18 órája
Minden kis pofonra, minden emberre, akivel találkoztam karrierem során, szükségem volt
A DKKA előző bajnoki meccsének egyik hőse a kapus, a 27 éves Wéninger Alexa volt, aki számos nagy védéssel járult hozzá a Kohász sikeréhez. Vele készítettünk interjút a csütörtök esti, újabb bajnoki előtt.
Wéninger Alexa 2020 nyara óta kézilabdázik a DKKA kötelékében
Fotó: Vígh Zoltán/DKKA
Wéninger Alexa nem egyszer, kritikus pillanatban fogott ziccert a Békéscsaba elleni szombati találkozón, ezekre is szüksége volt a csapatnak a két pont megszerzéséhez. A mindig mosolygós játékossal a Vác elleni, csütörtöki idegenbeli mérkőzés előtt ültünk le beszélgetni.
Fotó: LI
Az interjú során szóba került többek között:
- Miként lett kapus Győrben
- Milyen sztároktól tanulhatott
- Vannak-e mindenféle babonái
- Mindig a realitás talaján maradva próbált haladni karrierje során
- Azt szeretné, ha a Dunaújváros csapatával mutatkozhatna be a nemzetközi porondon is
- Gratulálok a Békéscsaba elleni meccs hősének...
- Csak tettem a dolgomat, és a csapat nélkül nekem sem ment volna ilyen jól. Egyébként nagyon élveztem a játékot, tudtuk, hogy nehéz lesz, ennek tükrében idegesen is kezdtünk. Amikor megnyugodtunk, akkor Gabinak (Bartulovic, a szerk.) és nekem is tudtak segíteni a kapuban. Szóval, remek volt a pályán, mögöttem végig drukkolt a kemény mag, de ne menjünk el a békéscsabai szurkolók mellett sem, igazi rangadó hangulata volt az egésznek.
Úgy érzem, tudtam élni a bizalommal, remélem ez a jó forma, akár az enyém, akár a csapaté, csütörtökön este Vácott is ki fog tartani.
- Bár nem tudjuk, mire számítsunk, mert edzőváltás történt náluk, ami kétélű is lehet esetükben. Nekünk viszont felszabadultan kell kézilabdázni, győzelmek vannak a hátunk mögött, ezt kell kihasználni és a legjobb arcunkat mutatni.
- A társait említette, mennyit segítettek. Ám, amikor lerohanásokból jött az ellenfél, és védett, az csak önön múlt.
- Volt pár jó védésem, utána jött több ziccer, amit nem sikerült kifogni, azon voltam, hogy a következőt már hárítani tudjam. A csajok mindent megtettek, küzdöttek, csíptek, gólokat lőttek, én pedig próbáltam a legtöbbet hozzátenni a magam részéről. Őszinte leszek, azt nem figyeltem, hogy melyik kritikus pillanatokban sikerült bravúrt bemutatnom.
Gulyás Péter vezetőedző azt mondta nekünk Oguntoye Viktóriával még a nyáron, azt szeretné, amikor kell, akkor védjünk.
Úgy érzem, ezt sikerült véghezvinnem szombaton, de ezt előtte Ogu és Bartulovic is megcsinálta korábbi meccseken.
- Miként osztják be a meccseket, illetve hogy dől el, ki kezd?
- Ezt Gulyás Péter jelöli ki, miután egyeztetett Szathmári János kapusedzővel, s amikor úgy érzi, meccs közben váltani kell, akkor azt jelzi, de ha látja, bármelyikünk elkapja a fonalat, akkor addig hagyja a pályán, amíg úgy megy neki. Megtanultam már azt, milyen kezdnei és milyen a padról beállni, de nem ez a lényeg. Hanem az, kintről mindig támogassuk a másikat.
Hosszú a szezon, rengeteg mérkőzésünk van, így mindenkire hárul feladat és szerep. Szóval, kell egy társ, mert egyedül nem lehet fizikálisan és topformában sem végigvinni egy bajnokságot.
Hiszen látjuk, akár egy meccsen belül is megtörténhet a hullámzás. Gulyi (Gulyás Péter, a szerk.), rendre jó érzékkel cserél, de menet közben is folyamatosan kommunikálunk vele, illetve a kispadon a többiekkel is.
- Azt szokták mondani, s finoman szeretnék fogalmazni, a kapusok, mindegy milyen sportágról van szó, kicsit más világban élnek.
- Egy ismerősöm mondta, ott van tizenkét ember a pályán, aki gólt szeretne szerezni, és van kettő, aki meg el akarja rontani az örömüket.
- Azért az tényleg furcsa, míg más elugrana egy nyolcvannal süvítő labda elől, van, aki direkt elé áll.
- Ebben nem látom a furcsaságot - nevet. Inkább azt nem értem, miért jó, ha bemegyek a falba, ott letépik a nyakamat, a mezemet, meghúzzák a hajamat, alám lépnek és kifordul a bokám...
Számomra ez sokkal rémisztőbb, mint, hogy ott vagyok a hatoson belül, biztonságban a kis birodalmamban.
Az, meg, hogy gyorsan, erősen jön a labda, nem probléma.
- És a babonák, "őrültségek"?
- Ezen a téren sem vagyok olyan veszélyes - ismét nagyot nevet. Ez egyén függő, ismerek olyanokat, akik ezt extrém szinten művelik, hogy a meccsnap pontról pontra fel van építve, meg, hogy mit vesz fel. Vannak bevett szokásaim, viszont arra figyelek, ne az legyen, ha bármi borul a napban, akkor összezavarjon.
- Egyébként mindig is kapus akart lenni?
- Megpróbálkoztam még gyerekként a kinti léttel tízéves koromban Győrben, de gyorsan jelezték, az nem az én világom, és a kapuban ragadtam.
- Később se akarták kiparancsolni onnan?
- A csapattársak mondták a kezdetekkor, ügyes vagyok a háló előtt, ráadásul se gyors, se erős nem voltam. Na, meg a meccsen annyit futni se kellett így.
Viccet félretéve, az edzőim is ezen a poszton láttak bennem sorra fantáziát, így fel sem merült, hogy visszatérjek a mezőnybe.
- Gondolom Győrött nevelkedve az volt az álma, egyszer az ETO-val nyerjen Bajnokok Ligáját.
- Ennél azért realistább voltam, de persze, mindenkiben megfogalmazódik ez fiatalként. Ám bizonyos korban már láttam, nem biztos, hogy ez számomra a reális út. Utolsó utánpótlás évemben már volt lehetőségem NB I-ben szerepelni Mosonmagyaróváron kölcsönben, de aztán megadatott az is, hogy Győrben is játszhattam.
Nem kell mondani, akkor se kis nevek játszottak ott, óriási egyéniségektől tanulhattam
például Herr Orsolya, Lunde, Grimsbö, Kiss Éva, Grubisics, akikkel a mai napig jó kapcsolatot ápolok, vagy az edzővel, Ambros Martinnal.
Nekem minden kis pofonra, minden emberre, akivel találkoztam a karrierem során, szükségem volt
- Aztán Győr után Budaörs, Orosháza, majd 2020 nyarán Dunaújváros lett az állomáshelye.
- Nekem minden kis pofonra, minden emberre, akivel találkoztam a karrierem során, szükségem volt.
Szerencsés vagyok, mert kiváló edzőkkel dolgozhattam együtt, mindenért hálás vagyok, ami eddig történt.
Nagyon sokat adtak ahhoz is, hogy milyen ember lettem, illetve az egyéniségemhez is. Rengeteget tudtam fejlődni.
- Miként érzi magát a Dunaújvárosi Kohásznál?
- Még ellenfélként is amikor Dunaújvárosba jöttünk játszani, mindig is különleges atmoszférája volt a csarnoknak, a városnak. Szeretek itt lenni. Menet közben egy szezont, 2022/23-ban kölcsönben a NEKA-nál voltam a dunaújvárosi vezetőkkel egyeztetve, ami idő alatt bizalmat kaptam, remekül is ment a játék, tudtam élni a lehetőséggel, vissza is vezetett az út ide. Jól érzem magam nagyon, Gulyás Péter érkezésével pedig másfajta a filozófia is, ami érdekes és újító. Egyszerre tud játékos, illetve edzői fejjel is gondolkodni.
Azaz el tudja mondani, milyen volt a másik oldalon, aztán erélyesen azt, mi az az út amit kijelölt, amin egy csapatként, vállvetve haladjunk.
Szigorúan megkövetel mindent, nincsenek "eltévelyedések", de mellette azt is tudja, mivel lazítsa a kemény munkát. Ki vagyunk éhezve a kézilabdára és arra is, jó eredményeket érjünk el.
- Most volt kerethirdetés az Eb-re, lát esélyt a válogatottságra?
- Az ember mindig eljátszik a gondolattal, de mint mondtam, realista vagyok, akik ott vannak, megérdemelten szerepelhetnek az Eb-n, ők a legmagasabb szinten kézilabdáznak. Ami inkább a vágyam, hogy a DKKA-val szeretnék bemutatkozni a nemzetközi kupában, remélhetőleg minél előbb. Olyan szoros a bajnokság, szerintem csak májusban derül ki, az élcsapatok mögött ki és hol fog végezni. Hiszen minden fordulóban jönnek meglepetés eredmények, sorozatosak a körbeverések. A női kézilabda szépsége, ki milyen lábbal kel fel aznap.
- Csütörtökön milyen lábbal kelnek?
- Csakis jóval! Szerintem mindenki nagyon motivált, tudjuk, hogy a váci meccs után hosszabb szünet jön az Eb miatt a bajnokságban.
Igazából nincs mire spórolni, ki kell adni mindent, utána lesz idő feltölteni az elemeket és még jobban összecsiszolódni.
- Ki kezd a kapuban?
- Nem tudom, de nincs is jelentősége. Nagyon jó csapatot alkotunk kapusok, jó köztünk a kémia, nincs jelentősége annak ki kezd. Ha kell, végig drukkolom a meccset és szurkolok a társaimnak. A lényeg, hogy csapatként nyerjünk!
