Lemondott Bethlen István, a megválasztott erdélyi fejedelem

Az 1526. augusztus 29-én lezajlott mohácsi tragédia után a Magyar Királyság három részre szakadt. Az ország középső része, Budával együtt, török fennhatóság alá, Felvidék és a Dunántúl Habsburgok kezére került, a Tiszántúl és Erdély pedig Erdélyi Fejedelemségként megpróbált önállósulni, de csak úgy tudott fennmaradni, ha adót fizetett a szultánnak, tehát a porta hűbéres állama lett (a porta az Oszmán Birodalom kormányzati negyedének neve, ahol a nagyvezír hivatala volt, itt ülésezett a birodalmi tanács, a diván, de a szultáni kormányzat megnevezésére is használták).

Az erdélyi fejedelmeknek így nagyon nehéz dolguk volt, a török és a német között kellett egyensúlyozniuk, és úgy kormányozni az országot. Annak ellenére, hogy a töröknek adót fizetett, Erdély mégis rendelkezett nagyfokú önállósággal, a vallási tolerancia viszont egyedülálló volt az egész akkori Európában.

János Zsigmond első erdélyi fejedelem halála után az erdélyiek először éltek a török uralkodótól kapott szabad fejedelemválasztás jogával, így Báthory Istvánt választották meg fejedelmükké, akiből később lengyel király lett. Erdély aranykorát viszont Bethlen Gábor fejedelem hozta el, aki 16 éves uralkodása alatt megszilárdította Erdély helyzetét, az ország gazdasága és kulturális élete egyaránt hatalmas fejlődésnek indult.

Bethlen István megválasztása

István, Bethlen Gábor öccse, 1582-ben Marosillyén született, apja Bethlen Farkas főkapitány volt, de bátyjával együtt korán árvaságra jutottak. A szülők halála után a Bethlen gyerekek nagybáty­jukhoz, Lázár András székely királybíróhoz kerültek, aki így a gyámjuk lett és gondoskodott róluk. Nagybátyjuk a fiúkat katonai pályára szánta, így művelődésükkel nem sokat törődött. A Bethlen fiúk életében, főleg Gáboréban, a katonai élet játszott meghatározó szerepet, folyamatos csatákban és harcokban vettek részt. Bethlen Gábor korán arra a felismerésre jutott, hogy a Habsburg és az Oszmán Birodalom között Erdély számára a német kapcsolat a veszélyesebb, mert a török, miután megfizették számára az adót, nem szólt bele az ország belügyeibe, addig a bécsi hatalom folyamatosan veszélyeztette az állam létét. Fejedelemmé 1613-ban választották meg, uralkodása előtti huszonöt év külső és belső háborúskodással telt el, amely a lakosság számának jelentős csökkenését jelentette. A rendek ezért nagy reménységeket fűztek Bethlen Gáborhoz, aki nagy türelemmel látott hozzá a belpolitikai helyzet stabilizálásához. A fejedelemség fővárosa Gyulafehérvár volt, itt ülésezett az országgyűlés (diéta) is, a három erdélyi nemzet, a magyar, székely és szász számarányának megfelelően.

Bátyja fejedelemmé választása István számára is nagy karrierlehetőséget biztosított, 1616-tól Hunyad, majd 1622-től Máramaros vármegye főispánja lett. 1618-tól pedig az udvari lovasság főkapitányi tisztségét is viselte. Amikor a fejedelem hadjáratra indult, távolléte idején öccsét bízta meg Erdély kormányzásával, akit 1626-ban az ország kormányzójának is kinevezett.

Mégis Bethlen István lett Erdély következő fejedelme

1629. november 15-én elhunyt Bethlen Gábor fejedelem, de három évvel korábban a gyulafehérvári ország­gyűlésen az erdélyi rendek, a fejedelem kívánságára, utódául választották meg második feleségét, Brandenburgi Katalint. Ugyanakkor a választás feltételéül szabták, hogy a hatalmat Bethlen István kormányzónak, illetve a 12 fős fejedelmi tanácsnak alárendelve gyakorolhatja. Az államügyek intézéséhez Katalinnak azonban semmilyen érzéke sem volt, könnyelmű és pazarló politikát folytatott, ami Erdélyt mély válságba sodorta. A romló helyzetben már csak idő kérdése volt, hogy az erdélyi rendek mikor választanak maguknak új fejedelmet. Bethlen István nem érezte magát egyedül olyan erősnek, hogy eltávolítsa sógornőjét az uralkodói székből, így bátyja bizalmi emberét, Rákóczi György, felső-magyarországi főkapitányt hívta be Erdélybe, hogy foglalja el a fejedelmi trónt, de mielőtt az megérkezett volna, a rendek lemondatták Katalint, és helyette Bethlen Istvánt nevezték ki fejedelemmé.

A szultánt hidegen hagyta, hogy ki lesz az új fejedelem, így két kinevezési okmányt is elküldött Erdélybe. A döntés az országgyűlés és Brandenburgi Katalin kezében volt, aki gyűlölte sógorát, ezért csak Rákóczi György kinevezését olvasta fel. Mivel a jelen lévő hajdúk és a székelyek is Rákóczit támogatták, kellő fegyveres segítség híján így Bethlen István kénytelen volt elfogadni a döntést, majd lemondott.

