Irigyek?! Jobbulást! – Megjelent Lovasi Linda-Gyöngyös új könyve

Hogy jön az ötlet, hogy egy küllemében makulátlan nő, akiről már érkezésekor is messziről látszik, hogy egy igazi egyéniség, könyvet írjon a stílusról? Lehet, hogy saját magáról írta?

- Félig meddig igen, a tapasztalataimból és az emberi kapcsolataimból merítek erőt. Időnként engem is elítélnek, és előfordul, hogy olyan emberek, akik nem is ismernek. A külsőségek alapján ítélnek, és még ha az hibátlan is, ha rosszat akarnak feltételezni, hovatovább mondani, akkor úgy is azt fogják tenni.

Nekem ezek az emberek nem tudnak ártani, hiszen akik ismernek, tudják, milyen vagyok. Ők valószínűleg másokkal is ugyanezt teszik, és másoknak sem tudnak ártani, magukat viszont megfosztják rengeteg örömtől.

Nekik azt tudnám üzenni, hogy próbáljanak meg mások sikerének is örülni, a saját életük is boldogabb lesz ezáltal. Hogy várhatnánk el, hogy nekünk gratuláljanak a sikereinkhez, velünk együtt örüljenek, ha mi magunk nem tesszük ugyanezt másokkal?

Azt szoktam mondani, hogy sosem engedem meg magamnak azt, hogy olyan emberekkel vitatkozzak, akiknek egyáltalán nem adok a véleményére. Az nem az a szint, amit én képviselek.

Hogy is van ez a külcsín-belbecs dolog?

- Nálam a külső az egy fegyver, vannak, akik álarcnak szokták használni. Nálam egy szűrő, hogy ne engedjem magamhoz közel azokat, akik arra nem érdemesek. Pont azokat szűri ki, akik nem elégedettek magukkal, és ezáltal szólnak meg másokat. Néha úgy érzem, hogy a kritizálás, az irigység ma már egy betegség lett. Jó lenne kigyógyulni végre ebből. Ez úgy kezdődik, hogy szembenézünk önmagunkkal, és képesek vagyunk megfogalmazni a gyengeségeinket. Csak és kizárólag ezután leszünk képesek tenni a változásért. Csak azért, mert másokra rosszat mondunk, mi még nem leszünk jobbak!

Kiknek íródott a könyv?

- Az összes olyan embernek, aki fel meri vállalni önmagát, aki szeretne álarcok nélkül élni. Összefoglaltam benne minden olyan dolgot, ami bűnre hajló, mert nagyon sok olyan cselekedet van, amelyet a törvény nem büntet, de attól az még bűn. Csak mellékesen mondom, hogy ezt gonoszságnak hívják.

Esik szó benne a harmadik félről, a hűtlenségről, a megcsalásról, a nagyzolási mániáról, gazdagságról, szegénységről és még sorolhatnám.

Kiragadhatnánk egyet a sok téma közül?

- Akkor nézzük korunk „népbetegségét” a megcsalást! Szerintem ez példának pont jó. Az a férfi, aki minden nőt meg akar kapni, nem nagyigényű, és nem túl nagy büszkeség a „csajának” lenni. Az a nő, aki sok férfit enged közel magához, az leginkább csak az ingereket vadássza. A férfiaknak szól talán, hogy én nem azt mondom, hogy húsz évig együnk csirkehúst és csak azt. Elhiszem, hogy az embert néha-néha elviszik a vágyai, de tegye ezt úgy, hogy azzal másnak ne okozzon fájdalmat, vagy ha erre képtelen, akkor inkább bele se kezdjen, mert a másikkal sem lesz képes finomabban viselkedni.

Ebben az esetben is érvényes az alapszabály, hogy aki önmagával nem elégedett, és azért vág bele ilyen dolgokba, az a másikkal sem lesz elégedett. És a folyamat szépen generálni fogja önmagát. Hozzáteszem, ezt ma már a nők is tökélyre fejlesztették, mármint a „vadászatot”.

Mi van akkor, ha a könyv elolvasása után valaki magára ismer?

- Ha negatívumként ismer magára, mert gondolom, ez a kiélezettebb helyzet, akkor már jó. Vélhetően szöget üt a fejében a tartalom, nem feltétlenül mint követendő példa, és ha ezen elgondolkodik, az már jó, ez lenne a fejlődés első lépcsőfoka.

Azt gondolom, hogy rendkívül megosztó lesz a könyv, rengeteg embert fog eltalálni azokon a pontokon, amit eddig nem is sejtett, hogy létezik. Rá fognak jönni, hogy külső nem létezik a belső nélkül, és ahogy épül-szépül belülről, úgy lesz egyre szebb kívülről is.

Te férfi vagy! Ugye ismerős az a jelenet, amikor belépsz egy új társaságba, és először a legjobb nőt, „a díszpintyet” szúrod ki, aztán kicsit később, amikor tájékozódsz, figyelmed inkább a diszkréten meghúzódó kedves, bájos, mosolygós hölgyre irányul. Ha folytathatom… és őt kíséred haza.

Hát erről szól a könyvem!