Tisztán akusztikus esten, tisztán helyi erőkkel

Pénteken este ismét a helyi erők uralták a Kaptár Music Pub színpadát. Tulajdonképpen mindkét fellépőről elmondható, hogy viszonylag új formációról van szó, no meg az is, hogy a Kaptár adott lehetőséget a fellépésükre. 

A Krár Bogi és Kiss Péter Barnabás, vagyis a Bogi-Barni akusztik duó nem teljesen ismeretlen a törzsközönség előtt, a Kaptár gardenben már tavaly nyár végén is megvillanthatták eltökéltségüket. Annyi bizonyos, hogy az eltelt idő alatt érzékelhető is a fejlődés előadásmódjukban. Egyelőre még maroknyi közönségük ki is fejezte háláját érte. 

Az Akusztikum zenekar nevét még talán csak bő egy esztendeje ízlelgetjük, viszont ha a tagokra tekintünk, már sokkal régebbről ismerősek az arcok, jó néhány formációban megfordultak már a tagok. Vegyük rögtön az énekest, a zenekar arcát és hangját, Somodi Soma Zsoltot. Ő sok-sok éven át hozott kellemes esti zenei élményt a hallgatóságnak a Mezőfalva – Nagyvenyim – Dunaújváros tengelyen érdekelt Rock Box zenekar frontembereként, de mostanában a Born Again zenekar énekeseként is próbálgatja szárnyait. A végeláthatatlan részletezés helyett álljon itt csak annyi, hogy a banda többi tagja – Poszt Péter (dob), Wittmann Gábor (gitár), Simon Sinya László (basszusgitár), Berczi McLeod Gergő (gitár) – is megfordult már néhány formációban, „nem ma kezdték az ipart”. Ez markánsan meg is látszik, pontosabban hallatszik játékukon, annak ellenére, hogy először talán csak a tavalyi Sugárúti Fesztiválon szabadtéren láthatta őket a nagyközönség, most meglehetősen érett, összeszokottnak tűnő egy órát toltak le a Kaptár sokat látott színpadán. 

A zenekar saját dalokat és rock klasszikusokat játszik, ami nagy terhet ró rájuk, főleg Somára, hiszen ha egy dalt az ember megszokott, már-már betanult mondjuk Vikidál Gyulától, vagy Tunyogi Pétertől, akkor óhatatlanul ugyanazt a hangzást, ugyanazt a hangfekvést, ugyanazt az intonációt várja, és még ha az van is olyan jó, mint az eredeti, de valamiben eltér, már nem érzi annyira jónak. Hiszik, vagy nem, Soma ezt az akadályt is megugorja az esetek többségében. Pedig igazi nagy nevek állnak előtte a sorban. 

Már a nyitó szám is komoly vállalás, Rudán Joe nem is olyan régen ült ugyanott a Kaptár színpadán, és énekelte a Gyönyörűségek völgye csodás dallamait, amit most Somodi Zsoltnak kellett úgy interpretálni, hogy a közönség ne érezze úgy, ez csak egy gyenge másolat. Nem is érezte, köszönhetően Soma kivételes tehetségének. Azt csak halkan, és zárójelben merem hozzátenni, hogy még ennél is könnyedebb lenne az eredmény, ha több ideje jutna arra, hogy képezze magát, a hangját. 

A zenekar komoly vállalással nyúlt bátran a hazai rock élvonalbeli bandáinak ebben a szubkultúrában mindenki által ismert dalaihoz, s minden fronton helytállt. A hangszerelések nagyon is megállják a helyüket, az akusztikus megközelítés nem „heréli ki” az eredeti dinamizmusát, a hangszeres játékok pontosak, az ütőhangszeres alapra bátran támaszkodhatnak. 

Az pedig már tényleg csak bónusz, hogy a nagy, befutott rockslágerek sorából cseppet sem lógnak ki saját szerzeményeik, mint a Tőled vagyok hideg, vagy akár a Te vagy. A közönség fejében a koncert végén méltán járhat az általuk is feldolgozott gondolat: Soha nem elég!