Könnyed vígjáték

2023.06.08. 14:00

Kitárulkozás San Francisco és Brisbane között

Aki jegyet vált Jerry Mayer: Keresztül-kasul című romantikus vígjátékára, az együtt utazhat Janettel és Josh-sal a San Franciskó-i öböl térségi gyorsvasútjáratán a San Franciscó-i nemzetközi repülőtérről a Brisbane-i végállomásig. Egy óra húsz perc alatt a szemünk láttára dőlnek le két ismeretlen között a falak a New York Times szombati keresztrejtvény-mellékletének köszönhetően.

Balla Tibor

Fotó: Szabone Zsedrovits Eniko

A Mikro fesztivál kínálati palettáján kedden este egy újabb szín pompázott. A kezdeti komor árnyalatokat erre az estére egy kicsit napfényesebbre cserélték a nagyteremben a Rózsavölgyi Szalon vendégjátékával, Jerry Mayer: Keresztül-kasul című romantikus vígjátékával. A sztori végletesen sablonos, két idegen összetalálkozik a véletlennek köszönhetően a vonaton, majd a kezdeti ellenségeskedés után kitárják egymás előtt az életüket, megkedvelik egymást, hogy aztán... No, a végkifejletet a nézőre bízza a szerző. Ezért a történetért messze nem biztos, hogy beülnénk a nézőtérre, de az a tény, hogy a Rózsavölgyi Szalonban fantáziát láttak benne (Jerry Mayer 2006-ban megjelent romantikus komédiáját Magyarországon mutatták be először), és két olyan színészre bízták a szerepeket, mint a mára már az ország kedvencévé vált Pokorny Lia, vagy a Junior Prima-díjas Király Dániel (akiről a díj méltatásában azt írták: Hatalmas alkotóerő, játékkedv és szakmai alázat rejlik benne, és egy komoly színházi alkotó, színész-nagyság ígérete), már biztatóan hangzik, pláne, ha hozzátesszük, hogy a legjobb női és férfiszínészének járó díját Pokorny Lia és Király Dániel érdemelte ki a Keresztül-kasul című előadásban nyújtott alakításáért a VIDOR Fesztiválon, akkor már tudhatjuk, hogy nem lőhetünk mellé az előadással, főként, ha nem filozófiai mélységekre vágyunk, hanem könnyed szórakozásra.

Fotó: Szabóné Zsedrovits Enikő

A kedd esti előadás igazolta mindezt, Dicső Dániel visszafogott rendezése sok kellemes pillanatot okozott a nézőtéren. A (szerelem)vonatra hajnali 4.12 perckor szállunk fel. A pszichoterapeuta Janet a fiát hagyta a repülőtéren, aki éppen készül beállni a haditengerészethez, az egykori színész, 18 hónapja állás nélküli Josh állásinterjúra igyekszik. Az élet egy kocsiba sorsolja őket, ráadásul rögtön fel is kínál egy közös pontot, a keresztrejtvényt. A kínosan szabálykövető nő profi fejtő, amíg az életet nagyon is lazán felfogó fiatal férfi olyan a rejtvényvilágban, mint kocadohányos a vidéki kocsmában. Ráadásul a nő meggyőződése, a keresztrejtvény az élet metaforája: aki befejezi, sikeres, aki abbahagyja, kudarcot vall. Ez lesz köztük a konfliktus forrása, ami interakcióba sodorja őket. Aztán óhatatlanul egyre többet tudnak meg egymásról, kiderül, melyiküknek miért van karikagyűrű az ujján, és mi az életének legnagyobb kerékkötője. Egymással ellentétes világlátásuk miatt mindketten tudnak segíteni a másikon, és ez (meg néhány, a repülőről ellopott feles) közel hozza őket egymáshoz. A végállomáson már sejthető, mi lesz a folytatás, de a szerző hagy egy kis teret a képzeletnek, mintha csak egy televíziós sorozatot vetett volna papírra.

Fotó: Szabóné Zsedrovits Enikő

A két színész először játszott egy színpadon ebben a produkcióban, de ebből nyilvánvalóan a nézők semmit nem érzékelhettek. Pokorny Lia szokásos könnyedséggel hozta a kiskosztümös figurát, akinek a gátlásai figyelemben és alkoholban oldódnak, amíg Király Dániel egy picit gátlástalan, de mély érzésű, művelt, kétkedő hús-vér figurát formált meg, rendkívül sok életszerű manírral különösen szerethetővé téve a megformált alakot. A díszletek jelzésértékűek, de kiválóan alkalmazkodnak a történet hangulatához.

A Mikro fesztivál továbbra is tartja a színvonalat, vélhetően a folytatásban is így marad. 

 

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a duol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában