Emlékezés

2 órája

Újratemették a Pentelénél elesett vöröskatonákat - képgalériával

Holttestük eddig a Mondbach kúria előtti szovjet katonai emlékmű mellett pihent. Néhány hónapja kiemelték a sírukból, s szerdán végre végső nyughelyükre költöztették azokat a vöröskatonákat, akik a második világháború idején Dunapentelén haltak meg.

Fekete Györgyi

Az emlékművet Dunaújváros önkormányzata az orosz fél hozzájárulásával bontotta el, és a Pentelénél elesett vöröskatonákat az  exhumálás után szerdán végső nyughelyükre temették.  A feltárási és exhumálási munkálatokat a Hadtörténeti Intézet munkatársai végeztek el. Az augusztus 28-án lezárult feltárás során végül huszonnyolc fő szovjet, egy német és egy magyar, a II. világháború során elhunyt katona holttestének maradványait találták meg a szakemberek. 

vöröskatonákat
Vörös szegfűk  magyar gerberával a háborúban elhunyt  vöröskatonákat  nevesítő emlékművénél

A II. világháborúban elhunyt vöröskatonákat helyezték nyugalomra a dunaújvárosi temetőben, ahol újra felállították és megújították a régi szovjet katonai emlékművet is

A szerdai ünnepségen az Orosz Föderáció budapesti nagykövetén kívül a belorusz, az azeri, az üzbég állam hazai képviselői is jelen voltak, a Roszatom, és a magyar- orosz baráti és kereskedelmi szervezetek képviselői mellett. 

Természetesen az újratemetést kezdeményező Dunaújváros Megyei Jogú Városi vezetői is jelen voltak a szertartáson, ahol beszédet mondott Sztanyiszlavov Jevgenyij Arnoldovics az Oroszországi Föderáció budapesti nagykövete.

Menjünk vissza a történetben. A Mondbach- Rudnyánszky kúria felújítása magával hozta azt az elképzelést, hogy Pentele visszakaphatja egykori főterét, ha a szovjet emlékművet, és az ott nyugvó katonákat áthelyezik a dunaújvárosi temetőbe. Mivel hadisírokról van szó, az elképzeléseket, hosszú politikai egyeztetések követték, egészen addig, amíg az orosz fél jóváhagyása után elkezdődhetett a holttestek exhumálása.

  • Most az újratemetésnél döbbenhettünk rá,  hogy milyen kevés hely is elég az ember porhüvelyének.  28 kis exhumáló koporsó jeltelenül, szépen egymás mellett és egymás mellé helyezve került be  egy 7,5  köbméteres sírhelyre. Nem kis erőfeszítést igényelt a sírásóktól, hogy a hidegben, a körülményekhez képes gyorsan és méltósággal végezzék munkájukat. Itt a gyorsaság is fontos volt, hiszen nyilvánvaló volt, hogy a hidegben lassan,-  hogy maradjunk - a hasonlatnál csontig fagytak az emlékezésre összegyűltek, de  7,5 köbméter fagyos föld hantolása, azért 7,5 köbméter. 

 

Az emlékművet felújították, a fejfák és a katonák maradványai külön helyen vannak.

A kegyeleti helyet városunk önkormányzata, a megemlékezést az orosz fél rendezte.  Az exhumálást a Honvédelmi  Minisztérium Hadtörténeti Intézet és Múzeum Hadisírgondozó és Hőskultusz Igazgatósága végezte. Régészek, történészek dolgoztak a holttestek szakszerű és szakavatott kihantolásán. A folyamattal  augusztus 28-án végeztek a szakemberek, amelynek során  31 holttest maradványát találták meg: 28 szovjet katonáét, egy német és egy magyar katonáét, illetve találtak egy római korból való maradványt is.

Míg a szovjet katonák jelen megemlékezésen a dunaújvárosi temetőbe kerültek, a  német katona maradványait a Budaörsi Katonai Temetőbe szállították, míg a magyar katona holttestét a Fiumei úti sírkert honvédségi parcellájában helyezték örök nyugalomra, a római kori nő maradványai pedig a múzeumba került.  Ezen kívül három kézigránátot is találtak, amelyek kezeléséről, elszállításáról a hatóságok gondoskodtak.

Közös sírba kerültek a szovjet katonai  emlékműnél nyugvó vöröskatonákat , illetve azok maradványait tartalmazó exhumáló ládák.
  • A piperkőc katona titka

Amíg várakoztunk -  hiszen nem mindenki ért időben oda a 11 órai kezdésre  a meghívottak közül - a kihantolások során találtak és tapasztaltak is szóba kerültek.

Volt, aki tudni vélte, hogy az egyik kézigránát az egyik katona szemüregében volt. Más pedig arról mesélt, hogy  volt olyan holttest is, amelyiknél egy  bőrtáskát találtak benne pipereholmikkal, a többi között manikűrollóval és kézápoló balzsammal együtt.

Belegondoltam. Íme egy katona, aki fürdés-, ételnélküli,  csak jelen idejű világban fontosnak tartotta, hogy miközben a kezével lövészárokba ássa magát a német tankok elől, ápolt kézzel tegye mindezt. Vajon milyen ember lehetett a "piperkőc katona"? Lehet, hogy nem is volt ésszerűtlenül piperkőc, csak egy ésszerűtlen világban a háború poklában kellett neki valami kapaszkodó, ami emlékezteti mindarra, aminek korábban részese volt. A kézkrém illata lehet, hogy segített hinni abban, hogy a kizökkent idő ismét helyreállhat . Talán ez lehetett a kézkrém története. Hogy hová valók lehetettek a katonák, milyen országból jöttek az egyikükről sem tudható,hiszen nem hordtak magukon semmilyen jelzést a hazájukról  a Vörös Hadsereg katonái. Mára már nevek az emlékművön, és a 99 név közül 28 valamelyikéhez tartozik  egy-egy exhumáló láda.

 

Főhajtás és tisztelgés a háború áldozatainak

Sztanyiszlavov Jevgenyij Arnoldovics beszédében hangsúlyozta, hogy dicsőség illeti és emlékezés a fasizmus ellen hősi halált halt vöröskatonákat. Megköszönte a példaértékű munkát, amelyet az exhumálás során a magyar szakemberek végeztek, s megköszönte Dunaújváros önkormányzatának is, hogy méltó emlékhelyet kaptak a katonák. 

Míg szépen sorrendbe kerültek a koszorúk, előbb az orosz föderációé, aztán jöttek a beloruszok,s  a jelen levő többi jelenleg baráti utódállam képviselője, s végül a baráti és kereskedelmi szervezetek és az önkormányzatunk is elhelyezte az emlékezés virágait.

 

 

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a duol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában