időszak, amit ezzel a társasággal töltöttem. Váratlan vol számomra a meghívás, de nagy örömmel jöttem.

Végül Kovács András „nyitotta” meg az összejövetelt.
– Hallgassunk meg néhány  szót, majd kezdjünk el fogyasztani.
A megjelentek így is tettek, elfogyott néhány pohár ital, és meghallgathattunk jó néhány érdekes, vidám  történetet.