Nagyvenyim – Jubiláló házaspárokat köszöntöttek

Nagyvenyim művelődési házában október 11-én hat pár ünnepelte a házasságkötés jeles évfordulóját ünneplőket. Kenyeres Gyula László és Kövics Mária Klára, Müller Simon József és Szabó Ilona, Omodi István és Turcsán Zsófia Rózsa, Ulicza Ferenc és Tóth Margit házasságkötésük 50, Ságodi Sándor és Doszpod Katalin, Hollósi József Tibor és Turó Katalin a 60 éves jubileumát tartotta.

Nagyvenyim polgármestere Vargáné Kaiser Katalin köszöntötte elsőként a párokat

– A mai nap nem csupán a szerelem, hanem a hosszan tartó szeretet ünnepe is, amely kiállta az idők próbáját és megerősödött az évek során. Napjaink vészjósló történései közt még inkább fontos, hogy olyan társ legyen mellettünk, akinek társaságában fokozott a biztonságérzésünk. A házasság az európai hagyomány és a hatályos magyar jog szerint egy felnőtt férfinak és nőnek egy jogilag elismert és szabályozott életközössége. A hétköznapokban két ember érzelmi és gazdasági kapcsolata, egyben a család alapja is. Önök ebből a kapcsolatból már sokat tapasztaltak. Most itt ülnek több évtizedes múlttal, családdal, gyerekekkel, unokákkal, rokonokkal, barátokkal a hátuk mögött, minden azt ünnepelve, hogy sok-sok évvel ezelőtt esküt tettek egymásnak. Ehhez azóta is ragaszkodnak. Ez a sok együtt megélt év megszolgálta akkori fogadalmikat és azok mostani megerősítését. A mai ünnep ennek igyekszik méltó keretet adni – hallhattuk többek között a köszöntő beszédben.

A folytatásban Szabó Attila és Szabó Dominik harmonikajátéka idézte meg a házasságkötés és a lakodalom zenés hangulatát. Az ünnepi mozzanatokban Domokos Edina anyakönyvvezető is köszöntötte a jubiláló házaspárokat, akik aláírásukkal ünnepélyesen is megerősítették 50 és 60 évvel ezelőtt egymásnak tett ígéretüket. Jóban, rosszban örökké együtt!

A hivatalos percek és a pohárköszöntő után az egyik hatvanéves házasságot ünneplő párt, Hollósi Józsefet és Turó Katalint kérdeztük.

– Nagyon is emlékszem, miként ismerkedtünk meg. Épp akkor érettségiztem és gyakornok voltam Sismándon az Állami Gazdaságban. Én meg a kertészetben dolgoztam – tette hozzá Katalin. Állandóan felém nézett – folytatta József. A fiúk igyekeztek mindig a lányok felé intézni feladataikat. Hát így ismerkedtünk meg a munka mellett. Később a szülői háza mellett, Nagyvenyimen építtettük fel a családi fészket. A házasságból két gyermek, majd négy unoka és négy dédunoka született. Soha nem volt olyan, hogy el akarnánk hagyni egymást. Mint minden normális házasságban akadtak nehezebb és könnyebb időszakok. Legszívesebben a családra gondolunk, hiszen jó gyerekeink, diplomás unokáink vannak. Tényleg ez a legnagyobb boldogságunk, a család. Szerencsére az egészség is a korhoz képest jól alakul – mondta érdeklődésünkre József és Katalin.

Mit is kívánhatnánk a jubiláló pároknak, mint hogy legyen egészségük minél tovább szeretetben, békességben, családdal, jóban rosszban!