Korhatár nélküli nyárbúcsúztató a földvári Sárga – Pincésgödörben

Jólelkű és ügyes emberek, az eseményt magukénak érezve teremtettek egy békés, boldog napot az odalátogató mindenféle életkorú vendégeknek.

Értéket teremt

Oláh István a Dunaföldvári Sárga – Pincésgödör Egyesület elnöke nem rendezvényszervező és nem is népművelő. A polgári foglalkozása gazdálkodó, zöldséget és gyümölcsöt termel. Ennek ellenére a nem épen rokonszakmában, a mini fesztiválok létrehozásában is sikeresnek mondhatja magát.

– Sok éve van már annak, hogy elkezdtük ezt a rendezvénysorozatot. Őszintén szólva, már én se nagyon tudom, hogy hogyan hoztuk létre az első eseményünket, de az biztos, hogy kemény összefogással. Az igazi gyermeknap a tavasz végére került, de mi jókedvet akartunk nekik csinálni az iskolakezdésre is.

Ez a mostani a hetedik alkalom, hogy az Önkormányzat és a helyi Vöröskereszt Szervezet összefogásával, ismét lebonyolítjuk a Nyárbúcsúztató Gyermeknapunkat. Az igazság szerint már kilencszer fogtunk bele, de kétszer sajnos az időjárás mostoha volt hozzánk.

A rendezvényhez szükséges adományok összegyűjtése fontos dolog, amit magamra vállalok. Itt születtem Dunaföldváron, már ötvennyolc éve itt élek, és azt hiszem, hogy jól ismernek már az itteni emberek. Tudják, hogy ezt a segítséget a rendezvény céljaira, a műsorra, a játékokra, benne a légvárral, vagy akár a lufi bohócra fordítom. A támogatókat a baráti körömben és a helyi nagyvállalkozók között találom meg.

Egy ilyen nagy létszámú eseményre ritkán engedik el a kisgyerekeket egyedül, ezért őket a szülők szokták kísérni. Jó szívvel, barátsággal fogadjuk a komplett családokat is, akik gyakran a nagymamákat és a nagypapákat, mellettük akár a távolabbi vidékekről érkezetteket is magukkal hozzák. A lehetőségeinkhez képest őket is igyekezünk megvendégelni. Az egyesületünket a boros gazdák és a pártoló tagok alkotják. Ők azok, akik ezen a napon vendéglátókként is kitesznek magukért.

A Sárga – Pincésgödör

– Ez a helyszín, maga a gödör, egy hatalmas, ötszáz méter átmérőjű löszös területen található. Jelenleg körülbelül egy emelet mélységben terül el. A környékbeli vertfalu házak építésekor alakult ki, mivel az itt kitermelt löszös talajból döngölték a falaikat.

Évtizedek múlva már nagyon csúnya, elhanyagolt szemetes körülmények fogadtak itt bennünket. A rekonstrukciót a tíz éve alakult egyesületünk végezte. Az önkormányzattal együttműködve hajtottuk végre a terület helyreállítását, és alakítottuk ki a ma már látható struktúrákat.

A hasonló események ellátásához építettünk egy szociális kiszolgáló épületet, valamint bevezettük a víz és villanyhálózatot is. A feladat mérlegeléséhez elmondhatom, hogy a taglétszámunk 22 fő, és mindössze ennyien dolgoztunk a közös célunkért – társadalmi munkában. Még nem kész a Mű, van még mit csinálnunk rajta, de úgy gondolom, hogy mára már a hasonló rendezvénysorozatokra Dunaföldvár egyik legszebb helye lett belőle.

Simon Pista lelkész úr

Ne tessenek tiszteletlenséget kihallani ebből az megnevezésből, hiszen ő maga ajánlotta föl mindenki másnak is ezt a közvetlen stílust. A lelkészúrral a nagyon kedves hangulatú, az eseményt megnyitó üdvözlő beszéde után váltottunk szót.

– Nyugodj meg, nem tiszteletlenség egy nyugalmazott református lelkészt így szólítani. Fiatal koromban mindenki Pistázott, sőt még becenevem is volt. Aztán, ahogy így megöregedtem, mindenki elkezdett Istvánnak szólítani. Elhatároztam, hogy ha betöltöm a hetvenet, mindenki csak Pistának hívhat, hogy ne öregítsenek tovább. Az életkoromnak a súlyát szerencsére még nem érzem, legfeljebb néha előfordul, hogy itt-ott fáj. Hála istennek egészségesnek érzem magamat.

Ez alkalommal kilépett a reverenda hangulatából a színpadon, és az összegyűlt minden korosztályos hallgatósághoz inkább a barátjukként szólalt meg. Nagy utazás volt?

– Ahogy vesszük. Jézus is úgy jött, mint barát. Azt is mondja, hogy „Nincs annál nagyobb szeretet, mint aki az életét adja a barátaiért.” Annak tekintette a tanítványait, a kortársait, úgy hogy ezt a hangvételt tőle tanultam. Valóban az egyház néha egy kicsit merev, de én ezalatt a három évtized alatt (harminchárom évig szolgáltam) mindig igyekeztem barátságos lenni.

