Halálos ítélet egy CT-MR-vizsgálat? Interjú Bajzik Gábor osztályvezető főorvossal

Dunaújvárosban sem ismeretlen a Batthyány Alapítvány, hiszen annak elnöke, Batthyány-Schmidt Margit asszony, a történelmi Batthyány család tagja, a Magyar Női Unió elnöke, és nem utolsó sorban az Új Társadalom Szalon megalapítója volt a Polgári Estek vendége a tavasszal. Ezúttal egy kiváló szakembert tevékenységét ismerte el a társaság: Batthyány-Strattmann László-díjat kapott Bajzik Gábor, a Kaposi Mór Oktató Kórház Képalkotó Diagnosztikai Centrumának osztályvezető főorvosa. Vele készített interjút a sonline.hu.

– Honnan ered az orvosi hivatás iránti szimpátia? Már gyerekkorában békákat boncolt vagy tüdőröntgen-leleteket elemzett? 
– A békaboncolás megvolt, hiszen kissrácként is érdekelt a biológia, vonzott a természet. A leletelemzés későbbre maradt. Sokáig erdész szerettem volna lenni, aztán váltottam. Édesanyám nővére orvos volt, ő nyitotta fel a szememet e hivatás iránt, de bevallom: pályaválasztásomat az is befolyásolta, hogy akkoriban az orvosi egyetemre, vagy a Színház- és Filmművészeti főiskolára való felvétel mentesítette csak az ifjakat a sorkatonai szolgálat alól. Lehetett már érezni, melyikre van esélyem… 

– Milyen út vezetett a diplomáig? 
– Viszonylag egyenes, és legendás tanáregyéniségek vonzó jelenléte kísérte diákkoromat. Elég, ha csak alsós osztályfőnökömet, Magdi nénit említem a kaposvári Kisfaludy-iskolából, vagy a Táncsics-gimiben magyart tanító Krasznai Lajos tanár urat, Csöpi bácsit, földrajz–történelem szakos osztályfőnökömet, Pellion Jenőt, vagy Kontra Józsi bácsit, aki kémiát tanított. A pécsi egyetemen pedig beláttam, hogy a kommunikáció nem túl erős oldalam, ezért olyan területet választottam, amely kicsit távolabb áll a betegtől, így lettem radiológus. De az is nyomott a latba, hogy hiába szerettem volna lenni sebész, vagy nőgyógyász, esélyem sem lett volna elhelyezkedni a közelben... 

– Hogy került a kaposvári intézménybe? 
– Mivel medikusként az egyik nyári szünetben a kaposvári MR-központban gyakorlatoztam, „belekóstolhattam” az itt zajló kutatásokba, melyek tovább lelkesítettek. Hatodévben, az álláskeresés időszakában – ez 1993-ban volt –, megkerestem Repa Imre professzor urat, aki további kedvet csinált leendő munkahelyemhez. 

– Világszínvonalú képalkotó diagnosztikáról van szó, ám ha az orvos beutalót ír a CT-re, sokunknak összeszorul a gyomra. Mire képesek e berendezések? 
– A CT- és az MR-berendezések által az emberi testet nagy részletességgel, 3 dimenzióban le lehet képezni, és az anatómiai felépítése mellett az elváltozások s a betegségek széles spektruma is megjeleníthető. A legtöbb betegség esetén ennek fontos szerepe van a diagnosztikában és a terápiás folyamatokban egyaránt, hiszen a lelet orvosi döntéseket befolyásolhat. 

– Emberi sorsok, életek múlnak a vizsgálati eredményeken. Sokan megsemmisülnek, ha szembesülnek eredményükkel, és azt gondolják: a halál elküldte behívóját. Érzelmileg nem terheli meg a leletezés? 
– Dehogynem! A nagy számú súlyos betegséggel való napi szembesülés mindenkinek megterhelő, ám a klinikai szakmákkal való remek együttműködésnek köszönhető esetátbeszélések során legtöbbször el lehet mozdulni a gyógyulás-gyógyítás irányába. Akár a legsúlyosabb esetekben is. 

– Horn Péter, Baka József és Repa Imre neve megkerülhetetlen a somogyi képalkotó diagnosztika történetben, nélkülük nem jött volna létre e nagy volumenű beruházás, amely együtt szolgálja a diagnosztikát és a gyógyítást. 
– Jól látja. Hármójuk tevékenysége, de mondhatni: életműve nemcsak Magyarországon, hanem európai viszonylatban is egyedülálló és maradandó. Mertek nagyot álmodni, s mindezt képesek voltak valóra váltani. Igaz, a páratlan előrelátáson és szaktudáson túl kiváló lobbitevékenység is társult ehhez; mind hazai, mind nemzetközi színtereken. Munkájuk gyümölcse e mostani, világszínvonalú centrum, amelyben a humán diagnosztikai tevékenység és az állattudományi kutatások teremtettek multidiszciplináris környezetet, ezért születhetett számos jelentős eredmény. 

– Emlékszem, amikor elkezdődtek a CT-vizsgálatok a sertéseken, és mindezzel párhuzamosan humán célokra is használták a berendezéseket, kisebbfajta háború robbant ki a laikusok körében. Aggódtak a higiénia miatt. Később aztán a vezetés tiszta vizet öntött a pohárba. Most milyen állatkísérletek zajlanak? 
– Bebizonyosodott az is, hogy nem az embereknek volt félnivalójuk – hiszen szigorú higiéniai előírások mellett működhet e vizsgálat –, hanem az értékes tenyészállatoknak, melyek nagyon érzékenyek voltak az emberek által hordozott betegségekre. Jelenleg a sertésszívinfarktus-modell kapcsán folynak kísérletek, vizsgálatok. Az állatok speciális tartása mellett ugyanis képesek vagyunk infarktust kialakítani a sertésben. Így e modell keretei között, még a humán fázis előtt sztenteket, katéteres eljárásokat, új terápiás gyógyszereket próbálhatunk ki és alkalmazhatunk, illetve mindezek hatását vizsgálhatjuk a CT-, az MR- és a PET-képalkotásban. 

– S milyen humán kutatásokban vesz részt a kiterjedt nemzetközi kapcsolatokkal működő központ? 
– Az előbb említettek is részben a humán kutatáshoz kapcsolódnak, ám emellett gyógyszerkipróbálási klinikai kísérletek is folynak. 

– Ha becsukja maga mögött munkahelye ajtóját, mi jut először az eszébe? 
– Hál’ istennek a családom, amely biztos hátteret jelent, és első helyet foglal el az életemben. 
– Egy-egy közös családi összejövetelen nagy az egy négyzetméterre jutó orvosok száma. Felesége, Lakatos Éva szemészfőorvos, fia és menye is orvos, lánya minek készül? 
– Bence fiam aneszteziológiából szakvizsgázik, Réka lányom pszichológusdiplomát szerez a jövő évben, menyem pedig háziorvosként szeretne elhelyezkedni, ám most unokánk nevelése köti le minden idejét. 

– Mi pihenteti leginkább? 
– A horgászat. Leginkább Fonyódon a Szúnyogszigeten lógatom a botomat. Kapásra várva azon ábrándozom, mily bámulatos azoknak az embereknek az élete, akik nem horgásznak, hiszen sok szabadidejük marad. Marcali barátainkkal járunk színházba a feleségemmel – néha Budapestre is felugrunk egy-egy jó előadásért. 

– Mekkora volt a legnagyobb fogása? 
– Egy 19 kilós harcsa. 

– Ki lehet hozni a sodrából? 
– Nyugodt ember hírében állok a munkahelyemen és odahaza is. Mérleg jegyű vagyok, így vágyom a béke, a nyugalom után, s kerülöm a konfliktusokat. Magam sem emlékszem, mikor ordítottam utoljára, de ez nem biztos, hogy előnyös tulajdonságom… 

Rezidensek a tapasztalt kollégák között

Bajzik Gábor elégedetten mesélt a munkahelyi kollektíváról, hiszen úgy véli: együtt egyre többre képesek. Mint mondta: az egészségügyi központ nagyon jó iskola volt. 2018-tól, amikor bekerült a kórházi rendszerbe, a kiváló szakembergárda ugyanazt a szemléletet viszi tovább; mind a klinikai szakmák, mind a beteg felé. Az osztályvezető főorvos szerencsés egybeesésnek tartja, hogy az elmúlt időszakban megemelkedett a radiológus rezidensek száma. Jelenleg 11 fiatal orvos dolgozik a centrumban, s mindegyikük tanulni szeretne az ötvenes, illetve a nyolcvanas korosztályba tartozó kollégáktól. Elődje, Horváth Gyula professzor is kiveszi mindebből a részét, és munkája mellett szerteágazó klinikai és radiológiai tudását, szemléletét magával ragadóan közvetíti a rezidensek körében.