II. Rákóczi Ferenc dragonyos ruhában hagyja el Bécsújhelyet

Az akciót a bécsi udvar véresen megtorolta. Gottfried Lehmann várparancsnokot elfogták, először szörnyen megkínozták, majd lefejezték, testét pedig felnégyelték, éppen szentestén, 1701. december 24-én. Rákóczi felesége, a fiatal Sarolta Amália hessen–wanfriedi hercegnő közbenjárására történt a szökés megszervezése, ő ugyanis sikeresen elhitette Lehmann kapitánnyal, hogy szöktetési kísérlete mögött nagyon befolyásos emberek állnak. A hercegnő állítása talán nem is volt alaptalan, mert Rákóczi kivégzését még I. Lipót gyóntatópapja is elle­nezte, a császárról tudni vélték, hogy mélyen katolikus vallású volt, és sokszor hallgatott gyóntatója szavára is. Rákóczi Ferenc sikeres lengyelországi szökése után Sarolta Amáliát gyermekeivel és udvartartásával együtt mégis szigorú őrizet alá helyezték.

Magyarország a török kiűzése után

A Magyar Királyság a XVII. század végére a török kiűzésének az 1683 és 1699 közötti úgynevezett visszaszerző háború következtében, a Habsburg-dinasztia uralta területté vált. Bécs ezután úgy tekintett Magyarországra, mint a „fegyverrel szerzett területre”, ezért igyekeztek mindent beolvasztani a Habsburg birodalomba, ami a magyar rendek jogainak megsértésével és eltiprásával járt. Az országban káosz uralkodott, amit a Thököly-féle kuruc felkelés csak elmélyített. A nemesek csak úgy szerezhették vissza egykori, a török által elvett földtulajdonukat, ha oklevéllel igazolt birtokuk értékének 10 százalékát befizették a császári kincstárba. Az alapvető élelmiszerekre pedig külön adókat vetettek ki, ami komoly felháborodást váltott ki a magyar lakosság körében. A figyelem így egyre inkább II. Rákóczi Ferenc felé, mint Magyarország egyik leghatalmasabb főura felé fordult.

Rákóczi szembekerül a bécsi udvarral

A fejedelem a felvidéki Bor­sin született, 1676. március 27-én, édesapja, I. Rákóczi Ferenc még fia csecsemőkorában meghalt. Édesanyja a híres Zrínyi Ilona, Zrínyi Péter horvát bán és Frangepán Katalin leánya, és a költő Zrínyi Miklós unokahúga volt.

Zrínyi Ilona férje halála után anyósához, Báthory Zsófiához költözött Munkácsra, ahol egészen az 1677-es év végéig maradtak. Rákóczi szelíd természetű volt, nem volt hajlama a zsarnokoskodásra, de azért úgy viselkedett, hogy tekintélyét már fiatal korában is folyton megtartotta. Édesanyja 1682. június 15-én Thököly Imrével, a kuruc vezérrel házasságra lépett. Ezután az ifjú Ferencet gyakran elvitték magukkal hadi táborokba, így beleláthatott a kuruc sereg mindennapjaiba. Miután a császári seregek elfoglalták Munkács várát, amelyet Zrínyi Ilona közel három évig elszántan védett, Rákóczit I. Lipót császár gyámsága alá helyezték, majd elszakították anyjától, akit többé sohasem látott. Ezután egy csehországi jezsuita kolostorba vitték, ahol sokat szenvedett, a rideg, szeretet nélküli környezetben. Teljesen elszakadt régi környezetétől. Nem csoda, hogy a fiatal főúr szívből gyűlölte a Habsburgokat.

Kölnben megismerte és a bécsi udvar engedélye nélkül feleségül vette Sarolta Amália hessen–wanfriedi hercegnőt, akinek apja Károly hessen–wanfriedi őrgróf, anyja pedig Alexandra Julianna leiningen–dagsburgi grófnő volt. Az esküvőt 1694. szeptember 26-án tartották a kölni dómban, a párt maga a választófejedelem, József Kelemen bajor hercegérsek adta össze a főoltár előtt. Rákóczi így felesége nagynénje, az orléans-i hercegné révén rokonságba került XIV. Lajos francia királlyal is. A házasságból három gyermek született.

Magyarországon az elégedetlenség folyamatosan csak nőtt. A spanyol örökösödési háború miatt elvezényelték hazánkból a császári csapatok nagy részét, ami kedvező lehetőséget adott Rákóczi számára, akit időközben a császár kinevezett sárosi főispánnak. A fiatal főúr hamarosan barátságot kötött Bercsényi Miklós gróffal, majd az ő hatására egyre inkább szembekerült a bécsi udvar erőszakos központosító politikájával.

A felkelés terve és a börtön

Rákóczi és Bercsényi arra az álláspontra jutott, hogy a Habsburg-ház elleni küzdelem külső segítség nélkül elképzelhetetlen, ezért megpróbálták felvenni a kapcsolatot XIV. Lajos francia királlyal, hogy megnyerjék ügyük számára a Napkirályt. Az első, XIV. Lajosnak címzett levelét Rákóczi 1700. november 1-jén küldte el Longueval, egy lotharingiai katonatiszttel. Azonban Longueval a bécsi udvar titkos ügynöke volt, és II. Rákóczi Ferenc leveleit a Habsburgok ellenőrzésével vitte tovább Párizsba. A szervezkedésről a bécsi udvaron kívül senki sem tudott, ezért érte váratlanul Rákóczit, amikor 1701. április 17-én katonák törtek be hozzá, majd letartóztatták és a bécsújhelyi várbörtönbe vitték. Bercsényinek még sikerült idejében Lengyelországba menekülni, de több társukat elfogták.

Rákóczi ugyanabba a börtönbe került, ahol egykor nagyapja, Zrínyi Péter is eltöltötte utolsó napjait, a vád pedig vele szemben is a felségárulás volt, ami egyenlő a halálos ítélettel. Rabsága kezdetén egy szűk cellában élt, ahol még az ételeit is kis darabokra szelték fel, nehogy üzenetet rejtsenek el bennük, az evőeszközt is elvettek tőle étkezés után, továbbá olvasnia és írnia sem volt szabad. Felesége, Sarolta Amália már korábban is Bécsben tartózkodott, és mindent megtett azért, hogy férje újra szabad legyen. Meggyőzte Lehmann porosz származású várparancsnokot, hogy segítenie kell Rákóczinak, mert az a porosz király érdekeit is szolgálja. Néhány héttel később a fogoly magyar arisztokrata egy nagyobb szobába került, ahol már írhatott és olvashatott is.

Sarolta Amália paraszt­asszonynak öltözve be tudott jutni a várbörtönbe

A kihallgatás és a szökés

1701. július 20-án került sor a kihallgatásra, ott Rákóczi az eljárást törvénytelennek nevezte, hiszen a magyar törvények szerint őt mint magyar főnemest, csak magyar bíróság elé lehetett volna állítani. Azt elmondta, hogy bizonyítékul szolgáló levelet a franciául jobban beszélő Longueval írta, és lehet, hogy tartalmazhatott összeesküvésre utaló sorokat. A címzettnek viszont a francia király helyett Vilmos angol királyt nevezte meg szándékosan, bírái azonban nem hittek neki, ezért másnap szembesítették Longueval, aki felségárulással vádolta meg Rákóczit.

A későbbi fejedelem látta, hogy így már nem kerülheti el a vérpadot, és csakis a szökésben reménykedhetett.

A szökést gondosan megtervezték, Rákóczi felesége, Sarolta Amália parasztasszonynak öltözve be tudott jutni a várbörtönbe, hogy meglátogassa férjét, majd akkor tudatta Rákóczival a szökés részleteit. Az első terv az lett volna, hogy Rákóczit a császár állítólagos kérésére postakocsival elvitték volna Grazba, majd a Lajta folyóhoz érve a fogoly mellé kirendelt császári katonákat visszarendelik, így Rákóczi Velencéből Franciaországba tudott volna utazni. Ez az elképzelés azonban sok nehézségbe ütközött, így gyorsan más terv mellett döntöttek.

1701. november 7-én valósult meg a szökés, ezen az éjszakán maga Lehmann kapitány és a parancsnok öccse keresték fel a foglyot, egy dragonyos öltözékét adták rá, majd szabadon bocsátották Bécsújhelyről. Mire Bécsben fény derült a szöktetésre, Rákóczi Ferenc már messze járt a császárvárostól. I. Lipót hiába próbálta hatalmas vérdíjjal és fenyegetéssel kézre keríteni, nem járt eredménnyel, majd 1701. november 24-én a császár birodalmi elfogatóparancsot adott ki Rákóczi ellen. A volt fogoly pedig hamarosan csatlakozott a Lengyelországban tartózkodó Bercsényihez, ahol közösen megszervezték a magyar felkelés előkészületeit, majd 1703 nyarán kezdetét vette a Rákóczi-féle szabadságharc. Ezután zömmel Erdély volt a további küzdelmek színtere, és az évek óta tartó szabadságharc alatt, a hadiszerencse változó volt. Rákóczi számtalan külföldi ígéretet is kapott harca folyamán, de ezek zöme csak ígéret maradt. A vereség elkerülhetetlen lett, így 1711. április 30-án a Szatmár melletti nagymajtényi mezőn a 12 ezer fős kuruc felkelő letette a fegyvert. A szatmári béke Rákóczira nézve viszont kedvezően alakult. Kegyelmet biztosítottak számára, sőt vagyonát is megtarthatta volna, ha három hét alatt leteszi a hűségesküt, és Lengyelországba távozik. Ő azonban nem fogadta el a béke feltételeit, mert nem bízott az bécsi udvar őszinteségében.

Érdemes elgondolkodni azon, hogy mi lett volna, ha bécsújhelyi szökés terve meghiúsul, történelmünk talán szegényebb lett volna egy fejezettel.

Felhasznált irodalom

Asztalos Miklós: II. Rákóczi Ferenc és kora. Dante Könyvkiadó, Budapest, 1934.

http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/1701 november 7 rakoczi szokese becsujhelyrol/

Varga J. János (2010). „I. Lipót 1690–1695. évi kiváltságai” 12. szám, Kiadó: História folyóirat.

http://ujkor.hu/content/ii rakoczi ferenc becsujhelyi fogsaga es szokese

Oross András: A Magyar Királyság törökellenes határvédelmi rendszerének felszámolása és átszervezése a XVII–XVIII. század fordulóján Budapest, 2011.

II. Rákóczi Ferenc fejedelem emlékiratai a magyarországi háborúról, 1703-tól annak végéig. Fordította Vas István. A tanulmányt és a jegyzeteket írta Köpeczi Béla. A szöveget gondozta Kovács Ilona. Bp., 1978 (Archivum Rákóczianum III. osztály: Írók. II. Rákóczi Ferenc művei, I.).