Ez a mai nap elsősorban a gyermekekről szól és bizony itt ért véget a nyári szünetük. Elhiszem, hogy most nehéz nekik az iskolatáska. Szerencséjükre számukra ünneppel kezdődik ez a nagy munkájuk. Ez a Sárga – Pincésgödör Egyesületnek és Oláh Istvánnak, a vezetőjüknek a nagy leleménye.

Az aznapi örömről

Évek óta tart ez a sorozat, és számomra is nagy öröm, hogy itt lehetek velük. Ezt jelenti a sok-sok ismerős. Lassan húsz éve, hogy itt vagyunk Földváron, és ha szabad azt mondani, a rendezők is jó barátaim lettek. Azt jelentenek a gyerekek és az a közösség, akikkel most együtt ünnepelünk, hiszen abban élünk.

A közösségről

A teológusok is azt mondják, hogy az Isten a legkisebb és a legnagyobb közösség. Atya, Fiú, Lélek. Ez egy szeretet közösség. Nincs egyedül. Én se szeretem a magányosságot, ezért is jó itt lenni.

Meg kell, hogy nyíljunk egymásnak. Nyilván vannak befelé forduló emberek. Néha arra is szükségünk van, hogy elhallgassunk, várjuk és örüljünk a csendnek. Ugyanakkor jó szólni a másikhoz. A jó szót szólni és adni valakinek, vagy meghallani a mások szavát, nagyon fontos. Azt gondolom, hogy a közösség alapja a kommunikáció. Szóljunk egymáshoz, érintsük meg a társainkat, nézzünk és mosolyogjunk rá az emberekre, mert jobb lesz tőle a világunk!

Fáradhatatlanul és örömmel

Kuti Valéria a Magyar Vöröskereszt Dunaföldvári Szervezete vezető titkára, immár harminchatodik éve végzi társadalmi munkában az itteni tevékenységét. A gyerekek iránti elkötelezettsége megkérdőjelezhetetlen, hiszen ma már ugyan nyugdíjas, de előtte negyven évig dajkaként dolgozott az óvodában.

– A jelek szerint azokban az években is megfelelően végezhettem a munkámat, mert máig megkeresnek egy kis segítségért. Örömmel tölt el, hogy szükség van rám. Minden évben táboroztatok is, és az arra jelentkezők között az első „dajka nénis gyerekeim” gyerekei, sőt már unokái is megjelentek nálam.

Ennek a rendezvénysorozatnak a kezdetekor, civilszervezeti támogatást kért a Sárga – Pincésgödör Egyesület. Akkor adományokat gyűjtöttünk azok számára, akiknek nehézséget okozott az iskolai füzetcsomagok beszerzése. Szívesen segítettem nekik, mert közösségformáló erőt éreztem bennük. A mai napig mellettük maradtam.

Úgy látom és a visszajelzések szerint is elmondhatom, hogy az idelátogatók mindig élményekkel gazdagabban és ezért boldogabban mennek innét haza, mint ahogy ideérkeztek. Ez egy nagy motivációs erő a velünk dolgozók számára. Az aktivistáink alkalmi dekorációkkal, és egészségügyi szűrésekkel is hozzá járulnak az ilyen rendezvényekhez. A világot nem tudjuk megváltani, de adunk egy kellemes délutánt.

Finom és egészséges alkotások

Gacsné Rivnyák Erika gyümölcsből készült alkotásait elismerően szemlélték az érdeklődők és a szemfülesebbek az óvatlan pillanatokban el is csentek belőle egy-két „építőkövet”. A fodrászból zöldséggel-gyümölccsel foglalkozó mezőgazdasági vállalkozóvá vált hölgy, a fiai révén is kapott segítséget a tetszetős gyümölcsdíszek elkészítéséhez.

– A szabadidőmben gyakran segítek a helyi Vöröskereszteseknek, és ez ma is így történt. Erre az alkalomra egy dekoratív gyümölcs asztalt készítettünk. Akár az értékesítésnél, itt is csakis a minőségi alapanyagokkal dolgoztunk. Mivel ez egy Nyárbúcsúztató Gyermeknap, az ő fantáziájukhoz igazítottuk ezt a kompozíciót. Az ötleteket, azt hogy mi mindent lehet a gyümölcsökből készíteni, az internetről vettem.

Az volt a célom, hogy a gyerekek felfigyeljenek rá, idevonzza őket, csábítónak találják és máskor is minél többen fogyasszák ezt a fontos finomságot. Persze kedves csíntalanságból szívesen csipkedik, amit nem bánok, mert elismerő kritikának veszem. Ide az asztalra sokféle gyümölcsöt raktunk ki, hogy mindegyikük szabadon megkóstolhassa őket.