A Quimby képviselői színpadot kaptak a Bartók éjszakáján

Sziporkázó, és a ma már szinte föllelhetetlen irodalmi humor mezsgyéjén tették próbára a rájuk kíváncsi baráti közönséget. A két remek muzsikust, a róluk mindent (is) tudó Balla Tibor kérdezte ki.

Így kezdődött

Kisiskolás korukban ragadta meg őket a zene világa. Liviust Dunaújvárosban a dobok csábították el, még ha eleinte a konyhai eszközökön is mutatkozott be, majd a Móricz iskola kormányozta tovább.

Fefét Sárbogárdon az úttörőzenekar szippantotta magához, őt a szaxofon vonzotta. Úgy tűnik, az élet már akkor sem volt habos torta, persze, hogy klarinét lett belőle.

Livius már a dunaújvárosi gimiben is sziporkázó és megrettenthetetlen személyiség volt, akinek az is kézre állt, hogy akcióhősként tündököljön. Eközben a már akkor is csöndes és szerény Fefe is komoly sikereket söpört be. A nyitott napon a legjobb képű fiúnak választották meg! Sőt: lábszépségversenyt is nyert.

Livius és a tanítványok: – Két növendékem van. Szombat délelőttönként járnak hozzám. Olyankor konga-, ritmus- és színpadi megjelenés óra van. Mindent tanítok nekik, amit lehet, hiszen ahhoz, hogy a kongatudásomat átadjam nekik, ahhoz elég lenne három hétvége. Harmadikos korunkban, ’88-ban alakult meg az Október nevű zenekarunk. A kasztingon két dalt tudtam játszani. Mivel közülünk mindenki jobban tudott nálam gitározni, én lettem a basszusos.

A tanulmányok

Livius: – A szüleim tanárok, ezért kötelező lett a diploma megszerzése. Egy csomó jó ötletem volt a gimi utánra, de mindnek ugyanaz volt a hibája, egyik sem járt azzal. Végül mégis egyetemet kellett választanom. A pszichológia mellett döntöttem.

Fefe: – Földrajz–rajz szakra jelentkeztem Szegedre, de még a felvételi közben más irányt találtam. A párom aranyműves. Az ezüsttel foglalkozó változatát az ő hatására tanultam ki az Állami Pénzverdében. Asztalosnak is készültem, de végül szakmai csalódások után összetört szívvel hagytam ott őket.

Menjünk Amerikába!

Livius: – A Kiss Tibi nagyon akart menni, és azt találta ki, hogy mindenki tartson velünk. Különböző családi okok miatt azonban, egyik a másik után mondta le az utazást. Ketten maradtunk, hamar visszajöttünk.

Fefe: – Akkor, ’95-ben nősültem, azért nem mentem velük, hiszen valószínűleg fölrobbant volna itt a világ, ha akkor azt mondom a kedvesemnek, hogy lelépek.

A zene

Livius: – Én soha nem tudtam jól énekelni, csak csináltam a dolgom. Előfordult, hogy énekelni is elhívtak, de azt soha nem kérték még egyszer. A rappelés már egy sokkal egyszerűbb dolog, hiszen csak a ritmusra kell a szavakat formálni. Az már mindenkinek tetszett. Amikor először volt egy másfél éves szünetünk, akkor jött létre a Kutya vacsorája. Az újrainduláskor visszakerült a hangsúly a Quimbyre.

Fefe: – A Livius tényleg nagyon jó a rapben. A Quimbyben még a vinnyogásban és az ordításban is nagyot alkotott. Én nem nagyon énekelek. Három kiváló frontemberünk van, ráadásul még a Dodi is remek énekes előadó. Mellettük labdába sem rúghatok. Még nem fedezték föl a tehetségemet. Volt úgy, hogy majd vokálozhatok, de végül még mikrofont sem kaptam. Már vettem magamnak egyet, hogy az se legyen akadály. Talán most, a hosszú szünet után, ha újraindulunk. Zenei ötleteim vannak, és az emberiségnek igenis szüksége lenne rájuk, de ez majd ezután következik.

A család

Livius: – A nagyfiam huszonhét éves. Elváltunk asztaltól-ágytól, de a gyermeknevelési elveink teljesen megegyeztek. Nem velem élt, de nem is kéthetenkénti vasárnapi apuka voltam, hanem sokkal több időt töltöttünk együtt. Újra megházasodtam, itt most egy öt és féléves kislányom és egy hétéves kisfiam van. Amire huszonhárom évesen alkalmatlan voltam, arra negyvenhárom évesen már az lettem.

Fefe: – A nagylányom most lesz tizennyolc. Hozzám hasonló, lassabb, megfontoltabb, a kicsi elmúlt nyolc, és olyan, mint az anyja. Pörgős, tűzről pattant. Három nővel élek együtt, akik soha nem akarják egyszerre ugyanazt. Gyakorlatilag, mint egy papírfecnit, úgy tépkednek szét engem, mivel annyira jó fej vagyok, hogy mindenkinek szeretnék a kedvében járni. Mondom én magamról.

A Covid alatt

Livius: – A családi szerepek ez idő alatt teljesen eltolódtak. A feleségem lett a családfenntartó, hiszen nekem két szakmám is megszűnt. Egy csomó feladatot nyilván én vettem át. Abszolút igénybe vesznek bennem mindent, ami férfias, de mellette reggelente akad egy kis időm a szolira, a körmöm is nagyon rendben van, és jól megy a spinning.

Fefe: – Nem lettem háztartásbeli, de a házam (amit az OTP-től bérlek) rabszolgája vagyok. Akinek van ilyen, az tudja, hogy a házon illetve körülötte mindig van tennivaló. Most már „csak” a kert van hátra, illetve a terasz burkolása, ahol majd pipázgatva szeretnék üldögélni.

Kétkezi munka

Livius: – Nekünk a Quimbyvel körülbelül egy húszfős stábunk van, akikkel együtt dolgozunk, amikor végigdübörögjük a helyszíneket. Ennek durván a felét szippantotta föl az építőipar, hiszen nem a munkahelyünk szűnt meg, hanem leállt a szakmánk. Elkezdtem mindenkinek telefonálni, hogy mindenféle munkát elvállalok. Én is az építőiparban kezdtem. Jött a vakolatbontás, malterkeverés és a talicskázás.

Fefe: – A vésőgéppel kezdtem. Aztán egy tetőre kerültem a bádogos mellé, ami nekem való munka, mert az is a kezemre áll. Hungarocelles házszigetelést is csináltam. Téglahordás is jutott, most pedig az új szerelmem a csőszerelés.

Mi lesz veled Quimby?

Fefe: – Valóban tetszelgek az összetartó személyiség szerepben. Hatan vagyunk, és a társaim kemény, egoista harcosok. Ennélfogva kell valaki, aki nem annyira akaratos és a többiek élét egy kicsit tompítja. Egy időben Tibinek volt egy olyan elképzelése, hogy neki az a munkája, hogy bemutassa az embereknek az éjszakai életet, és mindent átéljen. Belátható, hogy ez egy embert próbáló feladat, amiből persze egy idő után kisodródik az ember. Mostanra már vannak biztató jelek. Beszélgettünk vele, és arról azért biztosítottuk, hogy nem csak ő volt rossz helyzetben, hanem mindannyian bekerültünk egy „emberképzőbe”, ahol meg kellett tanulnunk a fönnmaradást.

Plusz-mínusz formáció

Livius: – Megpróbáltuk átvészelni azt az időszakot, amíg a Tibi rendbe jön. Nagyon kedves frontemberek: Pásztor Anna és Simi az Anna & The Barbies zenekarból, Bodor Áron, az Esti Kornél frontembere, Lukács Laci és Sidi a Tankcsapdából és Papp Szabi, a Supernem énekese segítettek. Megcsináltuk azt az online koncertet, voltunk a Művészetek völgyében és a Csend Stúdióban is. Tehát mindent elkövettünk azért, hogy fennmaradjon a zenekar.

Fefe: – Most úgy néz ki, hogy Tibi kezd erőre kapni. Ő is issza a levét annak, hogy visszacsúszott abba a világba, amiből kikecmeregni nyilván nagyon nehéz dolog. Biztos, hogy segítünk neki, és most már látjuk rajta a hozzá való akaratot is, ahhoz hogy összeszedje magát. Beszélgettünk vele, elmondtuk, hogy mit szeretnénk, és azt is, hogy folytatni akarjuk. Bennünket is bizonytalanná tesz, hogy mit hoz a vírusos jövő. Az, hogy folytatódnak-e a lezárások és dolgozhatunk-e egyáltalán. Mehetünk-e a Budapest Parkba a Plusz–mínusz produkcióval? Persze, szeretnénk, ha oda már velünk tartana Tibi is. A Művészetek Völgyébe is vártuk, előtte már részt vett két próbánkon, de ott még nem állt készen egy egész koncertre.