Hat év múlva viszont megromlott a porta és Rákóczi kapcsolata, mert az nem volt hajlandó kifizetni a török által megemelt adót, ezért Bethlen István a budai pasa segítségével a fejedelmi székbe ülhetett. Igaz, ez nem volt egy egyszerű történet, mert 1636 októberében Rákóczi serege megalázó vereséget mért Szolnoknál a budai basa seregére, de hosszas alkudozás végén mégis Bethlen István került ki győztesen, így ő lett Erdély következő fejedelme.

Brandenburgi Katalin a „királycsináló”

Bethlen Gábor második felesége, majd utódjaként erdélyi fejedelem, 1602. május 28-án született Königsbergben (ma Kalinyingrád, orosz terület). Apja János Zsigmond brandenburgi választófejedelem, anyja Anna porosz hercegnő volt. Egyik nővére II. Gusztáv Adolf svéd királyhoz ment feleségül, akit a fiatal Katalin meglátogatott az északi országban, és már ott megmutatkozott pazarló életmódja. Két év svédországi tartózkodása alatt rengeteg adósságot halmozott fel, ami kiváltotta báty­ja, György Vilmos választófejedelem haragját, aki részben kifizette Katalin adósságát, az arisztokrata család ezután azt tervezte, hogy a tékozló hölgyet I. Mihály orosz cárhoz adják feleségül, de erre bizonyos okok miatt mégsem került sor.

Miután Bethlen Gábor erdélyi fejedelem első felesége, Károlyi Zsuzsanna meghalt, három év múlva a fejedelem másodszor is megnősült, elvette Brandenburgi Katalint. A leánykérő küldöttséget a későbbi fejedelem, Rákóczi György, akkori borsodi főispán vezette. A házasságnak elsősorban politikai indíttatása volt, ezzel próbálták erősíteni a protestáns szövetséget a katolikus Habsburgokkal szemben. Katalin csak nagy nyomásra egyezett bele abba, hogy feleségül menjen egy nálánál 20 évvel idősebb férfihoz.

A szép hölgy hamar feltalálta magát Erdélyben

Az esküvő előtt egy évvel megkötötték a házassági szerződést, amelyben Bethlen Gábor utódjául jelöli ki Katalint, valamint nászajándékba adja jövendőbeli feleségének, Fogaras és Munkács várát, valamint a tokaji birtokokat. A fejedelmi pár továbbá lemond saját és utódaik nevében a Brandenburgi Választófejedelemségre vonatkozó minden igényükről, egészen a Hohenzollern-ház teljes kihalásáig. A lakodalmat 1626. március 2-án Kassán tartották meg, a menyasszony 340 lóval és 39 kocsival utazott oda, kísérete 255 főből állt. A vőlegény hatezer lovassal, ezerötszáz hajdúval, ötszáz német muskétással vonult ki eléje. Az eseményen szinte az összes akkori nagyhatalmak minden képviselője jelen volt. A fiatal pár kezdetben csak tolmács segítségével beszélhetett egymással, mert Katalin csak németül és franciául tudott, Bethlen Gábor viszont ezeket a nyelveket nem beszélte. Házasságukból nem született gyermek. Katalin élénkséget és vidámságot hozott a gyulafehérvári fejedelmi udvarba, sorra rendezett különböző táncmulatságokat és álarcosbálokat. Vadászatokat szervezett, és meghonosította Erdélyben a balett művészetét is. Szép nő volt, így a krónikák szerint állítólag többször is flörtölt az udvari személyzettel, egyes állítások szerint ezért menesztették a fejedelem morva származású főlovászmesterét is.

Bethlen Gábor halála után Katalin elfoglalta a fejedelmi széket, de az uralkodói feladatra teljesen alkalmatlan volt. Lemondása után Fogaras várába vonult vissza, majd 1639-ben ismét feleségül ment Ferenc Károly szász-lauenburgi herceghez, később német földön hunyt el 1649-ben.

Bethlen István házasságai

Bethlen István erdélyi fejedelem is kétszer nősült. Első felesége Csáky Krisztina, aki Csáky Gábor és Bánffy Klára leánya volt, a házasságkötés pontos időpontja viszont nem ismert. A frigyből három fiú és három leánygyermek született. Gábor fiuk fiatalon elhunyt, de utódaik között több főispán és főkapitány is fellelhető, egyik unokájuk pedig Gyulaffy Mária, a későbbi fejedelem, Thököly Imre édesanyja volt.

Csáky Krisztina halála után, 1623-ban Károlyi Katalinnal, bátyja, Bethlen Gábor első feleségének, Károlyi Zsuzsannának a húgával kötött házasságot. Ez a házassága már gyermektelen maradt.

A török kiűzését követően az Erdélyi Fejedelemség kora is lehanyatlott, a Rákóczi-szabadságharc után egészen az első világháborúig Erdély Habsburg fennhatóság alá került. A bécsi császári udvar hatalmának megszilárdítása érdekében, német ajkú polgárokat telepített be a Bánságba és Szatmár vidékére, így a Kárpátokon túlról beözönlő közel félmillió igénytelen román lakossággal együtt valósággal bekerítették Erdélyt, ami a későbbi sorozatos tragédiákhoz vezetett.

Felhasznált irodalom:

Csetri Elek: Bethlen Gábor életútja.

MÉL 1967: Magyar életrajzi lexikon I. (A–K).

Királyok könyve, szerk.: Horváth Jenő.

Trócsányi Zsolt: Erdély központi kormányzata 1540–1690.

Bánki Judit: Brandenburgi Katalin az Erdélyi Fejedelemségben. Történelmi Szemle, XXXVI. évf. 3–4. sz. (1994).

Kővári László: Erdély történelme. Negyedik kötet.

http://tortenelemcikkek.hu/node/2006.