Új, időszaki kiállítást nyitottak meg hét évtized ritka kincseiből

A vendégeket elsőként Farkas Lajos, a ­múzeum igazgatója köszöntötte, majd az Intercisa Múzeum történész-muzeológusa, Kronászt Margit, a kiállítás kurátora nyitotta meg a tárlatot. 
Beszédében röviden ismertette az intézmény három fő gyűjteményének kialakulását. Elmondta, hogy 1951. ­december 21-én megnyílt Sztálinváros első helytörténeti kiállítása Sztálinváros története címmel, amely az addigi gyűjtések és feltárások eredményeit mutatta be a látogatóközönség számára. Azonban sem a feltárások, sem a gyűjtőmunka nem volt új keletű a településen. Régészeti feltárások Dunapentelén már évtizedekkel korábban is zajlottak; az 1950-ben megkezdett építkezések nyomán pedig újabb és újabb leletek kerültek a felszínre. Néprajzi vonatkozásban nem ismertek gyűjtőmunkák az I. világháború előtti időszakból és a két háború közötti évekből is mindössze ­három. Az építkezéssel együtt azonban nemcsak a feltárások, hanem ez a gyűjtőmunka is megkezdődött: néprajzkutatók érkeztek Dunapentelére, akik a paraszti életet kívánták dokumentálni. 
– Mondhatni a város építésével egyidejűleg kezdődött meg a történeti gyűjtemény törzsanyagának gyűjtése is – tudtuk meg a muzeológustól. - Kezdetben röplapok, plakátok és természetesen az építkezéssel kapcsolatos tárgyak kerültek a gyűjteménybe, de az ötvenes években helyt kapott számtalan levél és önéletrajz, valamint képzőművészeti alkotás is. A történeti gyűjtemény közel kilencezer darab leltározott tárggyal rendelkezik, a beérkező anyag feldolgozása folyamatos, de még így is hatalmas munka vár ránk. Az újonnan megnyíló tárlat egy gyűjteményes válogatás ebből a kollekcióból – fejezte be Kronászt Margit. 

És, hogy mi minden található még a tárlaton? Természetesen nemcsak olyan tárgyak, amelyek az új városhoz kötődnek – eddig nagyrészt ugyebár ilyeneket láthattunk –, hanem természetesen Dunapentele életét bemutató, onnan származó tárgyak is, így az utolsó kis vitrinben ilyenek tekinthetők meg: orvosi receptek, Berán Lajos bécsi bizonyítványa és Molnár István Bibliája a többi között, aki Pentelei Molnár János festőművész édesapja volt. 
A kiállítás mindenképpen megtekintésre érdemes. Elég, ha csak megemlítjük azt az oklevelet, amelyet 1975-ben a Salvador Allende brigád kapott, ami arról bizonyíték, jogosultak lettek arra, hogy a szocialista brigád címet viselhessék. Abban az időben nagy szó volt ez, mert virult a brigádmozgalom.