Nagykarácsony – Akár egy családi összejövetel

Nagykarácsony azon lakóit ünnepelték, akik már bőven túl vannak a harmincon, ezért mára már sokat látott nyugdíjasokká váltak. Na jó, ők a mi idősebb polgártársaink, de azt elhihetik, hogy „öreg embert” egyet sem láttam közöttük. Ellenben csupa csinos hölgyet, jól öltözött urakat, akik elég türelmesek voltak kivárni a műsorvezetőt, hogy aztán jókedvűen, sokat nevetve, néha meghatódva együtt töltsék azt a kis időt. Isten éltesse őket jó egészségben sokáig!

Nagykarácsony polgármesterének köszöntője

A program Mergl István polgármester ünnepi beszédével kezdődött, aki a hálára helyezte a szavai hangsúlyát, és egy minden fiatalabb korosztályt figyelmeztető gondolattal: 

– Nem velünk kezdődött a mi világunk építése, hanem a szüleink és az előttük járó generációk szorgos munkájával. Nekik köszönhetjük, azt hogy tanulhattunk, világot láthattunk és a mi életünk már könnyebb lehetett, mint az övék. Legyünk hálásak érte mindnyájuknak! Ne felejtsük el az áldozatot, amit soha nem saját magukért, hanem a családjukért és az őket körülvevő közösségért vállaltak. Figyeljünk rájuk, a hangos és a ki nem mondott szavaikra is. Lehetőleg minél több időt töltsünk velük és őrizzük meg a békességünket velük. 

Egy ilyen szép alkalomhoz ünnepi műsor is dukál

Ennek a sztárjai a saját unokáik voltak. Tőlük jobbakat, szebbeket és szerethetőbbeket nem is találhattak volna a szervezők. A Szent Miklós Általános Iskola diákjai a szép versek elmondásával kitettek magukért. Elsőként Máté Mérai Rebekát hallottuk. A helyi Örökzöld Óvoda növendékei már a terembelépésükkel felforrósították a hangulatot. Ők is egyből megérezték a közönségük hangulatváltozását, ezért aztán percről percre felszabadultabbak lettek, olyanok, amilyennek mindenki szereti őket. A mosoly végig az arcukon maradt, igazi nagyszájúakká váltak, hogy aztán a poénosabb elszólalásaikat kórusban mondják utánuk a már fényes szeművé vált kedves nagymamák – nagypapák. A szíveket dobogtató műsorukat Mészáros Zoltánné és Tringer Anita tanította be a kicsiknek.

Kópéságért ők sem mentek a szomszédba!

Őket ismét a „nagyok”, a helyi iskola diákjai követték. Besse Teodor Gyula, Farkas Csilla és a legvagányabb fiú, (akinek csak a becenevét a „Laci Bácsit” árulták el a társai). A turpisság kiderülésével igazi ráadás tapssal jutalmazta őket a hálás publikum. Az ő felkészítésükért Reinhardtné Kovács Erzsébetet illeti az elismerés. A kedves műsor zárásaként a Szalkszentmártonból érkezett Takács Loretta és Alföldi-Borus Kolos Dániel a Tehetség Művészeti Iskola néptáncos növendékei léptek az ünnepeltek elé. A programjukból a vajdaszentiványi sebes fordulót mutatták be nekünk. A míves produkciójukat, ahogy a fiatalabbakét is hálás tapssal köszönte meg a közönség. 

Megkoronázták az ünnepséget

A délutánt a régi barátok és ismerősök szívet melegítő találkozásai, és a színes, élvezetes műsor tette igazán Ünneppé. A polgármesteri hivatal szíves vendéglátását Mergl István a polgármester professzionális torta szeletelése is emlékezetessé tette. Az ebbéli dicsősége sajnos rövid életűvé vált, hiszen hivatal hölgy kollektívája Takács-Csaba Erika kirendeltségvezető irányításával az első adódó pillanatban átvette a tortaszeletelés és felszolgálás hibátlan bemutatását. Persze a kedvezményezettek egyből lefigyelték és tapssal ismerték el a míves váltást. 

Az igazi ráadás a végére maradt!

És volt még egy nagy fordulat ebben a nagyszerű közös programban. Mergl István polgármester udvariasan kiállt és nagy meglepetést keltett a záró epizódjával: 

– Tudom, hogy igazából nem valami elegáns dolog megkérdezni, hogy ki a jelenlévők között a legidősebb, de most mégis megteszem! 

A mindent is nagyon jól ismerő hölgykoszorú gondolkodás nélkül, közfelkiáltással Vera nénire szavazott. Ezek után a falu első embere egy kis táncra kérte föl a rangidős hölgyet, amit a Vera néni nagy örömmel, mindenki más örömrivalgással nyugtázott.